Slovakia szemszöge

- Biztos ismét a földön akarsz feküdni? - kérdezte Japán felvont szemöldökkel.
- Mondtam már, rosszabb helyen is aludtam régebben! - bíztattam.
Most épp újrarendezkedünk, mivel Eurasia elment, kényelmesebben elférhetünk a saját szobáinkban.
- De kereshetek neked ágyat, és idedobhatom, nyílván sokkal kényelmesebb lenne, a többiek is elférnének este Hetalia maraton közben, és közel lehetsz hozzám. - sorolta.

- Az utóbbit úgy is megoldhatnánk hogy csak egy ágyban szuszogunk helyhiányban. - vetettem magam az ágyára. - Elég kényelmes mondjuk... De tényleg, még a föld is teljesen megfelelne nekem!

- Ehm... - vörösödött el. - Nem gondolod hogy jobb lenne ha egyszerűen csak idehozok egy másik ágyat?
- Hm? Áh, dehogy, tudom hogy te is örülnél ha kifelyezetten melletted aludnék, szóval ez így jó is lesz... - legyintettem, majd csak feküdtem az ágyán.
Mire hirtelen lefogott ott az ágyon.
Megtámadt-

- Eh, Japán, ma még használni akarom a fenekem...! - nevettem fel kínosan. Csak nézett egyenesen a szemembe, ami megijesztett.
- J-ja hogy te most akarod oda? - jöttem rá.
- Itt lenne az ideje... - mondta alig megmozdulva.
- Ijesztő hogy a legváratlanabb pillanatokban kezdessz ismét kanos lenni... - jegyeztem meg.
- Hmm..? - áh, nagyon megijedtem most.
- Nem lehetne később...? - reménykedtem.
- ...Ahogy akarod. - egyezett bele kicsit csalódottan, majd megpuszilta a homlokom. - De legközelebb nem úszod meg ilyen könnyen!

Rohadt aranyos gesztusai vannak neki.

De mivel hallottuk hogy valaki jön a szobánk felé, és meghallottuk EU mormogását, rögtön felugrottunk a lehet leglazább pózba amit eltudtunk képzelni, mire tényleg őt láttuk meg.
- Tudjátok hol találom Austriát? - kérdezte halálnyugodtsággal, miközben rólunk forrásként folyt a víz.
- Aust? Oh, hát, itt kéne lennie, lehet másnál van, vagy éppen készülődik ide. - hadartam le gyorsan egy erőltetett mosollyal.
- Köszönöm... - csukta be az ajtót maga után. Mit akarna Austtal EU? Bár, biztos kiderül, hiszen ő és Croatia is ebben a szobában lesznek ismét, és ha a padló tocsog a könnyektől, akkor ott lehet történt valami nem igazán jó.

Nos... Érdemes volt felkészülni rá.
- Mi a baja? - fordult Croatiához Japan.
- Hm, Hunt kérdezd, ők voltak EUnál. - vont vállat Croatia. Hun...Aust... Austro-Hungary... Hmm...
- Én szerintem megnézem mit csinál Hun... - határoztam, majd kirohantak, egészen fel, ahol a maradék csapat volt.
- Hun? - kérdeztem a rám bámuló társaságtól.
- Ehm... A lenti fürdőben... - válaszolt egyszerűen Poland, majd mindannyian folytatták amit csináltak. Remek, most lépcsőzhetek le...

- Hungary? - kopogtam a fürdő ajtaján alig hallhatóan beszélve.
- [^^"]RVA ANYÁD ROMANIA, HA MÉGEGYSZER MEGZAVARSZ, ESKÜ VESZEK EGY OLCSÓ MŰ[^^"]SZT, ÉS SZÉT[^^"]SZOM A [^^"]GGED, TE [^^"]SZFEJ!!! - ordította az ajtó túlfelén szipogva
- Slo' vagyok. - javítottam ki. - Mi bajod van?
-[^^"]RVA ANYÁD FELVIDÉK, HA MÉGEGYSZER MEGZAVARSZ, ESKÜ VESZEK EGY OLCSÓ MŰ[^^"]SZT, ÉS SZÉT[^^"]SZOM A [^^"]GGED, TE [^^"]CSFEJ!!! - ismételte meg kijavítva.
- Mindenkinek ezt mondod? - kérdeztem unottan.
- [^^"]RVA ANYÁD MINDENK-
- Oké, elég volt, elmondod mi a bajod?
- ...Anyád.
- Egy, anyám nem is volt, kettő, elmondod mi bánt? Három, bejöhetek?

Nem válaszolt erre, csak szipogott. Legalábbis, valami olyasmi hangot adott ki a fürdőből.
- ...Csak lehetséges hogy kitagadják Austro-t... Észrevették hogy különbözik a többiektől, és félek hogy nem akarnák tovább nevelni. És nem tudom ezt a hibákat kijavítani, csak reménykedni hogy feledik, és ugyanúgy gondoskodnak rajta... - mesélte végül el még mindig szipogva.
- Nem is a te hibád hogy létezik a kölyök! Valaki összerakott titeket, a géneitek keveredtek, és most itt van! Vagyis, ott van... - vígasztaltam már amennyire tudtam.
- Köszönöm, de... Elmennél kérlek? - szipogott tovább. - És... Ne mond el hogy itt itatom az egereket. De tényleg. Vedd ezt komolyan.
- Rendben-rendben... - hagytam ott. - De azért legyél ott nálam este.
- Meglesz. - válaszolt kurtán, majd visszamentem Japán felé, otthagyva őt.

- Japansko, mondtam hogy nincs szükségem ágyra! - néztem végig Japan testén, ahogyan egy ágyat tol a sajátja mellé.
- Pedig Croatia odaadta neked! Azt mondta, eleve idegesítette hogy folyton recseg a parketta éjszaka ahogy mozogsz, így meg jobb lesz neked is! - mosolygott. - Szóval ez inkább pozitívum mostmár!
- Legyen... - ültem az ágyra morci arccal. - De te biztos nem csak az ágyat toltad annyi ideig!
- Hát... Végül képtelen voltam kiverni az itteni fürdőben... - vallotta be. - De tényleg, legközelebb nem úszod meg!
- Csak tudnám mikor lesz a "legközelebb"...! - nevettem fel. - Nem akarok váratlanul-
- A napokban számíts rá. - vágta rá. - De amúgy addig amíg a többiek nincsenek itt, megnéztünk előttük pár Hetalia epizódot?
- Naná, ezt kérdésnek szántad egyáltalán?! - vidultam meg. - Legyen az Axis Powers, per első évad legközepe, azok az én személyes kedvenceim...!

694 szó.

Túl sokat ettem ma...
Bár én hamar elfogyasztom a sok zsírt...
De székrekedésem van-
Mindegy...
Senkit sem érdekel-

A Nyeh legyen veled!