Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Egy új ország

(Ne nézzetek fel! Vagy késő? Szed...)

Ismeretlen "ellenség" 4/???

Hungary szemszöge

Romania napok óta eltűnt nyomtalanul. Tekintve hogy már Február van, engedelmesen távoztam, de azért szívesen köszöntem volna.

Mikor hazaértem, Japan levelei fogadtak. Azthiszem nem kell aggódnom érte. Viszont kutakodva rátaláltam még két más gazdától jövőt. Az egyik China volt, a másik meg valami ismeretlen. Hát igen, ez a baj az itteni levelezéssel, nem muszály aláírni, csak oda kerül, akihez akarod.

Olvasás előtt elaltattam a picit, majd nekiláttam.

Miután elolvastam Japan összes üzenetét, jött China levele, amiben csak pár mondat állt szöveg gyanánt.

Aru Hungary!

Csak úgy szólok, hogy a levelezőtársad nagyon kedvel. ;3
Apropó, ha valami furcsát találsz a kezeddel kapcsolatban, nyugodtan ugorj be hozzám!

Régi ismerősöd, China!

Hát ez elég érdekes. Furcsaság a kezemmel? Nem igazán. Ja hát igen. China régi ismerős...heh. Érti aki érti...

A másik viszont teljesen más jellegű volt. Mintha ilyen romantikusabb jellegű.

Drága Hungary!

Gyávaságomnak hála csak most tudok írni neked, és talán utoljára.
Öngyilkosság mardos, amit ugye országok csak segítséggel képesek. Azonban most megtudom oldani hogy ne fájjon semmi rossz, és ennek te vagy a kulcsa.
Kérlek olvasd végig az érzelmeim, hogy ebben nyugodhassak meg...

Mikor annyi idős voltam, mint most te, mindig kerültelek titeket. Titeket, Polandot, Lithuaniát, és téged. Tudtam hogy többet érzel Poland után mint bárki más után, tehát esélyt se láttam magamnak. Amikor viszont már bántottál azokkal a dolgokkal, amikről te nem tudhattál, vagy nem érthettél, már nagyon kívántam a halált. Viszont kaptam egy esélyt, amitől büszke lettem, és kihasználva ezt most itt vagyok, aki azt se tudja, hogy miért akar halott lenni. A kőszívű létem miatt, vagy a vágyad miatt...

De amíg nem tudod ki vagyok, addig maradjon ez itt mind rejtély számunkra...

A fáradt BP...

Ki lehet az a BP?! Rendben, mindenki furcsa kezd lenni. Romania eltűnik, China és Japan ír nekem, meg valami depressziós ország... Gyorsan egy kissebb társaságot szerveztem, amibe A Visedrádi tagok, és a Németek tartoztak bele.

- Szia Hun! - jött Czech, a kezében egy sörösdobozzal. - Mi kéne?
- Semmi különös. Kissebb gyűlés. - válaszoltam közömbösen. - Testvéreidet hol hagytad?
- Pol' és Slo' pár perc múlva jönnek. Én még jobbnak láttam hamarabb jönni, hogy már itt hasson rám az alkohol... - folytatta, majd leült mellém. - Van kedved versenyezni?
- Majd beszélgetés után. És csak a valaki vigyáz a gyerekemre. - mosolyogtam. - De persze ki ne vállalna fel egy szeretetzacskót?

A többiek is lassan megérkeztek. Switzerland persze inkább a kicsihez ment, mivel ő még nem nagyon hallott róla, mi pedig köszönés után bele is kezdtünk a lényegbe.

- Ti érzitek a légkörben ezt a furcsa érzést? Ezalatt valaki létét értem. - gondolkodott Czech Republic.
- Czechia, én bevallom...hogy nem én ittam meg az összes kofaládat! - tiltakozott Slovakia.
- Aham, most buktattad le magad. - nézett unottan rá. - Ugyanis nem erre értettem. De valaki?
- Pontosan erről szerettem volna beszélni... - kezdtem bele ténylegesen.

- Nincs ötletetek hogy ki lehet az a BP?
- Hadd találjam ki, Budapest volt az első gondolatod? - találta ki Poland.
- Mi mást gondoltam volna elsőre? - néztem rá.

- Nincs. - fogta rövidre Germany. - Aust hátha tudja.
- Aust?! - kérdeztem vissza kiakadva. - Idejön?!
- Persze, hiszen a németek közé tartozik.
- Bakker, ezt elszúrtam. - temettem a kezembe az arcom. - Megkérnéd hogy ne jöjjön? Mindkettőnknek jobb lesz így...
- Rendben, pár perc. - állt fel Germany, és telefonálni kezdett.

- Apropó, nektek is írt China? - érdeklődött Slovakia.
- Nekem igen. - válaszoltam még mindig a kezemben.
- Nekem is. - válaszolt Czech is. - Valami kezes cuccról...
- Dettó! - válaszolt mindenki a maga hangnemével.
- Tak, tényleg valami fura dolog történik... - helyeselte Poland a kezdetemet. Igen, egy kicsit késő, de nem is baj, én ezért is kedvelem.

- Viszont ha így összegyűltünk, megkereshetnénk Romaniát. - jöttem rá, egy kissebb szünet után. - Ugyanis látható hogy nincs itt.
- Switzerland úgy is elvan a gyerekkel... - nézett a szobám irányába Germany. - Bár szerintem ebből kimaradnék. Még a végén...tudod, ő visszatér...

Mindannyian tudtuk, hogy kire gondol, de azt nem értettük hogy hogyan jött ez ide...


Heh, Senpai hiányom van szerintem... Szóval még mindig várom a folytatást senpai!

Apropó, szerintetek ki "BP"?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro