Slovakia szemszöge

Már pár napja mondogatják hogy  legyek el egyedül, mivel hogy vírusos idő van. És ezt nyílven be is tarto-

Pfft, na jó, nem egészen, szűkös lopott helyem van, hetekig ellenni itt nagyon nehéz, így éjszaka előveszem a telómat, és lövök pár képet az országok aktuális foglalkozásáról, és akadt köztük néha más is alvásnál. Nem csodálkoznék ha valaki bosszúból engem is lelőne, ahogy valakihez settenkedve osonok visszafojtott gonosz vigyorral.

Hamarosan Transylvania újra összehív minket, mert sejti hogy nem bírjuk ki társaság nélkül, ami nálam igaz is. Romaniát megint nem akarja elhívni, de ezek szerint nem is tudja.
Pedig elég szokatlan hogy egy ország emberek közt van napokig...

Romaniára térve, már szinte mindenki tudja az alaphelyzetét, de senki sem tudja még, hogy mi okból. Csak annyit hogy négy napig legalább még ott lesz, mert már állítólag határozottan jobban van, de még figyelem alatt tartják.
P

ersze ebben én és Czech kivételt teszünk, mivel Czech pár mondatból képes leszűrni bármit, én meg...hát...
Mondjuk úgy hogy beszerzek pár adatot még pluszba, aminek nem kihallgatás.
Neeeeemm...

Talán ez az egyetlen dolog amiben eggyetértek Czechhel, de azt mindig megjegyzük; kíváncsiak vagyunk néha az igazra.

Azon kívül hogy tudom a történteket, azt is tudom, hogy Hungary napi szinten látogatja Romaniát. Szinte biztos - legalábbis szerintem - hogyha nem lennének ott a környékükön emberek, Romania kapva az alkalmon fel[^^"]szná Hunt. De komolyan. Milyen jó lenne a telefonomba háttérképnek ha sikerülne ilyesmit lekapnom...persze ha senki se látná.
- Slovakia? Még a földön vagy? - hallottam Japan hangját a telefonomban. Kicsit elbambulhattam talán?
(Ááh, csak elhúztad vele körübelül a rész felét ezzel...)

- Öhm, itt vagyok, nem haltam meg! - válaszoltam gyorsan.
- Remek akkor-
- Kérlek most ne meséljed el pár manga történetét, mert este nem aludtam, így kicsit fáradt vagyok most délben még... - ásítottam.
- Akkor kérdezlek. - mondta.
- Amit akarsz! - próbáltam élénknek tűnni.
- Nos...állítólag viszonylag idős vagy igaz? - kezdte.
- Ha emberi évszámban számolnánk a koromat száz-száz év, akkor tizennyolc...egész kilenc lennék idén tél elején, mint amikor Romaniának is... - próbáltam pontos lenni.
- Szexualitás? - kérdezett ismét.
- Ehm, ez miért olyan fontos? - ülltem fel az ágyamban. - Ugye nem hentai képregényt csinálsz rólam??

- Ehm, erre nem válaszolok. - folytatta. - Na?
- Nem vagyok ilyesmiben biztos. De talán pont ezért szeretek mindenkit mindenkivel.
- Nem?
- De, lehet furcsán hangzik, lehet később elmondo-
- Nem úgy értettem, Slovakia.
- Jaaaa, most már értem... De nem egyértelmű? - tettem hozzá.
- Hát, kicsit van egy furcsán vékony hangod... - magyarázta. Na jó, most elmondjam az egyik legféltettebb titkomat? Nos...

- Fiú voltam. - sóhajtottam alig hallhatóan.
- Hogy? Hogy érted hogy fiú voltál? - emelte ki. Nem válaszoltam semmit.
- Óóóóh, van egy teóriám! Vagyis, több is. De a legvalószínűbb hogy valamikor összekeveredtél lányokkal valamilyen lényeges dologban, és így a tested lányként érzékel! - gondolkodott.
- Ehm, lehetséges...? - vörösödtem el. - De bármi terved van, én fiúnak nevezem magam, mert a legtöbb ideig az voltam, és szerettem annak lenni. És emiatt biztos sokan piszkálnának, szóval egy szót se erről. Bármi más?
- Zavarna téged.
- Mi?
- Ha kérdeznék többet.
- Jaj, hogy te hogy megérezted... - szarkaztizáltam.
- Hát, gondolom hogy nem is szeretnél semmi mást sem hallani.