Apró RoHun warning, guys! Nem kell aggódni, majd összehozom Hungary-t valakivel, de az nem Romania lesz.

Poland szemszöge

Ma reggel is ugyanarra kelltem. Vagyis nem, most csak annyi volt a különbség, hogy Hungary az ablakból bámult kifele faképpel. Na jó, ez tényleg nagy különbség, mert Hungary csak körübelül évszakonta körübelül egyszer szokott faképen nézni.

Odamentem mellé, hogy megkérdezzem, de akkor kiszúrtam a vállán egy lilás foltot.
- Węgry, mi történt a válladdal? - aggódtam.
- Bevertem. - vont vállat.
- Nem tudsz jól hazudni...! - cseleztem ki.
- Honnan tudtad hogy lódítok? - ráncolta felém a szemöldökét.
- Nem tudtam, megoldottam hogy elmondjad! - mosolyogtam.

Erre egy nem várt komor tekintetett kaptam vissza, majd ismét az ablakba bámult: - Most máson jár az eszem.

- Mi baj van? Elkomolyodtál... - állapítottam meg. Majd kinéztem az ablakon, hogy lássam a dolgot, ami miatt nem rám figyel.

Romania állt kint, a kezében volt valami, de nem tudtam kivenni, hogy pontosan mi is az. Most túl gondolom, vagy tényleg Romania miatt ennyire lehangolt?

- Romania a baj? - adtam fel a gondolkozást. Nem reagált semmit, viszont amikor Romania megindult, kipattantak a szemei, és rohanni kezdett, én meg követtem a szemeimmel.
- Poland, várj rám, mindjárt visszajövök! - kiáltott még vissza, mire én visszafordultam az ablakhoz.

Hungary szemszöge

Rohantam Romania után a lehető leggyorsabban ahogy tudtam.
- Románia! - kiabáltam még utána, hátha megáll, ami be is jött.
- Románia.... - lihegtem mellette. - Hova mész el?

Rám pillantott lefele, mivel egy félfejjel magasabb nálam, majd megszólalt:
- Még nem tudom pontosan. Lehet messze, lehet közelre, csak jussak el hozzá.

- Hozzá? Ki az a "hozzá"? - követeltem mindent tőle.
- Ki? Az aki ezt visszahozta... - mutatta fel nekem a babérkoszorút, amit névtelenül adtam neki vissza.

A vér megfagyott bennem, és legszívesebben megmondtam volna hogy én adtam oda neki, csak mert szerintem tetszene neki, de nem bírtam kinyögni. Folyton csak nézni tudtam őt. Olyan határozottnak tűnt, nem akartam ez megsemmísiteni ezt, mert hogy egy lépést sem kell mennie, hogy velem találkozzon.

- Biztos vagy ebben? - néztem rá dermedten.
- Biztos miben? - kérdezett vissza.
- Hogy itt hagysz minket...egy időre... - folytattam lehangolva. Ezen kicsit elgondolkodott.
- Szóval? - próbáltam meggyőzni.
- Menni szeretnék a célért. - határozott. Ennek hallatára elszontyolodtam. Valamiért most szükségem volt rá. Pontosan nem tudom miért, de valami olyasmiért, amiben ő kiválló, én meg nem értek hozzá.

- Gyerünk már, nem tervezem olyan hosszúra az utamat...! - mosolygott, majd felemelte a fejem az államnál fogva. Tudtam hogy mire készül, de nem szóltam. Hagytam hogy csináljon amit akar így búcsúnak.

Közel hajolt az arcomhoz, majd lassan megcsókolt. Nem tettem semmit. Nem is akartam tenni. Imádom egy hülyének nézni, mikor tudja hogy nem vonzódok hozzá.

- Köszi hogy ennyit még megengedtél! - vált el tőlem.
- Idióta! Mit akarsz még?! - mosolyogtam, már egyáltalán nem szomorúan.
- Semmit már. - válaszolt selytelmesen. - Csak talán egy kis-
- Nem! Nem [^^"]szhatsz meg, azt már nem engedem! - figyelmeztettem nevetve.
- Hát jó... - halkult el. - Három nem...

Tudta hogy ezzel csak még jobban kihúzza a röhögést.

- Szóval akkor... - állt vissza a hangneme. - Én már mennék...
- Rendben... - engedtem meg neki a távozást, majd eszembe jutott valami.

- Akkor...Ég áldjon, Birkapásztor!

Erre teljesen elvörösödött, majd mosolyogva elfordult, és megindult, de egy pillanatra megállt.
- Viszlát, iubiera mea! - köszönt el tőlem is, majd lassan eltűnt a távolabbi erdősségben, ahol még December végén voltunk együtt. Elkezdtem én is visszasétálni a lakás felé, mikor eszembe jutott egy dolog.

Gyáva és idióta voltam. Nem mondtam el Romaniának hogy nincs ahhoz a koszorúhoz rajtam kívül senkinek se köze.

Teljesen lesokkolódtam a tudat gondolatán. Majd lassan továbbhaladtam. Csaknem sírtam, amit már sajnos túl régen tettem. Minden olyan gyorsan történt. Austro-Hungary emberi nevelőkezekben, túlságosan kedvelem Polandot, amivel lehet el fognak ítélni, ráadásul most ment el Romania... Ezt nehéz volt visszatartanom, miután ennyi minden ért, és a nagy részében én voltam a probléma...