(Ne kérdezzétek, mi van a rész felett, szerintem ez túl aranyos UwUwUwU *Senpai copy*)

Russia szemszöge

Transylvania a lehető legkomolyabban nézett felém, mutatva a témája jellegét.
- Most nem várok kifogásokat, csak figyelmeztetnélek valamire... - állt lábujhegyre, hogy nagyjából az én szintemre kerüljön.
- Azt elnézem hogy akár a világ végén [^^"]rvázol egy sráccal, de azt már nem, hogy egy [^^"]zival beszél napi szinten a tesvérem... Szóval fogd vissza magad, mert ha kiderül hogy Hungary kedvet kapott a lányokra miattad...!
- Hagyd békén őt! - állította meg America Transylvaniát. Tehát lehetséges ő mentett meg a haláltól.

A lány elhúzta a tőrt, amitől nyugodtam fellélegeztem, ami hamar megállt.
- Akkor biztos nem úszod meg szárazon...! - suttogta még oda.
Ennyit Polandról.

Otthon az ágyamra borultam, mert még mindig nem fogtam fel, mi történt.

Minden túl gyorsan jött...

Egy olyan nagy ország mint én, nem foglalkozna ilyen kissebb országokkal, akik más kontinemsen is élnek...! Miért vagyok ilyen...gyengéd...? Törékeny puhány lett belőlem...

Megnéztem, a vállamat. A sarlókalapács már vörösen terjedt rajtam. Gyorsan lenyugtattam magam, nehogy a végén megint USSR megszálljon.

Hirtelen az ajtóm nyitódását hallottam. Hátranézve egy vörös Americát láttam lesújtott fejjel.

- Hé...! - köszönt, majd mellém ült. - Apámnál fogok aludni. Ha szeretnéd, maradhatok egy ideig...
- Ige-, vagyis nincs szükség rá. - vörösödtem el. - Neked vannak szüleid?
- Ja, France és Eng- vagyis UK. Mindig utálja hogy hívom. Ugyanis van pár [^^"]icskája, Ireland, Wales... a területükért csinálják, amit mondanak nekik. - jegyezte meg. - Olyan vagy mint egy paradicsom, mit ittál?
- Semmit. - ülltem fel. - Csak...tudod kedvellek...és, gondolom te is...és idóta vagyok!

- Rest, dude. - fogta meg a kezeimet, amitől szinte az összes erem szétszakadt az arcomban. - Én is kedvelek. Bocsánat, a pár órával előttiért. Elég sietős vagyok...és egy idióta! Talán ebben hasonlítunk! - nevetett. Ettől én is mosolyogni kezdtem, majd mikor abbahagyta, beszélni kezdtem hozzá.

- Egyébként ha te neked vannak szüleid, akkor az azt jelenti, hogy született ország vagy? - érdeklődtem.
- Persze, te nem? - nézett furcsán.
- Öhm, nem, én csak, tudod, egyszer csak paff, vagyok! Még nagyon nem találkoztam született országgal. Talán csak Romania...
- Tényleg? Ez elég furcsán hangzik.
- Az is! Már kezdetben egy emberi hétévesnek tűnnek az ilyen országok, mint én. Úgy hetven-nyolcvan évesen kezdünk fejlődni, majd úgy ezer év után megállunk a növésben, és rajtunk múlik, hogy változunk-e, vagy sem. Példa az egyik kuzinom, Slovakia...

- Én és a testvéreim egy-két hét alatt kifejlődött, és úgy két-három év közöttinek néztünk ki. Azonban száz év múlva már nagyjából ugyanígy néztünk ki. - mondta America.

- Még sosem láttam országot, három évesnek kinézve. - sütöttem le a fejem.
- Hamarosan úgyis látni fogsz... - sóhajtott America. El is felejtettem.
- Bakker, Hungary ezért most biztos depressziós! - dőltem vissza az ágyra. Majd gondolkodni kezdtem.

- El kéne vetélnie. - mondtam a tömör igazságot, amire gondoltam.
- Miért is? - kérdezte America furcsán.
- Tudod milyen fárasztó volt neki Austro-Hungary? Nem szeretné szerintem leélni az életét valaki mással, akire nem gondolna szívesen. Ráadásul bármi rossz is történhetne...! - mondtam az okaimat feszülten.
- Azthiszed, hogy ő ezt így tenné? - nézett rám bárányszemekkel. Annyira aranyos.
- Szerintem igyekszik a legjobbat tenni... - adtam fel.

- Kezd este lenni, mennem kell. - állt fel America, és már indult volna el.

- America! - kaptam el a csuklóját. Visszatekintett rám, és abban a pillanatban tudtam, hogy az orrom véres lesz.
- Nyugodtam becézhetsz! - bíztatott mosolyogva.
- Öhm...nem lehetne...megoldani, hogy este veled legyek...? - néztem kínosan el. Egy kicsit kuncogott, majd válaszolt.
- Persze, szerintem megengedik. - vette elő a telefonját. - De elengednéd a karom?
- De ne menekülj! - eresztettem el mosolyogva.
- Pfft, miért menekülnék!? - tette fel a kérdést, amire csak megbizonyosodtam, hogy ezt nem csak miattam teszi...

Na kinek tetszett ez a kissebb RusAme?

Persze, haladnom kéne más könyvekkel is, de nincs nagyon kedvem ;--;.