Az Utánajárás
Összezárva 3/???
Hungary szemszöge
Úgy hajnal táján ébredtem. Viszont nem láttam semmit. Elkezdtem azt hinni, hogy megvakultam, majd rájöttem, hogy Austriának kell felébrednie, hogy lássak. Igen, visszaállt az egy szem módim már itt is, mint Austro-Hungary. Kicsit fogdostam ahol értem (perverzség off!), mert mint mondtam, Austria nélkül vak vagyok.
- Hé, ébren vagy? - suttogtam.
- W-was? - mormogott.
- Azt, mondtam, ébren vagy? - idegeskedtem.
- Azt hiszem...
- Na akkor kérem kinyitni a szemed!
- Ne mordulj így rám...! - nyitotta ki végre. - Most örülsz?!
- Igen, köszönöm.
- És miért is szeretted volna ezt?
- Hogy lássak, fafej!
- Ja tényleg, te olyat nem tudsz...! - jött rá irónizálva.
- A te-! - mordultam rá, majd sóhajtottam. - Nézd, tudod hogy valamiért nagyon gyanakszunk a többiekre...
- Azonos agyunk van, igaz?
- Pontosan ezért tudom hogy te is gyanakszol. Nos én meg tudom nézni nekünk...
- Hova akarsz kilyukadni?
- Láttod azt a befőttesüveget ott az asztalon feketébe csomagolva? - mutattam a pár méterre lévő asztalra.
- Igen...?
- Arra lesz szükségünk, hogy kilessük őket...
- Egy üveg?
- Majd megérted. A lényeg, hogy eljussunk odáig. - magyaráztam. - szóval ha lehet, a lábaddal segíts előre menni.
- Igyekszem... - nézett magára, majd el is kezdtünk haladni. Fokozatosan toltuk egymást, míg el nem értem.
Sikerült! Mehetünk vissza. - suttogtam.
- Vissza? - nyafogott.
- Van gyorsabb út is...! - motyogtam, majd a lábammal ellöktem magunkat vissza, az asztal segítségével.
- Elmondod hogy mi ez? - érdeklődött.
- Ez itt a szemem...~ - mondtam ki végre.
- Ember, te ezt magadnál tartod?!
- Vámpír vagyok, egy élőhalott. Tehát a szemem nem halt el...; Simán látok vele, igaz homályosan, de ez reggelre elmúlik! - oktattam, majd felkapaszkodtam az ablakpárkányra, ami kifele nézett. Austria segítségével sikerült kiraknom, és nem is tűnne fel senkinek.
- Egy hátulütője van... - jöttem rá.
- Micsoda?
- Addig mi csak félszemet csukhatunk be. A tiédet. - mondtam ki.
- Nem is baj végülis, mindjárt reggel van...!
- Ez igaz... - vallottam be. - Viszont ezzel utánajárhatunk hogy mit is csinálnak. Igaz nem halljuk, de látni is valami!
- Ha felállnánk, azzal ugyanennyit látnánk.
- De az gyanús lenne... Meg persze tudod ki áll föl, ha nem tudja irányítani a felét...!
- Rendben... Akkor maradjunk így...
Poland szemszöge
- Ébresztő! - bökdöstem meg kicsit az összeolvadt országokat. Majd rájöttem, hogy egy ideje ébren vannak.
- Igen Poland, miért is ébredjünk? - dühösödött fel Austria.
- Gondoltam örülnének a rokonoknak.
- Rokonok? Úgyérted testvérek? - kérdezték.
- Aham!
- És segítesz felállítani minket? - kérdezte Hungary kicsit talán segítségkérőként.
- Miért, nem tudtok összedolgozni? - néztem rájuk.
- Nem hinném... - felyezte ki tömören Austria. - Mármint...magamból kinézve.
- Értem... - néztem az ajtóra. - Akkor bejöhetnek a többiek?
- Már itt vannak? - kérdezték.
- Azt hiszem, tak... - nyitottam ki vigyorogva az ajtót, amin Transylvania már be is rontott.
- Hungaryyy!! - ugrott a nyakukba, majd egy sanda pillantást vetett Austriára. - Ha te meg bántani mered a testvérem, kiszívom a véred, labanc!
- Baj van itt valahol? - nézett az ajtón be Germany.
- Switzerland? - lepődött meg Austria. - Elhagytad?
- Csokoládét eszik. - ment be Germany.
- Milyen meglepő... - sandított. - De nem is baj, ennyivel beelégszem.
- Apropó, Prussia nem ér rá. Ne kérdezd miért. - tette hozzá.
- Hogy történt ez? - hagyta abba az ölelést Transylvania.
- Hát...jó kérdés... De szerintem a tettes most a volt Austro-Hungary. - gondolkodott Hungary hangosan.
- Szerintem hagylak titekeket, vagy ha akartok, kimehettek ti is! - mentem ki az ajtón. Kimentem a tó szélére, ahol a többiek már vártak.
- Sziasztok! - köszöntem. Mindenki rám nézett.
- Késtél. - nézett lesújtóan.
- Legközelebb majd ti hívtok .eg mindenkit! - válaszoltam karba tett kézzel. Most mindenki Romania szemeibe nézett.
- Rendben, majd felviszem őket... - sóhajtott.
- Kezdjünk neki? - indította a kutakodást Czech Republic.
- Igen, brat. Ha jól sejtem este nem tudtál semmit se megjegyezni. - mondtam Slovakiának.
- Miért is? - érdeklődött.
- Mert úgy aludtál, mint aki alvadt vért ivott. - vette komolyra Romania.
- Öhm...tak, vehetjük úgy is...! - szögeztem le.
Közösen elkezdtünk magyarázkodni, hogy miket beszéltünk tegnap este, míg legalább egy kicsit tisztázódott benne mindez.
- És ma? - kérdezte.
- Micsoda "ma"? - idegeskedtem.
- Ma volt valami furcsa? - tért rá pontosítva.
- Végülis igen, kicsit fáradtak voltak, pedig sokat aludhattak, hisz' nyolckor kelltem fel. - gondolkoztam.
- Lehet ez ilyen vámpír-ember vérkeringés miatt, mert ugye a vámpíroknak nincs szükségük éjszaka aludni...! - szólalt meg Czech.
- Mi inkább ilyen "Alkonyatos" vámpírok vagyunk, nert igazából a naptól csak kicsit színesebbek leszünk. - mutatta a karját Romania. Igaza volt, a bőre a zászlaja színeiben halványult.
- Alkonyat? Úúúúúúú... - nézett sunyin Slovakia. - Várom a Márciust...~
- Idióta, Hungary és én ellenségek vagyunk, és ráadásul Hungary me- - akadt meg Romania, és a szájára kapott.
- Mit akartál mondani? - kapta fel a fejét Czech. Romania eszeveszetten rázta a fejét, közben kezeivel leszorította száját, hogy nem hajlandó elmondani.
- Baj van? Romania?~ Romania...? - néztem a szemébe. Már elkékült szégyenében, de nem volt hajlandó kinyőgni.
- Nem szabad. Esküt tettem hogy nem mondom el! - hümmögött.
- Nem probléma, csak kérlek gyere vissza hozzánk. - nyugtattam meg. Végre leszedte a kezét a szájáról, és folytattuk a beszélgetést tovább.
- De azért várom a Márciust!~ - nyugodott bele Slovakia, egy kis beszéd után.
- Miért is? - néztem.
- Ohhohó, te nem is tudod? Hungary nem beszélt erről?? - sunyiskodott Slovakia. - Kénytelen vagy várni, én nem mondok semmit...~
- Na remek. - idegeskedtem.
Megterveztük, hogy minnél hamarabb el kell választani őket, addig meg folyton szem előtt kell tartani. Hungary-t biztos zavarni fogja, de amíg nem tudjuk hogy mit akarnak velük tenni, mi igyekszünk segíteni nekik.
Elbúcsúztunk Transylvaniától és Germany-től, majd kezdett már sötétedni, szóval mindenki bement hogy tegye a dolgát, amíg vaksötét nem lesz.
Hát ez hosszú lett. És semmi rajz. No remélem azért nem baj.
Egyébként közeledik egy másik ship is, ami n'on népszerű~
Illetve vártok pici Austro-Hungary-t? Nem mondom hogy lesz, de kitudja.
( Persze hogy én, de no spoiler! •w°)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro