Senpainak, és egyéb Watty olvasóknak jelentem, hogy vér, és egy híres ship figyelhető meg. Ha itt maradtál, remélem tetszeni fog a rész! OwO

Russia szemszöge

A telefonom zúgására ébredtem. Nem értettem hogy ki lehet az ilyenkor, de miután ránéztem az órára, rögtön rájöttem.

Reggel tíz...

Nem nagyon tétováztam, megnéztem, hogy ki zavar. Ugyanis bárki lehetséges az én esetemben. Kábé mindenki ismer engem Europe, és Asia környékén, mint testvér-testvért, ami engem kicsit zavar, de én tehetek róla.

Hungary volt. Ezt nem értem. Mióta van neki okostelefonja? Mármint...gondolom hogy ő.

Végülis ki nevezné magát "Paprikás_Magyar" álnéven?

Megnéztem mit írt, hátha valami fontos dolog. Nála az is lehetséges.

Paprikás_Magyar: Szép reggelt, hétalvó!

Micsoda?! Ilyenekre pazarolja az időmet? Ezt honnan tudja?

Russ: Honnan tudod hogy aludtam?

Paprikás_Magyar: Sejtettem. De meg se kérdezel, hogy honnan írok?

Russ: Most mondjam el az érzéseim ez iránt?

Paprikás_Magyar: Hát... más iránt is lehet...~

Megölöm. Komolyan megölöm, ha tudja.

Russ: Nincs még mindig senki, akitetszene, érted?!

Paprikás_Magyar: Ha nincs, Poland miről beszélt...?

Visszavágok. Visszavágok neki.

Russ: Esetleg elmondtad neki?~

Paprikás_Magyar: Fenét. Nem hinném hogy...tudod megértené...

Nem erre számítottam. Kicsit sajnálom.

Russ: Most belédhatoltam?

Paprikás_Magyar: Te aztán soha nem fogsz!

Russ: Neee...perverz!

Paprikás_Magyar: Bocsánat.

Paprikás_Magyar: De azért van neked valaki?

Na jó, lehet van. De ezt még én se merem. Majd kijátszuk.

Russ: Talán.

Paprikás_Magyar: Kiakarod játszani?

Russ: Te a gondolataimban olvasol?!

Paprikás_Magyar: Talán...~

Russ: Mindegy is. Nem ismered...

Paprikás_Magyar: Tégy próbára!

Russ: Ezt Romaniától vetted?

Paprikás_Magyar: Talán...

Nem mondhatom, hogy beakartam felyezni a beszélgetést. Akartam hallani a fiatal lány marhaságait. Ráadásul ugyanúgy vagyunk.

Mindketten van kiszemeltünk melegként. Hungary tipik tartós barátságosdit szereti.

És én...hát igen, inkább az "első látásra" verziót. Egy majdnem idegennel, akivel egyszer voltam együtt. Az egész nagyon zavaros, lehet elmondjam neki részletekben.

Russ: Figyelj, Karácsony előtt ugye... voltál valakivel?

Paprikás_Magyar: Igen, ha a Szilveszterre gondolsz. Romaniával voltam szinte teljesen egybezárva. Egy erdőben lehettünk. Te is voltál ott, ugye?

Russ: Igen, én, tudod... Összeismerkedtem valakivel...

Ezzel szerintem beelégszik. Szívesen vártam volna többet tőle, de nem írt vissza.

Russ: Hungary?

Paprikás_Magyar: Oh, elfelejtettem.

Paprikás_Magyar: Mennem kell, fél óra múlva elérhető vagyok!

Mi baja lehet? Bár, nem lehet nagyon vészes, ha fél óra múlva visszatér.

Mindenesetre remélem hogy megért engem. Ő az egyetlen, akiben ilyen témában megbízhatok.

Vajon ismeri őt? Hogy kit, igazán én sem tudom. De amikor elesett a vaksötétben bennem, mindketten a földön végeztük... hát...tény hogy meglepődtünk...-miken is gondolkodsz, Russia?! Ha nem is nagyon ismerem, miért törődök vele?! Csak mert...meglepődtem. Hogy valaki így- bele kell törődnöm...

Miután Hungary megmondta, hogy ismeri-e!

Hungary szemszöge

Poland hívására abbahagytam a beszélgetést Russiával, aki Romania ajtajához vezetett. Már Slovakia, és Austria is ott volt, tehát semmi hétköznapi.

Az ajtóra ragasztott cetlire dőlt betűkkel rá volt írva hogy "Ne zavarjatok, most magamban vagyok." "Romania".
- Miért hívtatok ide? - kérdeztem.
- Senki nem tud komolyan beszélni Romaniával, mint te. - magyarázta Slovakia.
- Romania a szobájában sziszeg néha. - folytatta Austria. - Ez nagyon irritáló, tudod.

- Azt mondjátok, hogy menjek be? - kérdeztem. Bólogattak.

Benyitottam.

Romania az ágyán ült, az ingje fel volt tűrve, a karjai csuklójától a könyökéig sötétvörös véres volt, mint ahogy a fogai, és a parketta nagy része. Arca kicsit pozsgás volt, szerintem a hirtelen belépés után nem meglepő.

Russia megszakítva az epikus pillanatot, írni kezdett. Gyorsan visszaírtam, hogy hamarosan elérhető leszek, majd folytattam Romania bámulását.

- N-nem tudsz olvasni?! - szipogott haragosan.
- Románia...
- Felejtsd el amit láttál!! - ordított. - Eleget láttam én is, és te is!
- Gyerekes vagy. - ültem mellé. Kicsit feltisztítottam a karját a szám segítségével, majd - az egyébként ízletes - vérét eltűntette a gyomrom.

- Ezek túl mély nyílások. - oktattam. - Fájdalmat, vagy vért akartál?

- Egyiket sem. - nézett el. - Én csak akartam. Késztetés...
- Értem... - kezdtem a másik karjánál. - Szóval depresszió?
- Nem is tudom. - szisszent fel, és az ajtó felől egy tisztán érthető "Na [^^"]zdmeg, megint" hallatszódott.

Miután végeztem vele, kicsit megnyugtattam, majd visszamentem a szobámba, hogy muttassam az életjelemet.

Valamiért Wattpad néha eltűnteti a bekezdéseket, ezért egysoros bekezdések lesznek gyakrabban. Ja, és most pótolom a hetet.

Tehát több rész!