Vakmerősség Veszély 6/???

Hungary szemszöge

Romania átvonszolt Transylvania szobájába. Teljes félkómában voltam, nagyon semmi sem maradt meg. Minden amit láttam homályos volt. Transylvania egy csapdának látna engem, mert leginkább egy tömött figurára hasonlíthatok akit csak a gravitáció húz le. Amint Romania belépett, Transylvania elfordult, bár elég sötét volt igazából minden.
- Lejárt az időd... - hallottam Romania hangját.
- Nincs még évvége... - válaszolt, mindig a falat bámulva.
- Csakhogy valakit terveztem, ugye tudod? - mondta, majd előrébb rúgott. - Meg se nézed?

Valamennyit láttam, hogy megfordult, de visszafordult.
- Sz-szia....Erdély...! heh...ez...ez elég kínos...! - mondtam a lehető legtöbb erőmmel.
- Hagyd békén! - hallottam Transylvaniát.
- Ez benne a jó üzlet! Ahogy mondtam, ha Ungariát választod, le fogom támadni, és ebbe bele tartozol azóta, aztán isten döntse ki nyer. De ha engem választasz, ugyanaz fog történni mint az előző kilencven-kilenc évben. Most viszont harcoltunk, és most jozzám tartozol, tehát ha őt választod, akkor nem csatlakozol hozzá, hanem független ország lehetsz. - magyarázta Romania.
- *fejedelemség... - javítottam ki.
- Az most nem számít.
- Ez...jó üzlet a...fel-feledről, Erdély... Válassz...engem... - bíztattam. Transylvania tétovázott, majd megláttam annak a mosolynak a fényét, ami tökéletes mása volt a mellettem lévő gazdájának.
- Hungary-t választom.

Transylvania szemszöge

Amint leszedte Romania a békjót rólam, nem haragot láttam. Nem bizony. Boldogságot, és aljasságot. Az arca azt tükrözte "köszönöm~". De amint mindenem szabad volt, Hungary-ra néztem. Sajnáltam, ugyanis biztos sokkal fájdalmasabb dolgokon megy át. De persze, nem lennék Erdély, ha nem fogok segíteni...~ Bakker, rámragadt.
- Ne aggódj Magyarország, azon leszek, hogy segítsek. Csak bírd ki. - néztem vissza az azóta ájult országra. Majd távoztam a lyukon, amit még régen Hungary csinált. A terv egyszerű. Ahogy nálam, Romania a legzamatosabban fogja elmondani mindenkinek a hírt.

Amikor visszatértem az ajtómhoz, rájöttem, hogy mi-minden történhetett bent, szóval félve nyitottam ki. Az egyetlen, amire azonnal rájöttem, hogy piszkos a levegő. A hely viszont kifelyezetten tiszta volt, gondolom nem magától.

Viszont ahogy sejtettem, mindenki hívott, hogy sajnálnak, de szimplán annyit mondtam, hogy: most nem szabadna ráérnem. Tudtam kiket győzhetek meg Hungary megmentésére.

- Jó reggel! - köszöntöttem az első kiszemeltemet, Lithuaniát. Ezt egy enyhe ugrással viszonozta, amint viszont egyből megtudott, hogy valaki van nála.
- Jézusom, Transylvania! Legközelebb meg majd valami ismeretlen székely-magyar testvér fog kifelyezetten bekopogni. - jött rá az igazságra, hogy letámadják a székely-magyar testvérek.
- Hallottad a tegnapit?
- Sejtem mi az. - jelentette ki rámszegezve a tekintetét.
- Remek, segítesz megmenteni Hungary-t? - majd elgondolkodott.
- Majd ha te is segítesz. Polanddal kapcsolatos...
- Elnyerni?
- N-nem, mindenki ezzel jön! Nem értem, miért?
- Akkor mi?
- ...n-...nem is szeretnéd hadarni a témát?
- Van fontosabb dolgom is.
- Remek...Third Reich elfoglalta Polandot.
- Szovjet?
- Sojvet szolidabb lett, nemtudom. Bár előbb utóbb biztos visszatér, ha arról van szó...
- Áll az alku. - nyújtottam a kezem. - Ma letámadjuk Romaniát, majd megfűzzük Hungary-t, és együtt megpróbáljuk legyőzni Harmadik Birodalmat.
- Ez nekem teljesen jó. - fogtunk kezet. Ezt gyorsan megbeszéltük. Nem hittem volna, hogy ez így fog menni vele. Ezzel nem is kell más. Csak foglalnánk a helyet Romania otthonában.