(Figyelem-figyelem, a következő rész egy nagy darabja a könyv szívemnek!)

Lithuania szemszöge

- Hé Lithuania, kezdessz lefárasztani, tudod? - lett elege Estoniának. Nem válaszoltam.
- Hahó, meghaltál? - bökdösött.
- Ne. - válaszoltam kurtán a nyelvemen.
- Mi bajod? - kérdezte ezredszerre is. Nem akarok válaszolni. Túl hosszúra nyúlna a magyarázat. Annyihoz meg nincs kedvem beszélni.
- Ha nem válaszolsz, majd a húgod idefog jönni, neki kinyögdécselheted! - vette már elő a telefonját.

- Ne, várj! - állítottam meg az utolsó pillanatban.
- Halljam, miért vagy ilyen magábazárt? - tette csípőre a kezét.
- Áh...! - vetettem le magam ismét az ágyra. - Izé...amióta Vez elment...már nem csak a jelenre tudok gondolni. A jövőre, a távoli múltra, igazából mindenre ami velem történt. Hátha megkapok pár kérdést amit feltettem magamnak régebben, vagy épp most... (Hátha sejti már hogy mi lenne a válasz arra hogy "lennél a barátnő, Vez?"! 7w7)

-

Nos, megértem, okos dolog, de napok óta ez van! Mindegy, bocs de tanácsot nem tudok adni. - sóhajtott. Szintén nem válaszoltam.

- Vagyis, de, egy tanácsot tudok adni neked, egy eléggé hasznosat. - nézett még rám egyszer.
- Mi lenne? - fordítottam oldalra a fejem.
- Minél hamarabb fürödj meg, napokig a földön húztalak. - tartott a kijárat felé.
- Hova? - szólaltam meg.
- Én?? Ehm...biztos nem Swedenhez és Finhez, vag, egyéb északihoz...! - csukta be az ajtót maga után. Hmm...

Talán tényleg hasznos lenne ez a tanács. Csak itt az a helyzet hogy hidegebb a víz... Mindegy, elsők között van a higénia.
Felálltam és a mosdó felé vettem az irányt. Magamra zártam az ajtót, majd nehezen lófarokba kötöttem a vállig érő hajam a kötéseimmel. Más nekem nem volt. Illetve, volt egy tükör is mellettem. Nem szoktam tükörbe nézni gyakran, főleg nem zuhanyzás előtt anyaszült meztelenül, de a másik oldalt van a zuhanyzó, így kénytelen voltam.

Belennézve elég megviseltnek tűnök mondjuk. Na meg, persze nincs rajtam semmi.
De...
Mégis emlékeztett két illetőre. Az egyiket elárultam, a másik meg elhagyott.
"Heh, ismét emlékek..." gondoltam át, de sajnos továbbgondoltam.
És rájöttem...

Hogy én nem vagyok egy csajmágnes...
Nem mintha az akarnék lenni.
De igazából mindenki távolít tőlem. Estonia másokhoz akar tartozni, Poland már rég csalódott bennem belül egy aprót, Vezlania szinte a világ másik felén él, Latvia meg...hát nem úgy viselkedik mintha valaha is a testvérem lett volna.
Országok, népek... fejedelemségek...
Mindenki...
Mind távolodik tőlem.

"Le kéne nyugodnom..." sóhajtottam. Ezt a víz könnyen megtette. Igaz nem volt könnyű hidegebb vízben, de elég hamar megszoktam ahhoz képest hogy forrázó vízzel szoktam zuhanyozni. Hogy miért, jó kérdés, nekem így tetszik.

Estnek igaza volt, tényleg érdemes volt leszedni magamról a sok mocskot amit a padlón felszedtem. Bár, hatalmas dologra is jöttem rá ezzel...
Hogy ha így hagyom, hamarosan egyedül leszek...
De...
Ha találnék valakit akinek a szemében bizalmas lennék, már nem lennék annyira egyedül!
"Oké Liet, ezt már sokan gondolhatták ilyen szituációban" "Lietnek" neveztem magam? Hmm, kezdek mégjobban furcsa lenni.

Talán abbakéne hagyni a folytonos gondolkodást. Még álmodok is gyakran. Főleg a múltról, de néha a valószínű jövőről is megesik pár. Ott van gyakran valaki, nem ismerem fel mivel mindenki el van torzítva, vagy hogy mondjam. De gyakran ott van, néha rámborul nevetve, néha meg épp rajtam nevet, vagy csak átkarol.
Áh, még annyi megválaszolatlan kérdésem lenne, addig nem érdemes abbahagyni, ha már eddig eljutottam...

526 szó.

Erre lehet mondani hogy "rövid, de szép"! Ugyanolyan kreatív név lenne mint a "Ronda de finom", ami nem ronda csak finom, mert...étcsokis és nem tej, a tejcsokit meg nem igazán kedvelem...ja...De nem vagyok Csokirasszista!

A Nyeh legyen veled!