Czech Republic szemszöge

Hungary tegnap már megint kapott levelet, csak itt állítólag már találkozni akarnak. Bár ahogy én összegeztem, hát...nem igazán.

Szimplán megmutat "egy darabot" magából, hogy gondolja át hogy ki lehet. Ez egész egyszerűen működhet,de Hun most kicsit bezsongott, és úgy szokott mászkálni mindenhova, mint amikor Austria hallgat egy felemelő himnuszt. Csak Hun nem bőgi el magát közben.

Szóval ezt onnan tudom, hogy Hungary megint elhívott inni, és néztem, hogy most ennyire becsiccsentett, de aztán megmutatta, én meg megértettem.

Bár azért szívesen megnézném őket, hogy mit produkálnak, ezért megnéztem hol fognak lenni. Lent lesznek a tónál, tehát senki más nem lesz velük. Vagxis nem, ugyanis most kíváncsi vagyok rá.

Már kiléptem az ajtómon, amikor máris szembesültem az első problémával.
Vezlania.

Ha nem egy hete, akkor csakis több ideje űzi ezt a hobbit, hogy aki csak kimenne a többiekhez, egyszerűen letámadja, és alig van esélyed menekülni. Egyszerűen harapófogóval kiszed belőled bármit amit nem akarsz elmondani. És most nem fogom megbánni hogy egy horrorfőgonoszaként mondtam el a szokását.
- Szeja Czechia! - köszöntött.
- Nagyon nem szeretem ezt a nevemet. - feledkeztem meg a köszönésről.
- Mióta?
- Mindig is, csak most megemlíteni akartam neked, Vez. - flegmáztam.
- Nem. Engedtem meg. HOGY VEZNEK HÍVJ!!! - akadt ki.
- Jó, jó, Vez...lania, mit akarsz? - fontam össze a kezeimet.
- Hova mész?
- Közöd?
- Tudok mérges is lenni...!
- Lemegyek.
- Miért?
- Közöd?!
- Szeretném tudni. Kérlek...?
- Kilesek két országot.
- Hmm, nem hangzik rossz foglalkozásnak, és ma csak veled találkoztam... - gondolkodott. - Csatlakozhatok hozzád?
- Mi?! Ez nem holmi százéveseknek való akció! - ellenkeztem.
- Kérlek?? - nézett bociszemeket. Persze rögtön tiltakoztam volna...

- De senkinek egy szót se! És most meg sem szólalsz. Egy nyikkanást sem. - morogtam a fogaim között, miután lejutottunk.
- Lakat a számon!~ - mosolygott.
- Remek, most meg menjünk oda. - mutattam A házunkra, azon belül is a szobámra.
- Menjünk be, értem. - tisztelgett, majd berohant, és már az ablakban integetett. Be jöttem én is, majd vártunk úgy negyed órát.
- Kérsz? - nyújtott egy dobozt felém.
- Mi ez? - kérdeztem suttogva.
- Zeppelin li- - válaszolt volna, de közbeszóltam.
- Az egy léghajó volt.
- ...litván módon. - mutatott meg egy húsos cuccot. Hasonlított a barátfülére, de mégis más.
- Ez egy kaja? Nem kösz. - lepődtem meg, majd megláttam a szemem sarkából Hunt.
- Hé, figyelj. - kuksoltam ki az ablakból. - Már ha nem vagy el a léghajó kosztoddal...
- Ez nem volt szép!
- Nem is az akart lenni.
- De Liet direkt nekem csinálta... - durcizott teli szájjal.
- Neked is, nem? - javítottam ki.

Itt elgondolkodott.
- Lehet.
Megforgattam a szemem, és visszapillantottam. Ahogy sejtettem. Csak a hangját hallottuk, ahogyan köszöntötte Hungary-t.
- Hol vagy? - kérdezte Hungary körbenézve. Mi persze jól elrejtőztünk, így nem látott meg. Vezlania meg random felköhögte a kaját, és kuncogni kezdett.
- Kusdolni nem tudsz még zabálás közben se? - sutyorogtam idegesen.
- Csak...Románia rejtekhelye! - kész, ez meg fog fulladni a röhögéstől. Csak ne hallják meg.

Nem is hallották, csak beszéltek tovább. Bár Romania kissé szűkszavú volt, valószínűleg mert hangot kellett változtatnia kicsit. Nem volt túl érdekes, de annál inkább jobb volt. Élveztem eltűnni...
Már ha nem lenne itt ez a zabagép. Így csak valami kém-bébiszitternek érezhettem magam.
De az hogy őket figyeltem mint egy paparazzi, mindent vitt. Ők mintha két perverz vámpír beszélgetne, miközben én figyelem őket(nem mintha pont ez történne na). Valójában csak arra voltam kíváncsi, hogy Romania hogyan oldja meg, de lázszólag nagyon jól, hogy én egyszer sem láttam. Majd amikor Hun megemlítette hogy ismerős a hangja, Romania fuldokolni kezdett, és úgy terelte a témát, hogy minnél hamarabb távozzon.(Szóval Romania a birkákról áttért a témákra UwU témapásztor)

Hungary nagysokára el is ment egy kis köszönéssel. Romania meg felbukott a tó vizéből nagy lélegzeteket véve. Hogy-hogy nem vettem ezt hamarabb észre? Igaz, nem a vízre koncentráltam, hanem Hungary arcára. Mindegy, ez tényleg röhejes, mostmár megértem Vezlaniát.

Hagytam hogy menjen, majd eszembe jutott, hogy szárnyas nélkül itt fogunk megrohadni, így megragadtam Vezlania kezét, és Romania után futottam integetve, mire észrevett.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte csuromvizesen.
- Hát...öhm... - próbáltam magyarázkodni, de szerencsére Vezlania észrevette, hogy hazudni akarok.

- Te meg miért vagy vizes? Nyílván megnéztük hogy esett-e azóta, és nem-e vizeződtek fel az italok! Én meg egyébként unatkozás miatt jöttem, meg persze megkínáltam Czecht egy kis zeppelinnel. - segített ki. Most hálásnak kell lennem? Muszáj?
- A Zeppelin egy léghajó vol- - szólt bele Romania.
- Nem, dehogy, ez más, ez egy litván étel, amit meg kell kóstolnod! - javította ki.
- Rendben, ki lesz az első, aki fel akar jutni? Csak úgy szólok hogy elég nedves út lesz. - hagyta meg, mire Vezlania emelte fel a kezét.

Vezlania szemszöge

E

ste tértem vissza, még beszélgettem egy vagy két országgal, és már kanyarodtam Liet ajtajához. Na meg eléggé sokat beszélgettem az újabb élményeimről, és a kevés régiről, amit mindenki megun, tipikus.

Szokásom szerint elfoglaltam a kanapét, és Liet után fürkésztem a szemem. Valószínűleg a fürdőben van, reggel ugyanis képes voltam folyton a fürdő ajtaját bámulni, így inkább kihagyta, minthogy lássam úgy.

Így csak vártam hogy kijöjjön még nyirkosan sárga pólóban, a talán aprót hosszabb hajában, és kötésekben, amikben amúgy kicsit egy medvebocsra emlékeztet. Kicsit vad belül, de aranyos kívülről. Bár ez nála pont fordítva van. Nem volt jobb dolgom, nagyon nem gondoltam rá ma, pedig figyelmet érdemelne tőlem, azok után, amiért áldozatot hoz értem. Az otthonát, a magányosabb életét, na meg a napi rutinját!
Nyílván ezért törődök vele többet. Vagy talán többért? Barátság miatt is? Jó kérdés, mert vagy biztos, vagy kizárt.

Kicsit piszkáltam miután kijött, hogy egyedül akart hagyni, minek az lett a vége, hogy Liet éjszakára elfoglalta a kényelmes kanapét. Bár amikor elterpeszkedett rajta, kábé két perc alatt el is aludt. "Biztos kifáradt a víztől." gondoltam magamban elmosolyodva, és átmentem a szobájába, ahol az eredeti matracom van alvás céljából.

Egy ideje szunyálhattam, mikor Liet riasztott fel.
- Liet, miért? - motyogtam félálomban.
- Rajtam fekszel. - suttogta, majd a fejére néztem.
- Este megint rémálmom volt, de most nem tudtam visszaaludni, ezért bejöttem hozzád. Esetleg baj? Én olyan jól tudtam veled aludni... - pislogtam fáradtan.
- Nem, csak épp felettem fekszel. Egy kanapén. Éjszaka. - sóhajtott.
- Rossz aki rosszra gondol! - jelentettem ki. - Kivéve te, te sosem voltál rossz velem. Te egy kisangyal vagy.
- Ehm... - vörösödött el. - Akkor aludjunk tovább.
Elmosolyodtam, és visszadőltem a mellkasára...

1005 szó!

Nyeh, legyetek büszkék, ma ezzel szenvedtem...

Amúgy én még nem ettem zeppelint, ti esetleg?

Bár tudom úgy sem fogtok sokan válaszolni, szóval inkább a Nyeh legyen veletek!