Vakmerőség Veszély : 2/???

Hungary szemszöge

- Tehát... - néztem a lapra, amit kikészítettem. Összeírtam, hogy mire vigyázzak:

- Szent jobb elrejtése, ha esetleg Turkey visszatérne
- Tőr, ha esetleg Transylvania kötözve/láncolva van, esetleg Romania észrevenne
- Repülés gyakorlás, ha Erdély is elfelejtette, hogy vámpír (Igen, Hungary, Transylvania, és Romania vámpír)
- Mákos tészta
- Biztonság kedvéért mindenre lakatott tenni
- Hallgatni a Himnuszt, és a Kárpátiát (Tehát a Székely Himnuszt)
- Fokhagyma, hogyha megakarok halni (Vagy Romania)(Vagy Erdély)
- Lekötni az üreget a szememnél, mert nem csalok, +még bármikor kelhet

Igen, azt hiszem, ez mind megvan. Majd kopogtatott valaki.
- Ki az? - kérdeztem. Erre benyitott az a valaki, de mivel háttal voltam, nem láttam, hogy mégis ki lehet. Gondolom azért nyitott be, mert egy fokkal messzebbről jött, és nem volt elég levegője, hogy válaszoljon kint.
- Czeh Republic.
- Áá, Csehország. Mit keresel? - kérdeztem.
- BAKKER, ÜVÖLTETED A SZÉKELY HIMNUSZT, ÉS NEM HALLOM A KISVAKONDOT!!!!! - ordított le. Erre gyorsban megfordultam. Majd levágtam valamit az ijedt arcáról gyorsan. Bassz...szus a szemem! Hogy lehet, hogy az utolsó pontot hagytam ki!
- *gulp* Azt hiszem nem is zavarlak...de azért halkísd le a Székely Himnuszt... - ment ki. Ez gyors volt.
- Persze... - mondtam. Gyorsban megkerestem a szürke rongyomat, majd rögtön a "volt" jobb szememre kötöttem. Még mindent átnéztem, hátha valamit elfelejtettem, és miután este szállt az otthonomra, készen álltam a tervre. Megígazítottam a kötést, majd kifutottam a Semmibe. Egyetlen kérdésem volt:

Hogyan jutok be?

Romania ajtaját próbáltam résnyire nyitni, hogy igazából csak levegőért is bemenjek. Mikor sikerült bejutni, meg kellet keresnem Transylvaniát. De amint megláttam az alvó Romaniát, előtört bennem a sunyiság. Közelebb mentem az országhoz.
- Téli hadjárat~ - suttogtam, majd fogtam a fokhagymát. Mégegyszer ránéztem. És...

Nem volt szívem megölni. Lehet kínozza az egyetlen testvéremet, de naiv...és ezzel élve is tönkretehetem. Inkább fogtam, és írtam egy kis "szerelmes levelet", majd indultam tovább. A folyósó végén volt egy gyanús ajtó.
- Hungarynek belépni tilos" - olvastam. Mondtam, hogy Romania nagyon naiv?
- Magyar? - hallottam azt a bizonyos akcentust. Kicsit megváltozott, de nem csodálkozom ezen.
- Erdély? Odabent vagy? - kérdeztem.
- Igen. Ha az van ráírva az ajtóra, hogy nem mehetsz be. - szűrődött át. Bementem.
- Magyar, régen láttalak... - mondta. Nem tévedtem, tényleg odavolt láncolva a falhoz.
- Megszöktetlek.
- Hogyan?
- Régi módszerrel...~ - jelentettem ki, és előhúztam a tőrt.
- Ez nem lesz kicsit- - akarta befelyezni, de már próbáltam szétvágni a láncokat. Az eggyik kezét sikerült kiszabadítani a láncból, és az csörömpölve elesett a földre.
- Hangos... - felyezte be. És abban a pillanatban hallottuk Romaniát beszélni.
- Románia felébredt! - mondta Erdély.
- A folyosó közeléből megy így körbevett minket. Okos ötlet. De nálam nem okosabb! - jelentettem ki. Majd kibontottam a denevér szárnyaimat, mint egy igazi vámpír.
- Tudsz repülni? - kérdezte.
- Utoljára tudtam. - jelentettem ki.
- Tényleg? Mikor?
- Utoljára.

- Szóval mikor repültél...utoljára?
- Nagyon régen. De kénytelen vagyok. - hallottam Romania lépéseit. - Később kiszabadítalak, testvér! - mondtam, majd kicsapódtam a falon át a semmibe.

Romania szemszöge

Zajra ébredtem.

- Mi ez az illat? - kérdeztem magamtól, majd rájöttem.

Fokhagyma.

- Ki lehet ilyen aljas? - kérdeztem. Miután felálltam egy papírra léptem. Gyorsan felvettem, és elolvastam:
- "Erdély az enyém! Rossz kisfiú vagy! Hungary" - olvastam. Azt a szent római lelkemet! Ungaria nem viccel. De miért nem ölt meg? Mindegy, futnom kell, hátha elérem. Transilvania az enyém, nem azé a senkiházié! Rohantam a a folyosó végére, szinte, betörtem az ajtót. A látvány megnyugtató volt. A fal beomlott egy kicsit, Transylvania a helyén, szóval minden meg van.
- Elűzted a testvéremet! - duzzogott Transylvania.
- Ungaria helye nem itt van, kedves... - mosolyogtam a kaján mosolyommal. - Holnap mégtöbb véradásod lesz...

Nos, igen, ez egy ilyen hosszabb rész lett az előzőnél, de ennyi csak nem árt ;)

U.I.: Nem lesz ilyen gyakran rész.