Czech Republic szemszöge

- Az ott... - néztem a távolba. Amint felismertem az illetőt, rögtön arra tartottam az irányt.
- Ahoj Russia! Mit keresel idekint? - köszöntem. Kicsit morgott rám, tehát nem miattam jött ki, az egyszer biztos.
- ...Eh, Americával van gond. Vagyis, nem, velem van a gond! Vagyis!-... Mindegy. - hagyta.
- Ebből nem sokat tudok következtetni. - jegyeztem meg neki kicsit flegmán. - De ha elmondanád, sokkal inkább érteném meg.
- Miért érdekel?
- Mert beletarozol a három közé akiket mindig magam mellett tudhattam gyerekkoromban mint rokon. Nem mint szövetséges, ne értsd félre!

- Hát... Este kicsit becsiccsentem... Ameval meg úgy nem tudom hogy hogyan sikerült, de elkezdtem vitázni... És most kint aludtam, mert megharagudott rám... Ééés most rosszabb vagyok mint egy másnapos... - magyarázta.
- Nem értek a szívügyekhez, bocs. De szerintem érdemes lenne vele megbeszélned ezt az esetet. Slovakiával is ez volt nem annyira rég... - tanácsoltam.
- Terveztem, de...mi van ha nem akar meghallgatni?
- Meg fog hallgatni szerintem, mégis csak egy ritka meleg pár vagytok! Már amennyire ritka itt a körünkben...
- Igaz ami igaz, egy próba belefér. Csak nem dobna engem... - határozott.
- Ez a beszéd! Na gyerünk, menj! - próbáltam pozitív lenni vele. Russ akkorra már rég eltűnt az ő kilóméteres lábaival, én meg ott maradtam egyedül.

Ritkán lehet Russiát ilyennek látni. Mármint, én és Pol láttuk gyakrabban így, de rajtunk kívül nagyon sokan nem igazán. Amióta viszont összejött Americával, teljesen eltűnt a szemem elől, és nagyrészt vele foglalkozik. Látjuk őt, de a lehető legritkábban. De ha neki jó ez a szerelmi élet, hát legyen. Azoknak is akiknek ez tetszik, legyen, ne rajtam múljon. Hungary és Poland élete sem sokat változott amikor szerelmet vallottak egymásnak, csak gyakrabban együtt vannak.
Ja, és Poland szétveri Romaniát, nehogy kihagyjam azt az eggyet.

De én nem hinném hogy valaha erre az útra térnék. Eléggé tetszik ez az vénleány élet, a magányosság azután a rengeteg idő után amit elpazaroltam a bátyámmal, kellemesnek hat nekem. És persze, még mindig szeretem a barátaimat, testvéreimet, és egyéb rokonaimat, de komolyabbakat sosem éreznék senki iránt bizonyos okok miatt is...amikről nem beszélnék igazából semmit...

- Czech! - zökkentett ki a gondolataimból Transylvania távolból.
- Mi kéne? - flegmáztam mikor ideért hozzám.
- Jönnél ismét? - kérdezte.
- Persze, esetleg pár talált érmét odaadunk a csöveseknek, és együtt leszünk. Nyílván jövök. - mondtam azzal az "ez nyílvánvaló" hangsúllyal.
- Szlovákia is mindjárt visszatér, de Japán és Vézlán ott maradtak még. - tisztázta. - Én közben megkeresem Egrest, biztos ő is akarna jönni!
- Igen-igen, menj csak... - mondtam, majd eszembe jutott valami. - Transylvania, szóltál erről Lithuaniának?
- Ja, öhm, nem, de szólhatsz...!
- Remek, még csak állni sem lehet magadban... - sóhajtottam. - Nos, hol van az a srác?

Mivel fogalmam se volt hogy hol van a szobája, így csak kis idő után találtam meg az ablakban meglátva. Est nézte őt, néha megbökte, de úgy tűnt hogy mélyen szunyál Lithuania.
- Hé, Estonia! - kopogtam az ablak kitárt üvegén, mire Est megugrott.
- É-én nem vagyok meleg! - mentegetőzött.
- Dehogy, csak hasonlítassz a rokonaidhoz. - forgattam meg a szemeimet. - Lithuania kidőlt? Vagyis, látom, de hogy?
- Nem aludt az éjjel. Nem mondta hogy mégis miért, de biztos kattogott valamin, vagy valakin az agya... Bár sok dologra gondolhatott... - gondolkozott.
- Értem... Csak gondoltam hogy elmondom neki hogy Japan és Vezlania nem jön még meg, csakis Slo'. Majd átadhatod! - mentem el a többiekhez akik már vártak.

Estonia egyébként nem is olyan hülye mint mások... Tényleg lenne oka hogy Lithuania miért volt volna el magában. Talán ezen később agyalok...

554 szó.

Megint elkapkodtam, de értsétek meg, rájöttünk anyámmal hogy öt oldal fizikát valahogy kihagytunk...
*sad ENDless cries*

Rossz vicc, tudom! ¡^¡

Nyeh, kell valamivel törölni a szomiságom, naaa! •^•

A Nyeh legyen veled!