Poland szemszöge

A telefonom csörgésére ébredtem. Ami furcsa volt, mivel senki sem szokott keresni hajnal hatkor, tudják hogy ilyenkor közel sem vagyok ébren. Ránéztem, és megállapítottam hogy Liet az új ébresztőm.

Bágyadtan felvettem, kihangosítottam, majd fekve beszélni kezdtem:

- Szia Lithuania, felébresztetté-
- POLAND SEGÍTS, EU IDEKÜLDÖTT EGY LÁNYT, AKI MOST VÁRATLANUL BERONTOTT!!!!!
- Hé, nyughass, ez most csak nem olyan vészes... - motyogtam bele.
- MÉG HOGY NEM VÉSZES, ITT VAGYOK A FÜRDŐBEN, Ő MEG KOPOG A FÜRDŐ ELŐTT, A RUHÁIM KINT, MOST MIT TEGYEK?!?!?! - ripakodott rám.

- Talán kérd meg hogy várjon egy kicsit... Amúgy miért van akkor bent a telefonod... - dőltem el az ágyamon.
Hullafáradt vagyok.
- Oh... ebbe bele se gondoltam... Köszi Pol'! - tette le. Én meg gyorsan visszaaludtam.

Vezlania szemszöge

Nem tudtam mást tenni az új lakótársam felfigyelésével, mint hogy kopogtam. Igazából tudtam hogy odabent van, mivel éppen kislányosan kiabált valakihez. Majd elhalkult, és résnyire kinyitotta az ajtót.

- Ummmm...szia, izé...éppen fürödtem és nem a legjobb pillanatban jöttél... Szóval megtennéd hogy egy pillanatra elmész? - kért meg egy kicsi erőltetett mosollyal. Upsz, ez így semelyikünknek sem eshetett jól.

- P-persze, akkor...kimegyek az...otthonodból...! - fordultam meg egy kínos mosollyal az ajtaja felé. Egy kicsit vártam, majd visszahívott.

Végigmértem a szemeimmel.
Egy viszonylag átlagméretű fiú egyébként. Szürkés-barnás lobonca van, a vége kissé vöröses. Szemei sötétzöldek, sőt, még olyan sötétolajzöld, amit a nagymamák szoktak dohányzóasztalok színeinek használni.

- Helló...szóval...új vagyok! - nevettem a kínosságtól.
- Azt már tudom. - mosolygott vissza. - Többet tudsz azért mondani kérlek?

Kérlek? Rendben, talán többet maradok ha ilyen rendes, kitudja.

- Ja, tudok! - válaszoltam határozottan, azonban amikor megint ránéztem, a sarokban kuporgott ijedten.
- Szent lila leves, ő német?! - sutyorgott magában. Rögtön megértettem a problémáját.

- Oh, ne aggódj, nem rontok az életedre, csak idén vagyok száz, túl fiatal vagyok még ilyesmihez! - mosolyogtam nyugtatóan. Erre kissé magához tért, és visszalépte az előzőket, hogy megint két méterre legyen tőlem. (Ok, boomer! Nem, azért annál idősebb...)

- Szóval te vagy Vezlania? - érdeklődött.
- Hát, igen...EU mondta? - néztem rá furcsálva.
- Pont, és te is tudod a nevem, igaz?
- Háááááátt, nem igazán...
- Segítsek?
- Óóóh, barkoba? - mosolyogtam sunyin. Szeretek játszani, hiszen még fiatal vagyok.

- Ahogy akarod. - hagyta meg.
- Akkor... - kezdtem bele. - tenger van melletted?
- Igen van.
- Hmmm... Több szín, mint trikolór?
- Nem épp.
- Litvánia? - tippeltem.
- Ez gyors volt... - hökkent meg, erre csak kuncogni kezdtem.
- EU annyit mondott hogy hárommillió a lakossága a népednek. Ebből két országra tudtam tippelni, ami a tenger után már csak ez maradt. - magyaráztam. - Egyébként az én zászlómban két olyan szín is van, ami neked is! Nem nagyszerű?

- Ühm...elég gyerekes vagy még...
- Szóval nekem van fekete, vörös- - soroltam amitől ismét megrémült.
- S-sárga? Tudtam, német vagy! - dadogta.
- Hé, ne aggódj, mint mondtam, nem foglak [^^"]icskáztatni...! - próbáltam ismét. Valahogy megint bejött neki, és lassan magához tért.
- Őszintén, nem tudom miért bízok meg benned annyira, de becsüld meg kérlek... - közölte velem kedvesen.
- Persze... Megmutatod a helyet jobban? - néztem körbe.
- Persze, kövess...! - fogta meg a csuklómat, amitől teljesen zavarba jöttem.

- Uhmm... Zavar ez téged? - kérdezte félve.
- Nem, nem... Nein nagyon... - tettem halkan hozzá.

Igen, élek, remélem azért hiányoztam...

Azonban most eszembe jutott, hogy csinálhatnék ilyen CH instagrammos cuccot, mint senpai, másnéven FlamezLIZA...

UwU
Nem akarlak kopizni senpai, de annyi ötletem lenne hozzá! "-w-

Illetve nem szeretem az ilyen "OC x Random ismert karaktert", de attólmég ki shippeli a két jómadarat?