Czech Republic szemszöge

- Szia Czech! - köszönt Slovakia az ágyára vetve magát.
- Kicsit késtél, nem? - kérdeztem.
- Talán... De megérte Japannal tölteni az időt! Volt Hetalia maraton, megismerkedtem pár országgal, terrorizáltam Vezt egy kicsit, egy szóval, teljesen megérte! - mesélte.
- Aha... És találtál magadnak nevet?
- Hát, azt még nem igazán sikerült...
- Ennyire nehéz neked egy nyomorult férfinevet választani?
- Te nem érted. Nem lehet ilyen könnyen választani...
- Én engem annyira nem érdekelnek a nevek, de fontosak ha EU tényleg emberek közt akar tartani. Szívesebben gondolok a gyakori álmomra, mint ezekre a nevekre.

- Mit álmodsz gyakran? - érdeklődött.
- Mi közöd hozzá? - flegmáztam.
- Csak felkelltetted az érdelkődésemet. - való igaz, tényleg én említettem meg.
- Ki fogsz nevetni, maradjunk annyiban.
- Dehogy nevetnélek ki! Hiszen mégis csak egy vagy a sok testvéreim közül! És hiába utálsz talán a legjobban, én mindig kedvellek!
- Hát...nem igazán győztél meg ezzel...
- Akkor a B-terv... Kérlek?
-

Nos, ez esetben-
- Halljuk!
- Persze-persze... - sóhajtottam. - Szóval gyakran szoktam arról álmodni hogy részeg vagyok és söröskorsókkal táncolok, és egyéb baromságokat csinálunk közösen. Néha ott van Hun is a hatalmas korsókban úszva ruhában, de ritkán más álmokban az űrben lebeg Polanddal együtt. Tudom hogy ezek mind furcsa, megmagyarázhatatlan vagy épp nagy hülyeségek, amikor ezeket álmodom biztos beszívtam...
- Én arról szoktam álmodni néha hogy Japannal közbeszólunk mindenki életébe mert megtehetjük, illetve néha összehozunk pár embert! Látnod kellett volna Canadát és Hungary-t együtt, majdnem olyan cukik voltak együtt mint Hungary Polanddal!
- Hol találkoztál Canadával? Tudtom szerint nem igazán van közötök egymáshoz...
- Már láttam, mivel sok olyan helyen megtalálható ahol mi szoktunk lenni Japannal~
- Nem is akarom tudni tovább ezt a találkozást. Folytasd nyugodtan a másikat...

- Na szóval ez van hogy inkább fura, vagy rémálom lesz...
- Hogy lehet ebből rémálom?
- Nos, van hogy Japan megőrül, halkabb lesz, és van hogy az álom úgy ér végett hogy elárul, és furcsán közeledik felém.
- Normális vagy, vagy esetleg őrült? - csúszott ki a számon, de rögtön elékaptam a kezem.
- Talán. Vagy jövőt érzek meg. Vagy Japan belém zúgott!~ Bár ezt nem hinném, azon kívül hogy menőn nézek ki, nagyon más miatt senki sem szeretne komolyan! Aminek örülök, mivel azzal csakis piszkálnának... Mégjobban talán... - gondolta át. - Kicsit hiányzik Vezlania és Japan, bevallom őszintén...
- Másnak is, hidd el. De biztos valamikor találkozunk velük hosszabb időre...esetleg a nyáron... - vígasztaltam, vagy valami olyasmit csináltam.

Hirtelen kicsit megugrott, majd olyan ravasz arcot vágott, mint akinek valami gonosz jut az eszébe abban a pillanatban.
- Öhm, Slo', valami bajod van esetleg, vagy mi ez az arc? - furcsáltam az egészet.
- Igen, biztos találkozunk hosszabb ideig. Valószínűleg. - üllt fel az ágyára, tartva azt a mosolyt. Szerintem megőrült. - Esetleg akár több hónapra is...
- Slovakia, ugye tudod hogy ősszel már nem nagyon lehetünk együtt szabadon! - tisztáztam vele.

- Tudom...figyuzz Czech, mindjárt jövök vissza, csak megkérem Hunt hogy vigyen fel, kérdezek valamit valakitől, majd jövök is vissza! - lépett ki az ajtón, majd hallottam ahogy végigfut a folyosón.
Mit tervez ez a srác annyira...?

479 szó!

Elsiettem! Megint! Bocsánat!
Csak hogy halogattam a könyv miatt a fizikát, és még nem is fejeztem be...

Mindegy, gyorsra fogva:

A Nyeh legyen veled!