Czech Republic szemszöge

Ma már Europe kezdett zaklatni az üres üvegek miatt, amitől lassan együttérzek Hungary utolsó ilyen esetével kapcsolatban. De erről Slovakiának egy szót sem szóltam, mivel őt biztos nem hívogatja. Szerencsés flótás.

Már elkértem EUtól a raktár helyének a képzeletbeli térképét, majd rögtön megindultam, magammal hurcolva Slovakiát. Mert ő persze reggel hatkor még nincs ébren rendesen, hála az éjszakai járkálásainak, és ezzel máris elmagyaráztam az egész sztorit.

- Szóval használt üvegeket kell gyűjtenünk, és ezzel megtisztítva a második helyünket? - vetette fel a leghaszontalanabb kérdést.
- Talán, talán azért. - flegmáztam vissza, mikor beértünk. És, khmm, hogyismondjam...

Szóval az elején nem tűnt fel nekem nagyon semmi, összeszedtem négy üveget első látásra, Slovakia meg talált tizet, ugyanígy.
Heh. Lehet Hun most direkt ezzel bosszulta meg hogy nem tudott kettesben lennie Polanddal. Vagy én már túlságosan beszívtam egyszer.

Felosztottam a helyet, így én az elején szedem össze, míg Slo' a másik felén. És ez egész jól működött is, sikerült összegyűjteni jópárat, néha egyet-egyet a helyére is raktam. Egészen addig, amíg Slovakia odajött hozzám, faképpel, és szinte teljesen véres kézzel, miszerint:
- Czech, elvágtam a tenyerem.

Azta, nem hittem volna... Vajon ki mit gondolt volna?!
- És ez meg hogy sikerült? - reagáltam erre teljes nyugodtsággal.
- Hát...
- Hadd találjam ki. Elejtettél egyet, és a szilánkokat szedted fel, ezzel elvágva a kezed. - találgattam.
- Pont. - eggyezett bele.
- Na mutasd. - emeltem magam elé a tenyerét. Kicsit vizslattam, hátha van benne szilánk, majd amikor végignéztem, megkérdeztem: - Tudod mozgatni?
- Nézzük... - próbálkozott.
- Hé! - szóltam le, amikor kihúzta a középső ujját.
- Működik! - vihogott.
- Akkor nincs baj. - fogtam vissza magam. - Folytatod?
- Nem találtam többet. - válaszolt vállat vonva.
- Nos... EU elégedjen meg ezzel! - folytattam, majd felfigyeltem Slovakia ruhája alól kilógó fehér, vastag szalagra.

- Az ott kell neked? - mutattam rá, és már húztam ki, amikor felsikoltott.
- Ne, kérlek, azt hagyd ott! - visította elhúzva magát. Váratlanul hogy megváltozott.
- Ugyanmár, ilyesmi miért kéne? Csak zavarhat...! - rántottam ki azzal a lendülettel. Nincs semmi különleges benne, csak egy hosszú szalagszerűség, amitől Slovakia kicsit felgerjedt.
- M-miért? - fordult el tőlem remegve.
- Most ezzel mi rosszat tettem? - kérdeztem.
- Nagyon is SOKAT!! - ordított rám mérgesen, majd elrohant. Mintha nagyobb lett volna a mellkasa...áh, biztos csak hirtelen fordult vissza...

- Slovakia! - kiabáltam vissza, de akkor már távol volt. Hova mehetett? Biztos otthon van. De mi van ha mégsem?

- Slovakia? - hátha még kint van. Várjunk, nem is tudunk felmenni szárnyasok nélkül! Akkor hol lenne?
Lehívtam Hunt hogy segítsen megkeresni Slovakiát, és felvigyen, ő meg hívta Polandot.

És kerestük egy óráig.
Majd már esteledett, és kénytelenek voltunk ott hagyni, bárhol is van.

- Biztos nincs senkinek sem valami zseblámpa, vagy ilyesmi? - kérdezte Hun, jelezve hogy nem hinné, hogy abba kéne hagyni a keresést.
- Ha holnap még hívunk másokat, biztos megtalálhatjuk. - döntöttem.
- Nem akarok senkiben sem szétdönteni egy világot, de ki segítene egy "útonállónak"? - jogos Poland megemlítése. Slovakia sok embert piszkált már, Poland és Hungary miatta tudott ritkábban találkozni, miért segítenének neki?
- Hát jó. - válaszoltam, majd felnéztem. - Holnap majd igyekszünk meggyőzni pár országot, aztán meglátjuk...

486 szó.

Na, felhívás ismét, főleg még azoknak is, akiknek van az Amino nevű applikáció!

Bal sarokban látható az új Amino platform, amit én alkottam, remélem páran csatlakoztok is!

http://aminoapps.com/c/LelkiErossegek

(Apropó, a többinél szintúgy megtalálható vagyok!)

A Nyeh legyen veled!