America szemszöge

Russ! Itthon vagy? - nyitottam be az ajtaján. Bár ez pocsék kérdés, otthon kell lennie. Tekintve erre a mondatra, vírusos idő van. Na meg persze érezni méterekről az alkoholos illatát.
- Ame? - fordult rögtön be az emlegetett felhőkarcolóm.

- Oh, nem hittem volna hogy rögtön idejössz elém. Pedig nem is mondtam hogy idejövök... - lepődtem meg.
- Miért ne siettem volna? Pár napja láttalak csak! - mosolygott.
- Igaz, milyen bolond vagyok! - jöttem hozzá, és átkaroltam. Nem volt túl nagy táv, két lépés volt talán az egész.
- Egyébként csak úgy fogtad magad és meglátogattál? - hajolt a fejemre.
- Nem, igazából UK elűzött pár napra, vagyis...hétre, és te most pont kapóra jöttél nekem. - magyaráztam.

- Van egy olyan érzésem hogy történetmesélés lesz! - kapott fel, majd megindult valamerre velem. Nekem ez kifelyezetten tetszett ez a reakció, de csak addig maradtam vidám, amíg meg nem láttam hova visz.

- Russia, ugye nem? - néztem a szemeibe, majd kaptam egy "Mi van?" pillantást. Gyors pillantást vetettem az ágyára, jelezve hogy mire gondoltam.
- Nyugalom, nem fogok még addig elmenni! Még. - nevetett.
- Russ! - vágtam durcis pofit.
- Rendben, csak azért hogy üllj le valami kényelmesre. És nem, ne. szabad gondolni rosszra, mert az később nem lenne olyan kényelmes neked. - előzött meg a perv gondolataimmal, majd lerakott. Kicsit elzsibbadtak a lábaim, de ez most nem fontos.

- Szóval... - bújt mellém. - Miért űzött el az apád?
- Muszáj elmondanom? Nagyon furcsa, és kínos nekem. - karoltam át a lábaimat, hogy belebújtassam a fejem.
- Kérlek? - mondta ki a varázsszót.
- Hát jó. - kezdtem. - Tudod UKnak vannak ilyen szolgaszerűségei, akikkel összekéne dolgoznia, de ő ilyen goromba és azért sem. Ennek tökéletes példája, hogy az egyik, Wales, ma csúnyán megfázott, ezért Ireland megkérte UK-t hogy legyen annyi szíve hogy gondozza legalább pár szóval, erre apám megfenyegette hogy mégtöbb ideig kell dolgoznia ha az északi részét akarja. Én meg nem akartam hogy ez a vita elfajuljon, így éjszaka Scotland és Ireland megfűzött hogy lopjak teát tőle Walesnek.
- És? - kérdezősködött tovább. - Megtetted?

- Meg. - folytattam. - Reggel apám rögtön észrevette, pedig csak körübelül egy filternyit csentem, eskü! Rögtön kikérdezte őket, majd amikor ez megtudtam, már egymást szidták és amikor már láttam hogy már felpofozta Walest, közéjük álltam, és elmondtam mindent, de Scotlandot és Irelandot megvédve, az ő részüket ebből kihagytam. Ireland viszont bevallotta hogy ő kért meg, így Irelandot hetekre felfüggesztette UK, engem meg hazaküldött ugyanennyi időre...
- Szóval most nálam vagy mert ráérsz? - dőlt rám.
- Mondhatni igen. - ezek után csak csöndben ülltünk.

- Kicsit hűvös van. - szólaltam meg, mire Russia felált, majd valami bundaszerűséget terített rám, és még valamit a fejembe nyomott.

- Ehm, ezt nem kell ilyen komolyan venni... - néztem rá zavarodottan.
- Deee így már akartalak látni. Ezért ez is kapóra jött. - nézett végig. - Esetleg zavar?
- Nem, dehogy, ez...igazán aranyos. - vörösödtem el. - De mik ezek?

- Az ami most teljesen körbeölel, az egy nemrég nyúzott tökéletes kanmedve, tökéletes ideig cserben hagyva, még a tökéletes neked. - majd rögtön érszevette a vörös arcomat, és mellémbújt. - De attól még hogy kan, én azért jobb állat vagyok neked, ugye?
- Russia! Persze hogy! - játszottam a sétrődöttet.
- A fejeden meg usanka van, gondolom olyat már láttál. - folytatta.
- Igen, azt hiszem hallottam már ezt a szót. - emeltem le a fejemről. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve Russra raktam.
- Csinos vagy. - említettem meg.
- Eddig nem voltam 'tán? - vigyorgott.
- De! - gondolkodtam el egy kicsit.
- Még szép. - húzott közel hozzá. Akarja az ajkaimat.

- Várj! - gyorsam körbenéztem. - Nincs senki itt rajtunk kívül? Mert ha Canada követ-
- Nem kell ezért aggódnod, esküszöm hogy semmi mocskosat nem csinálok! - tette esküre a kezét.
- Biztos? - kicsit kétkedek benne. Azért mégiscsak egy hatalmas szlávról beszélünk.
- Biztos. - húzta az állam egy csókra. Kicsit hiányzott már nekem. Ezt a kicsi kis szeretettnyílvánítás Russiától. Úgy két perc múlva elengedett, és hallgatta ahogyan mélyeket lélegzek a hiányzott levegő miatt.

- Egyébként mennyi ideig tervezel itt lenni? - kérdezte.
- Te meddig szeretnéd? Egy, és még ebben a hónapban szabad vagyok, és igazából nyáron is, szóval dönthetsz. - soroltam.
- Uh, ez elég sok idő... Mennyire bírnám végig veled lenni... - tette hozzá.
- Megteheted! - mondtam.
- Akkor maradj. - dörgölőzött hozzám. Mintha valami szőrös állat lenne. Ami két méteres.

- Most viszont megfogok sülni mint a hálaadási pulyka, ha nem veszítek el valamit magamról. - tettem tönkre az aranyos pillanatot. Russ erre leszedte rólam a bundát, és tovább nyomta magát hozzám. Nyílván nem akar tőlem távolodni.
- Holnap fogunk megint a magyarokhoz menni. - szólalt meg. - Volt valami eset valakivel, ami miatt kicsit többet akarnak lenni vele...?
Már magam előtt látom hogy mi fog ott történni. Russ megint megkér hogy töltsek ugyanolyan poharakat vízzel és vodkával, amivel aztán versengenek Czechhel ismét.
Majd Russ elvisz és teleharapdál, mert ő ilyenkor bármilyen hasonló dologra lenne képes...

752 szó.

Ezt a részt most Senpai miatt írtam, mivel megkért rá, szóval szívesen, bármikor! ^^

Na meg itt van pár cucc amit Aminora kiraktam, de azért adok ide még pluszban egyet:

Személyes kedvenc.

És a plusz:

A Nyeh legyen veled!