(Ömh, hogy'is'mondjam... Lesz tipik tinédzsertéma, ami alapjából kekszi...nem mintha eddig nem említették volna meg már. aki érti, az vállalja magára, aki nem...az is! XD)

Ismeretlen "ellenség" 5/???

Czech szemszöge

Reggel sokkal zabosabban kelltem fel mint valaha. Hungary offline, pedig kíváncsi lettem volna, hogy halad Romania "tanításával". Bár ez nem is olyan jó kifejezés... Áh, hagyjuk!

A lényeg, hogy a kofaláim megint eltűntek... Vagy az egyáltalán számít bárki másnak? Persze, Slovakia ragaszkodik hozzá, de akkor mi az ami számít jelenleg?

Mondjuk, tegnap elküldte Hungary annak a "BP-nek" az üzenetét, esetleg segíthetnék kifelyteni, hogy ki is ő. Végülis, én rengeteg mesesorozatot nézek, szóval jók a problémamegoldó képességeim. Slovakia most úgyis gondolom zabálja a drágalátos kofaláimat... Bár addig van sör!

- Szóval... - kezdtem magamban beszélni. - Valószínűleg egy csávóval állunk szemben, aki valószínűleg öngyilkos volt per van, és folyton Hungary közelében volt. Lithuania kizárva, mert őt írta benne, viszont ha nézzük a stílust.....

Gyorsan vissza emlékeztem a tegnap esti esetre, ami nehéz, mikor este liternyi alkoholos nedűt fogyasztottam... Bár Slovakia szerint csak pár pohár volt...

Igen, Romania szövege tisztán hasonlít rá. Depressziós, romantikus, lélekszaggató. Bár ki tudja, lehet nem Romania írta a könyveket. Akkor az egész bukta. Ha bár akkor Romania csak ismerheti a szerzőjét... Ahj, ez egyre bonyolultabb! Nos, azt hiszem feladom...

Még egyszer ránéztem mégegyszer, és mintha Newton almája ütött volna agyon, rájöttem, hogy hogyan jöhetek rá.
- Ezazz! - emeltem fel a hangom a suttogásból, és ennek örömére ittam pár kortyot.

Rengeteg mondatnak segítőjelentősége van. Én csak a kiemeltebbeket néztem, ezzel elfelejtettem a többit.

Mégegyszer elolvastam, most viszont jobban odafigyeltem.

Gyávaság, az első lényegesebb. Ez még rengeteg mindenki lehet, de tovább mehetünk. Utoljára, egy újabb érdekes szó. Illetve Hungary-t kéri hogy olvassa el...hmm.

Idősebb, bár akkor még én is lehetek... De Lithuania végleg kizárva. Sokkal fiatalabb, mint Hungary. És... Várjunk...

"Többet érzel Poland után"?! Okéééé, lehet túlgondolom, hiszen a bátyámnak mikor volt igaza?

"Bántani dolgokkal, amikről te nem tudhattál", most vagy perverzre fogjuk, vagy mondjuk mással. Itt kettő esetet tudok mondani, az egyikkel megerősítem Romaniát, a másikkal viszont teljesen másra gondolok valószínűlegesen. Romania egyszer nagyon haragudott Hungary-re, mert a népe feltalálta a bírótollat, és így hátrányosabb lett az ő töltőtolla. Persze ezt sose mondta el neki.

A másik híres pulyka, de a baki benne, hogy az utódjaként tekint Hungary-re, tehát ezt nem annyira erősíteném, mert ebben igazán sántít.

Az "esély" alatt viszont megint Romaniára gondolok...

"Büszke" és "kőszívű", Romania...

Mire észbe kaptam, már szinte minden mondatban Romaniát láttam. És ebben csak a gyűlölködésük sántít. Bár még Trianon előtt jobb kapcsolatuk volt... Vagy esetleg most is...

Talán ez az egyik kérdés, amire kell egy másik, és megválaszolják egymást:

Vajon tényleg szereti Romania Hungary-t, vagy csak a múltra világít rá?

Hirtelen a telefonom csörgésére ébredtem fel a gondolkozásomból. Hungary hívott. Micsoda véletlen...

Felvettem, és rögtön hadarni kezdett.

- Czechia! Segíts! Ro-romania! - dadogott, és a videófelvételen láttam hogy ezerrel veti a keresztet. Bár ezt csinálná minden egyes káromkodásánál...
- Hé, nyugi, mi történt? - próbáltam nyugtatni, de csak mégjobban kiakadt.
- Azt s-se tudnád hogy mi történhet-tett! - ropakodott rám.
- Jól van, mond el részletesen...!
- M-minek?!
- Fontos dolgokat gondolok most Romania felől. És most hagyd abba a dadogást, és mondj el mindent, ami történt, hisz jóban vagyunk.
- R-rendben. Sz-szóval... Én próbáltam emlékeztetni Romaniát a könyveivel, és éppen olvasott pár lappal hátrébb azzal amit olvastam...é-és mintha rájött volna valamire...és a cs-csuklómat megfogta, és... - csuklott el hangja.
- Gyerünk, csak nem nagy dolog! - bíztattam.

- R-Románia a-a tudod milyéhez szorította, és átfogott... - folytatta, de ez később úgy tűnt, hogy befelyezte.
- Elkapott, és...
- A-azért jöttem, hogy téged már erőszakoltak meg, és...
- Hagyd azt a témát, kérlek. De te még szűz vagy, igaz?
- N-nem, szerencsére sikerült megállítanom, ugyanis emlékeztettem még valamire- - akadt meg.

- Amit még...nem szeretnék másnak elmondani. Romaniában bíztam...és tartja, de megmaradt bennem a félsz... D-de ha mégis más történt volna, akkor vészesebb lett volna? - kérdezte félve. Bólogattam.

- Az elég vészes lett volna. De szerintem Romania nem igazán megerőszakolni akart. Lehet tévedek, de szerintem csak felkért volna rá. Bár ha tényleg megállítottad azt két úton képzelném el tőled: Egy, megmondod normálisan, azután kikéreckel, és elfutsz haza a francba, vagy felpofonozod, és dettó az előző rész. - poénkodtam, és ettől kissé megnyugodott.
- Hát igen, ez elég nagy dilemma is volt. Köszönöm hogy segítettél! - mosolygott.
- Öhm... van kedved versenyezni este? - kérdeztem búcsúzóul.
- Miért is ne? - megkérhetném Polandot és...Romaniát, hogy vigyázzanak Austro-Hungary-re! - tette le.

Azt hiszem már nincs is szükségem kérdésre.

Megtaláltam a választ, de még senkinek se szeretném elmondani. Szeretném ha ők is csatlakoznának a játékhoz. Legyen meg bennük is ez a kérdés!

Uh, ma már írtam? Akkor itt egy kis bónusz! ;D

Apropó, Senpai, tervezem a borítót!

UwUwUwUwUwUwUUwUwUwUwUwUwUUwUwUwUwUwUwUwUwUwUwUwUwUwUwUwUwU!