Hungary szemszöge

Felkeltem. Meglátom Czechet. Bajban érzem magam.
- ...[^^"]rva másnapos vagyok. - állapítottam meg.
- Egen, azt láttam eleget... - könyökölt a falra, olyan tipik "ha megtudod, szétvered a házat" nézéssel.
- ...Hmit csináltam? - tudakoltam meg, miközben próbáltam leülni. Csak hogy... Rohadt nagy fájdalom nyilalt belém akkor. Még nem fogtam fel akkor hogy ez mikre is utalhat.

- Áh, semmiség, csak lefeküdtél Romaniával és a testvéreddel. Közösen. - emelte ki a végét. A nézésének teljesen igaza volt. Tényleg szétvertem volna a házat. De erőm s energiám nem volt meg, ráadásként rendesen elszégyelltem magam, ahogy annak rendje-módja. Még ha részegségből szeretkezés Romániával, az még tűrhető lenne szingliként.
De hogy édes hármasban Erdéllyel és vele, társas életben, na az tűrhetetlen!
Ki[^^"]szott vérfertőzés és csalás is!
Még még a tegnapi is...

- Akkor most m-megcsaltam Polandot? - gondolkodtam el.
- Ne is gondolj ezekre! - csapott enyhén pofon Czech. - Figyu, én örülnék ha a sógornőd lennék, és az egész csak a részegséged miatt történt!
- Lehet... De ugye nem tud róla?! - akadtam ki.
- Nem-nem, tudtom szerint semmit sem tud. - rázta a fejét. - De azért jó lenne ha elhalkítanánk azokat akik tudnak róla.

-

Például? - vontam fel a szemöldököm.
- Talán az alsó szinten élők. És lehet hogy Romania is emlékszik rá. Vele vigyáznék, biztos vagyok benne hogy eldicsekedne vele. - ajánlotta Czech, majd ismét a hűtő felé lesett.
- Igyál csak, ha maradt még, nem igazán zavar engem ezek után... - sóhajtottam.
- Köszönöm!~ - és már a hűtő mélyében kotorászott.
- Nekem viszont van egy kis... Elintéznivalóm... - ropogtattam meg a kezem.
- Szétversz mindenkit? - nézett ki a hűtőből.
- Attól függ. Mennyi az idő? - gondolkodtam el ismét.
- Úgy hét óra körül lehet...? - tippelte meg.

- Óóh, bőven van egy órácskám!~ - simogattam meg a mellettem alvó Polandot. - Örülnék ha most igazán kipihennéd magad, kincsem. Ne is zavarjon meg téged Aust bőgése, vagy Romania sikítása...~

Oké, Romania el lett intézve Transylvania által, nálam a következő akkor az alsó szint. Japannak biztos kegyelmezek mert őt bírom talán a legjobban odalent. De Slo' és Aust... Hehe... Ők aztán rinyálhatnak a nem létező anyjukért.

De a lépcső lemenetele közben viszont csak kellett belebotlanom valakibe. És a kábaságom miatt még borulás is lehetett volna, de a hegy időben megfogott még. És ha már hegy... Igen, Russia.
- Heh, régen láttalak már így! - nézett le rám Russia, miközben még mindig a vállamat fogta a zuhanásom ellen. - Csak megártott az a három üveg, da?
- Miről beszélsz te? - hámoztam le a karjait a vállamról.
- Ennyire nem bírták el annyit? Tegnap fogadták ünnepélyesen hogy legurítassz öt üveg vodkát, de csak háromig bírtad. - mesélte, majd a jobb szemem helyére mutatott. - De most nem ijesztessz meg engem ezzel.
- Oh, hogy nem hordok szemkötőt! Ennyire vagyok másnapos?? - jöttem rá.

- Hát, eléggé alulöltözött vagy, nem gondolod? - nézett végig rajtam. Való igaz, egy vörös ujjig érő pulóver, és ezzel eltakaró fehér csipkés alsónemű mezítláb nem épp a leggyakrabban használt szettem. Arra sem emlékszem hogy mikor hordtam azt utoljára.

- Nos, te hova tartasz? - tekintettem el ettől most kivételesen.
- Csak ide! A teraszra, mivel...tudod... - pillantott oldalra.
- Pfft, hogy hogy nem volt nektek elég randitok? - tört ki belőlem a nevetés.
- Hát... Szeretjük ezt csinálni... - vont vállat.
- Én viszont komolyabb dolgot szeretnék erőszakkal levezetni. - mondtam kicsit a keményet képzelve. - Velem tartanál amíg Ame nincs itt?
- Szívesen, de mégis kiket kéne milyen célból? - tudakolta, mire kicsit beparáztam.
- Ehm, Tudod mit, hagyjuk csak! - legyintettem kínosan. - Sikeres randit nektek!
- Hát... Rendben, köszönöm! - hagyott ott. Még jó hogy ennyivel hagyta. Egy ilyen böszmenagy ország nehogy megtudja, azzal akár az egész világ is megtudná!

- Megbocsássatok!..  - rontottam be az alsószintre. - De hol találom... Slovakiát...
- Hmm... A fürdőben. - mondta kis gondolkodás után Croatia.
- És Japan...? - néztem szét megállapítva hogy Slovakián kívül még ő hiányzik...
- Hmm... A fürdőben. - ismételte meg amit az előbb mondott. Előbb Slovakiával akartam volna kezdeni... Ez nem ér, addig nem kezdhetem Austriával!

- És pontosan mit csinálnak ott? - kérdeztem keményen.
- Nemtom', azt mondták hogy képeket nézegetnek, és hogy nem vagyunk kíváncsiak rá... - fordult vissza Austriához, aki megszeppenve a hirtelen megjelenésemtől a zenedobozt tekerte.

Mégis milyen képeket nézegethetnek?! Ugye nem-
- Felvidék! - kopogtam a fürdőajtón idegesen és gyors tempóban.
- I-igen? - hallatszódott a halk válasz.
- Nem. Mondassz. Arról. Semmit. Kitekerem a nyakad ha mégis megmukkansz! - kicsit túl erős lehettem. Tehát kellően.
- Miről beszél...? - hallottam Japant.
- Ja, csak hogy Transylvaniával és R-
- FELVIDÉK!!! - ordítottam.
- Vagyis...öhm, mindegy is... - javította ki magát. Őszintén remélem hogy tényleg eltitkolja az egészet, de ha mégsem, képes lennék kitörni a nyakát egyből...!

720 szó.

Illegálisan írok, Oh nu-

A Nyeh legyen veled!