Úton a célhoz 6/???

Romania szemszöge

Éberen feküdtem. Az éjszaka csöndes volt, de mégis volt, valami...valami nyugtalanító. Már minden furcsa volt, amikor megláttam Hungary-t mellettem feküdni. Hozzá akartam érni, de rögtön elhúztam a kezem.

Hideg. Teljesen hideg.

Remegve megfordítottam, ahonnan még sápadtabb arccal volt. Szájával vért köphetett, ugyanis teljesen vörös volt. Szeme nem volt lekötve, szabadon volt a helyén egy...nagy fekete üreg. Mit ne mondjak, megértem miért ijedt meg tőle Russia annak idején.

De én most akkor nem igazán féltem. Sejtettem hogy ez az egész csak egy álom. Mitől lenne Ungaria halott?

Kimentem az ajtón. Eurasia dúdolt valamit. Kinéztem arra, amire még reggel mondta hogy megtaláljuk. És bakker, hogy még parább legyen, persze hogy a konyhakéseket kell rendeznie!

Inkább elsunnyogtam arrafele, amerre még nem láttam semmit, de ő ott szokott lenni. Tovább.
Csak féltem hogy észre vesz. Amire már én vagyok a vevő. Kíváncsi vagyok, mit tervez annyira ő.

A ház végében csak egy függöny volt, mögötte viszont rajzok. Amiknek nem értettem a lényegét, csak hogy uralkodik felettünk. Magamat megismertem, Lithuaniát, Transylvaniát, Switzerlandot, Germany-t, Czechiát, Hungary-t, Polandot, a Yugoslavokat, és még sok európai országot. A mellettiek azonban nem voltak ismerősek. Lehet ők más kontinensről vannak.

- Mit nézel annyira? - hallottam a hangot mögülem. Ijedten megfordultam, és rámeredtem.
- Tudtam hogy tervezel valamit! - sziszegtem a fogaim közt.
- És...szerinted miért tennék veled bármit? - húzta végig a ujját a kezében lévő késen.
- Azt...azt még nem tudom! - próbáltam játszani a bátrat.
- Figyelj ide fiatalember. Én a bizalmatokból táplálkozom, mint minden kontinens, te pedig ennek az antibaktériuma vagy. Jót és rosszat is megölsz. Rossz az, hogy meggyőzöl másokat a bűnösségem miatt...és azok meghalnak mind, de akit meghagysz, ugyanúgy lehet hozzám hasonló! Maradnak mások, akik bíznak bennem, és ti akkor ha halottak vagytok, nem tudtok terjedni. - magyarázta. - Szóval kinyínám ezt a dolgot...

- Magyarosabban megölsz engem? - sandítottam rá.
- Kivéve ha bíznál bennem. Akkor megtartanálak. De ez lehetelen már felőled, nem tudnálak megtéríteni. Kivéve...
- Kivéve mikor? - halkultam el. Gonoszias tekintettel felemelte rám a hegyes tárgyat.
- LEGYÉL A FÉR-

Itt felriadtam az álmomból.
- Szóval ja... - hallottam Hungary-t beszélni valakihez, majd felém nézett. - Éééés felébredt a birkapásztor...

- Mi a pul- vagyis mi történt?! - majdnem káromkodtam.

- Mégis mi történne, folytatódik a élet, na meg közben megérkezett a három német is a keresésünkre. - vont vállat Slovakia.
- A három német?! Switzerland mit keres itt? - folytattam.
-

Hát...csak. - fordult el Hungary. - Amúgy nem lenne rossz elmenni hozzá, tiszta sápadt vagy. Most a Visegrádiak további tagjánál szállásol.

- Még mit nem, egy ország segítsége se kell, nem hogy a fehérkeresztes csokoládézabálónak! - közöltem velük. - Sőt, nem akarom hogy támogassátok azt az Eurasiát! Kelepcébe csal minket!

Erre csak csöndben álltak.
- Kérek abból amit szívtál! - gúnyolódott Czech.
- Nem szívtam!(nem mintha szoknék de...) Ezt most komolyan mondom! - tiltakoztam.
- Heh, de most komolyan, kérek belőle! - feleselt vissza.
- Nincs semmi adalékanyag se bennem, se nálam, Eurasia rossz kihatással van rátok, ezért örüljetek hogy segíteni próbálok! - morogtam, majd kimentem az nyitva lévő ajtón, és a változatosság kedvéért bevágtam, illetve rádőltem.

Arcomat a kezeimbe temettem, hogy ne lássák a sápadtból vörösödő arcom, amit a sírásvágy kelltett fel bennem. Nem akarok senkinek se rosszat. Mégis azt hiszik hogy csak poénból csinálom, miközben kitudja mit fog velük csinálni. Mit kéne tennem? Csak próbáljam őket észhez téríteni? Meglehet. De Eurasia biztos ellenem lesz. Sőt ahogy emlékszem meg is ölne ha ezt tenném. De mondott valami feltételt. Da, lehet ezzel megúsznám. Da, megtudom ezt tenni értük. Bár ezzel a győzködéssel el leszek pár napig. Kivéve ha még jönnek utánunk, mivel akkor hetekbe telik. Remélem valaki majd eggyetért velem...