Transylvania szemszöge

- Te itt maradsz megint! - raktam le a kitömött Romaniámat. - Ne nézz rám ilyen gombszemekkel! Tudod jól hogy neked itt kell maradnod! Vagy megint pentagrammán akarsz aludni?
Nem tud semmit sem csinálni. Mégis úgy beszélek vele mintha életképes lenne.
- Áááh,nem tudok rád dühös lenni, te cula! - öleltem magamhoz. - Hmm, cula...illene rád ez a "név"....
Elengedtem, majd kimentem az ajtómon. De előtte...
- Ne mondod el hogy megint elhívtam mindenkit, és nem is viszlek senki közelébe! - figyelmeztettem. Nyílván semmi válasz.
- Há, ha te el akarod mondani... - átmentem Hunhoz. - Magyar, ma este ismét itt lesznek nálad!
- HOGY MI?!?!
- ...Már megmondtam előtted.

P

ár óra alatt már meglett a kellő hangulat. Már szükségem volt erre egy ideje.
Jó, lehet kicsit társfüggő lettem, de na, aki összevan zárva egy rohadt perverzzel évtizedekig és lefeljebb csak a testvére jön be részegen vagy józanul követelve engem. Szóval igen, értsék meg ezt mind.

Igazából nekem ennyi elég is, nézem a többieket, bámészkodok. Ahogy látom Poland meglelte Hunt, így máris elfordulok máshova mert biztos hogy pár perc alatt képesek lesznek nyálasak lenni, fúj. Csakis Slovakia kellene hozzá. Ő meg itt van nem messze, és az ő vörös sasszemével biztos észreveszi őket.

De ezek mind nem érdekelve inkább nézem Czech és Russ ivópárbajt az ismét Russ nyakában lógó Americával együtt. Sokkal izgalmasabb. Vadabban bármi izgalmas történhet, márpedig Czech és Russia vadak. Mert ők nekik ilyen természet dominál ivópárbajoknál.
Majd hirtelen megérzek valakit mögöttem súrolva a hátam, rögtön áttér a gondolatom, és ösztönből felpofozom.

- Ezt...ezt miért kaptam? - rebegte Italy. Bakker, tényleg hozzáértem??
- Ehm...azt hittem valaki pe- - magyarázkodtam, hátha megérti. Na meg pár lépés el tőle.
- Lehet-féltestvérbáty, miért pofozott meg a barinőd? - rohant oda Romaniához.
- Barátnő?! - kaptuk fel a fejünket mindketten, mire persze Slovakia szélnél is gyorsabban ott termett.
- Nnnnem, nincs köztünk gyűlöleten kívül semmisem, csak a reflekszeim voltak azok. - próbáltam menteni a helyzetet.
- Oh...félreértések történnek, nem haragszok! - hmm, egész korrekt elfogadás. De én most menekülnék Slovakia elől...
- Ehm, mindjárt jövök vissza. - mondtam, majd elmentem a szobámba, bevágva az ajtót, tudják hogy ne zavarjanak.

- Khmm, bejöhetek? - szűrődött Hun hangja.
- Te igen. - hümmögtem elrakva a kitömött Romaniát. Erre belépett Romania.
Mármint, az igazi, az ajtón.
- Áthágtál te barom! - mondtam.
- Hmm, megtehetem. Hidd el, nem is szeretnék veled lenni beszélni, csak hogy Slovakia akarta. - persze, a másik ludas.
- No, s mit akarsz? - kérdeztem.
- Hát...nagyon semmit. Csak, ugye mindketten utáljuk egymást, és ez jó is, te is utálsz engem, én is téged, és...csak kérdés hogy jól tudom?
- Hogy? Azt hiszed hogy én ne utálnálak? Megbocsáss már de ez nevetséges. Örülnék ha soha nem is találkoztunk volna! - nevettem.
- Hát...én nem.
- He?
- Ha nem találkoztam volna veled, valószínűleg soha Hungary-t sem ismertem volna meg!
- Igaz.
- De valószínűleg soha nem fogom őt már megszerezni...
- Ennyire kedveled?
- Visszatérnek a tinédzseri gondolataim miután már nem vagyok folyton veled.
- Pedofil vagy.
- Csak egy majdnem félszer annyi idősbe vagyok belezúgva. Nem mellesleg az ikertestvéredbe.
- Anyád.
- Én is szidhatnám a tiédet ha lenne!
- És mi van ha van? - gondoltam át.
- Hogy érted? Mármint, ti nem született országok vagytok... - közölte.
- Az nem jelenti hogy nincsen... - mentem messzebb a gondolatomba.
- Nos...jó elmélkedést? - akart menni Romania.
- Hmm, ha menni akarsz... - vontam vállat.
- Da, vagy kellek?
- Nem, mehetsz nyugodtan.
- Ez esetben megyek is. Utállak! - csukta be utána az ajtót.

- Én is mennnyire hogy utállak, te perverz birkapásztor! - forgattam meg a szemeimet, de közben történt valami enyhe mosolyszerű is...

562 szó.

Megint későn írok...
Csakis a legjobb időszak...

Mert ilyenkor lehetek rövid.

A Nyeh legyen veled!