Vakmerőség Veszély: 3/???

Germany szemszöge

Guten Morgen, Polen! - köszöntem az előttem lévő lányra. De mintha meg sem hallott volna, maradt háttal nekem.

- Poland? - kérdeztem. Most valamit halhatott, ugyanis oldalra fordult.
- Mi történt? Haragszol rám? - kérdeztem. Majd felém fordult, és ezt mondta:
- Tak...Tak, haragszom rád, Third Reich, mert nincs jogod megölni... - az egyik türkiz szeme helyett egy horogkereszt volt, a másik véres volt. Minden elsötétült.
- HUNGARY ELVAN RABOLVA ROMANIA KEZEI KÖZT, ÉN MEG ITT ROHADOK VELED, MITT TEHETNÉK!!! - ordított le.
- Mi? Third Reich? Nem vagyok ő!
- Nie. Ő benned van. Benned él. - válaszolt. Ez nem igaz. Miket beszél Poland? Hungary? Romania kezei közt? Lehetetlenség...

- Guten Morgen, Germany... - köszöntött Reich.
- Hogy kerülsz ide, démon!?
- Remélem szép álmod volt! Nagyon nem akartál felébredni...
- Menj el!
- Óóóóh, azt se tudod, miért vagyok itt, ugye?
- Nem is érdekel!
- Hallgass végig, kölyök! - ütött gyomorszájon.
- S-Soha! - jelentettem ki.
- Poland szabadon van, kissé összetörve. Nem gondolod, hogy jó lenne kínozni egy kicsit? Könnyű préda, ha nem tud rólunk.
- Hagyj! - válaszoltam.
- Hát jó! - felelt. - akkor nem közös erővel fogjuk elvenni... - mondta, az addigra Germany testében élő Third Reich.

Czeh Republic szemszöge

Slovakiának már itt kéne lennie. Hogy miért? Megkért, hogy átjöhessen, erre most várok rá. Az én édes szívemet! Sosem bírtam az öcsémet, de most felhúzott. Órákig várok rá, és csak meg sem köszöni gyakran.
- Elegem van! - ordítottam, majd fogtam magam, hogy meglátogassam az én "szeretett" öcsémet. Az ajtóján belépve viszont nem arra számítottam, amit láttam.

Slovakia szét volt karmolva, és reszketett a földön, a bútorai feldöntve, és egy levél.
- Slov', mi történt? - kérdeztem. Nem válaszolt, csak remegett.
- Slovakia, kérdeztelek! - emeltem a vállainál fogva.
- H-h...
- Nem értelek.
-H-húúúúnn..........
- Tessék?
- Megtámadott...Hungarííí......
- Miért?
- F-fééélek... N-nemtudomm...
- Grat bro', ezt megmagyaráztad.

- K-kösz...! - mosolygott, bár ez nem nagyon látszódott, én felismerem a naivitását.
- Slov', irónia, tudod.
- Ba-bakker...ffffé...félholt vagyóóók, és... ilyeneket... csináááálsssz...? - kérdezte megsértődve.
- Mit akarsz?
- Ééén...Czeh-Czeho...
- Soha.
- De...eeee...me-egpusztu-pusztu-pusztulok...!
- CzechoSlovakia halott. Démon! Soha nem lesz, mert utállak! - jelentettem ki, majd letettem. - Érted?
- Deee...a-akkor...kérrrrleeek....?- ötölt-hatolt. Majd megölelte a lábam. - Én kedvellek....Te-thát Czecho- CzechoSlovakiaaa... n-nnnem ha-llott.... - mondta, majd tényleg....

CzechoSlovakia szemszöge

Nyújtózkodtam, amint ismét testben is léteztem.
- Hiányoztam? - kérdeztem a senkitől. Felvettem a levelet a földről. Valószínűleg Hungary hagyhatta itt.

- "Slovákiát sajnálom, kénytelen voltam, nagyon idegesítő, gyenge célpont, tökéletes erőt adott Romania támadásához. Ha CzechoSlovakia olvassa, akkor kérlek ne utálj meg. Én csak a céljaimat akarom megvalósítani" - olvastam. - Hát, talán nem kéne Slovakiának folyton követnie Hungaryt.

Letöröltem Slovakia vérét magamról, majd visszarendeztem a házamat. Addig biztos egy leszek, amíg Slovakia fel nem épül...

Hát, mit írjak. Következő részek izgalmasabbak lesznek!