(Ez a rész csak egy szimpla rész!)
(Nincs hozzáfűznivalóm...)
(Lesz több is!)

Hungary szemszöge

Reggel kicsit másnaposan keltem, nyílván az Szilveszter vége miatt, azt hiszem ezt nem kell részletezni.

Viszont Transylvania úgy döntött, hogy az új év alkalmából kicsit "újraépíti" az otthonát.

Így kénytelen volt a szomszédság jó hosszú körzetben elmenni, jelenleg emberként az új házba.

Ez azt jelenti, hogy Romania, Slovakia, Poland, én, és Austria egy házban leszünk, a többi környező ország meg valaki másnál.

Biztos vagyok, hogy Ukraine Russia mellett lesz, miközben érdeklődik felőle.

Azt hiszem Czech meglesz Slovakia nélkül.

Persze én örültem, hogy Transylvania elkísér, de szívesebben segítettem volna neki.

Azért fogadtam egy Tátra tea üvegcsébe, hogy romokban fog lenni az ajtaja a végén.

Az a ház, amit kinézett EU nekünk, egy hatalmas apartmannak tűnt, viszont mivel azért sokan vagyunk, ezért egy szobában többen vagyunk. EU már előttünk kiválasztotta a szobákat, tehát én egy három személyes szobákban voltunk én, Erdély, és Lengyel, de egy francia ágy volt, és egy egyszemélyes, de Transylvania elkísért, így egyből lefoglalta az egyszemélyes ágyat.

Remek, együtt alszok Polandal, miközben egy másik ágy üresen fog állni.

Poland elfogadta, hogy "ez van", de én egy kicsit dühös voltam.

Ráadásul ez csak a kezdet: Romania mellettünk lesz, egyenlőre egyedül. A másik szomszédunk Czech, és Slovakia.

Milyen meglepő hogy pont ők.

Mindegy, kicsit berendezkedtünk, majd elvittük azokat az országokat, akik otthon felejtettek valamit, vagy egyszerűen csak elkísérték azokat, akik itt lesznek. Ugye, mert kábé csak én, Poland, Romania, és Transylvania szárnyas.

Transylvania végül elbúcsúzott, és persze mi is, majd valaki megemlítette a "Felelsz vagy merszet", amibe mindenki beszállt, még Romania is, aki még sosem játszott. De amint elmondtuk a szabályokat, amire az a szokásos mosoly jelent meg rajta. Úgyis most fogyott el a borom, tehát tökéletes pörgetésre. Kezdésként Persze az újonc jött, a legidősebb Romania.

Aki persze engem pörgetett.
- Ungaria?~ - nézett rám.
- Felelek. - válaszoltam.
- Rendben. Mivel ami érdekelne azt tudom, ezért azt kérdezem, hogy mit szeretsz a legjobban inni. - mondta. A kis-
- A Tátra teát. - válaszoltam. - de minden alkoholos nedűt szeretek.
- Milyen meglepő. - szólt bele Poland.
- Az mi?
- Az egy nagyon erős alkoholos ital, hetvenkettő-nyolcvan százalék között van. Az a használhatósága, hogy minden étkezéskor lehet inni mértékben. Kis violákban tárolják, és naponta csak pár centilitert lehet inni belőle. - oktattam Romaniát.

Most én Slovakiát pörgettem.
- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem. Egyértelmű válasszal.
- Felelek - válaszolt.
- Hol vannak a képek?! - kérdeztem.
- Nem nálam. - mondta a legegyszerűbb választ.

Ő kipörgette Austriát.

- Felelsz vagy mersz, Austria? - kérdezte.
- Felelek. - mondta.
- De gyáva mindenki. - említette Slo'.
- Már elnézést... - mondtam. - De te is feleltél!
- Mindegy is. - mondta. - Melyik rokonodat szereted a legjobban?
- Egyértelmű, Germany! - válaszolt. - Csak meg kell ismerni, és sokkal jobban áll hozzá mindenki.

Ezután megint én kerültem sorra.

- Felelsz, vagy mersz, Hungary? - szólt Austria.
- Merek, ha Slovakia annyira akarja. - néztem szúrós pillantással. Austria mosolyra húzta a száját.

- Csókold meg itt és most, aki a kiszemelted! Vagy ha nincs itt, mond el ki az!
- Miért is?
- Csak hogy kinek a nászútjára írjak dalt!

Na baz-, mindegy, kijátszom a rendszert.

Már annyi ideje gondolkoztam, hogy mindenki azt hitte, hogy senkit se szeretek. Bár ezen nem lepődnék meg.

Felálltam. Romania erre odasandított rám.

Majd ezzel az erővel a tőrömet bele[^^"] a villanykapcsolóba tíz méter távolságból.

Teljes sötétség lett. Majd megtettem amit Austria kért. Szárny csapásokat hallottam, majd mire Slovakia megtalálta a kapcsolót - aki szakadozva, de működve megteszi utolsó munkaóráit - már a helyemen ülök, míg mindenki - kivéve Romania és Poland - kicsit csalódottan ül. Romania az én(?) kevés, fehér nyálammal az arcán vágja a kaján mosolyt, Poland pedig elment valamiért.

Nem mondta miért.

Romaniának meg kell köszönnöm, hogy megmentett. Majd ha megint történik valami, talán. Vagy Márciusban...

Lényeg, hogy most azt hiszik, hogy Romania a kiszemeltem, és nem vagyok meleg, ahogy vagyok. Nem hittem volna, hogy valaha ilyen lesz

Még játszottunk egy ideig, majd sötét lett, így elmentünk aludni.

Az esetek miatt fehér izzadság tócsákban ültem az ágy szélén, és néztem a hold fényét.

- Hé, Hungary...? - kérdezte Poland.
- Igen? - néztem rá.
- Ugye...ugye nem gondoltad komolyan a játékban azt? - mondta. Erre csak elfordultam.
- Te voltál az egyetlen, akit kedveltem a körben a legjobban. - válaszoltam.
- Rendben, akkor semmi "komolyabban érzek". Nem alszol?
- Túlélem Vámpírként.
- Persze, én csak próbálok veled lenni, és erre csak szimplán ülsz, nagyszerű barát vagy! - nevetett, amire egy kicsit elkezdtem a színeimben pompázni, magyarul elpirultam. Megvártam amíg elalszik, majd én is lefeküdtem, lehetőleg, hogy ne érezze a bűzömet, és nehogy felébresszem.

Reggel megnéztük hogy haladt Transylvania az otthonával. Hát...

- Transylvania! Itthon vagy? - kiabáltam, mire ráeszméltem, hogy a ház romokban van.
- Heheh...szia, testvér...! - jelent meg, kezében a fogadás tárgyával. - Azt hiszem, vesztettem.

Kikaptam a kezéből a kis üvegcsét.
- Köszi, ezek szerint maradunk?
- Viszont Czechnek is mennie kell. Majdnem eltalálta egy deszka, pedig csak tévét nézett az ajtajában. - mondta Transylvania. - Már szóltam neki. Lent van.

De ha Czech Republic megtudja, ki a szobatársa...

Felakasztja magát... Ebben biztos vagyok...

802 szó!!!
Ez egy cenzúra: ----> [^^"]

Mert...kell na!