Poland szemszöge

Kénytelen voltam kiheverni a mai esetet. Az amit Slovakia mondott...már biztos megfog történni. Magamat bántom azzal, hogy a barátnőm terhes..Ajh, most nincs itt Węgry gyógyfürdője...!

Lementem a Semmi aljára, bár egy furcsán hangzik, legyen inkább hogy lementem.

De amint leértem, megtorkoltak az emlékek. Miért nem eddig, hadd ne mondjam.

Amikor Hungary ellen elbújtam, mert Fehér azt mondta, hogy vad...

Amikor a barátságnapunkon lelocsolt egy vödör vízzel, mert egyben Húsvét volt...

És amikor Romaniát úsztattuk meg, mert megmérgezte Hungary-t.

Oldalra néztem, és Hungary ott ült, és nézte a naplementét.

Odajöttem hozzá, és melléültem.
- Hé... Ugye nem egy hologram vagy...? - nyúltam hozzá, de simán megtudtam fogni. Nem hologram...

- Ha hologram lennék, már rég nem lennék itt...! - mosolygott.
- Bújkálsz előlünk...? - kérdeztem finoman, mert a menekülésre ideges lenne.
- Minek tűnik?
- Nem mutatod magad senkinek sem...
- Tudom...
- Baj van?
- Tudod mi a baj...
- Persze... - halkultam el. - El kell vetélned amíg lehet!
- Nem lehet.
- Miért...is?
- Már késő. Nem is szeretnék.
- Értem... - egyeztem bele, majd felálltam volna, de eszembe jutott valami.
- Téged is megrontottak az emlékek? - kérdeztem még. Erre csak mosolygott, és ezt mondta:

- Ugyanazt csináljuk, mint ezerötvenhárom éve... - fordult felém. - Még emlékszel...?
- Felejthettem volna?! - szórakoztam.
- Persze, te akkor kezdtél létezni, ez nem szabályos...! - durcizott be. Vagyis inkább tettette, de azért aranyos volt.
- Emlékszel Fehérre?
- A fehérsasra, persze! És Csodára?
- Az a szarvas, akiről beszéltél, és majdnem azért vadásztál le? Hogy felejthetném!... - tettettem a durcit én is.
- Bocsánat... - kenődött el.
- Már több mint ezer éve megbocsátottam! - nevettem. És akkor beugrott az a mondat, amit Hungary mondott akkor:

- Ehm, azt hittem, hogy egy sas vagy, bocsánat...hogy majdnem leszúrtalak... Mióta vannak szárnyaid?

- Így születtem. - emlékeztem hangosan. - Új vagyok a Szláv testvérek között...

Mindig másnak tekintettem Hungary-t, és talán pont ezért kedvelem. Végülis ki nem úgy kezd  kérdéseivel, hogy "mi a neved", " Hol laksz", de Hungary az inkább ilyen irántad érdeklődik, amilyen vagy igazán.

És ez így teljesen korrekt nekem.

- Mennem kéne... - néztem az égre. Már sötét volt, a csillagok is látszódtak, pedig ilyen ködösebb volt fent minden a hideg miatt.

- Várj még egy kicsit. - állított meg.
- Mire...? - kérdeztem. Erre megfogta a kezemet, és összekulcsolta az enyémmel. Ettől kicsit elpirultam, de néztem tovább hogy mit csinál.
- Ígérd meg, hogy nem fog minket semmi sem megakadályozni semmiben, ami köztünk van. Kérlek...! - nézett komolyan rám.
- Ígérem. - mosolyogtam. Errre jobban megszorította a kezemet, és repedezni kezdett.
- V-v-v-várj, ezt nem úgy értettem...! N-ne! - állítottam meg, de erre csak mosolygott, és porrá vált a ködben...

Reméltem, hogy ez az egész egy rossz rémálom, és felkelek, de nem kelltem föl.

Aggódva visszamentem a helyemre, és az ágyamban nyeltem a könnyeimet...

Hát igen, ez egy elég depis rész volt, meg rövid, de megismerkedhettünk Poland, és Hungary kapcsolatáról is.
Nyugalom, Hungary nem halt meg!