Czech Republic szemszöge

Ma már Romaniának sikerült hazatérnie, szóval gondoltuk hogy esetleg ha már kimaradt minden jóból, legfeljebb egy napot töltünk lent.

És nem, ez nem az én ötletem volt, Slovakia volt az ötletgazda, és ezt Austria és Romania közülünk jónak találta, nekem meg édes mindegy, csak lehessen tévét nézni, amit Austria szintén felvállalt. Az egyetlen bökkenő Poland és Hun volt, ugyanis nem tudtuk elérni őket. Mármint, Romania biztos hogy csakis miattuk lenne velünk, így erről nem szóltunk neki, és inkább szimplán lementünk.

Hogy mi olyan nagy szám abban hogy itt vagyunk, nem tudom, talán hogy nem volt mindenkinek megadva hogy itt legyen, és ezt így kihasználjuk.

Jah, igazából ez a legvalószínűbb. Milyen bölcs vagyok! Néha még én is elcsodálkozom rajta...

Lényeg hogy bementünk a saját szobánkba esetleges rendnélküliség miatt. Én láttam egy cetlit az ágyamon, ahol EU írta hogy két napon belül nekem kell takarítanom. Mivel Slovakia nem látta hogy kinek van és honnan szedtem a papírfecnit, közöltem vele hogy nekünk kell takarítani két nap alatt.

Ennyit már csak kenhetek rá, nemde?

Majd megpillantottam az ablakban Hunt.
És Polandot.
Ezek szivatnak minket?!

- Azok ott...? - nézte őket Slovakia is.
- Slo', igen, a gerlék. - válaszoltam a lehető leghülyébb kérdésre amit most mondhatott. Hun észrevett minket, odajött hozzánk az ablakhoz, és finoman megkérdezte:
- Ti meg mit kerestek itt??

- Mit gondolsz, ez a második otthonunk, ma meg ti képtelenek voltatok életjelet mutatni! - na végre valami normálishoz hasonlító dolgot mond Slovakia.
- Azt értem, de hát szóltunk nektek hogy mára mi kettesben akarunk valami olyan helyen, ahol nem épp a szomszédságunk tűnik fel! - morogta.
- Hát de- - akadt meg Slovakia. - Há' de...

Végignéztem ahogy Slovakia végigböngészi a telefonját. - Oh...
- Mi az? - kötekedtem, mire megmutatta.
- A "V4" csoportjába küldött Hungary ilyesmit...
- Na taka' má'! - kaptam ki a kezéből, és végigolvastam. A végén már nem bírtam, és fulladozva röhögni kezdtem.
- Ezen meg mi olyan nevetséges?? - dühödött fel.
- „Utóirat: Felvidék, ez [^^"]rvára nem egy rohadt nászút”!! - olvastam fel nehezen. - Ugye ezt azért másoknak is küldted?
- Nyílvánvaló, ha titeket nem várlak, akkor senki mást sem! - válaszolt komoran, majd Poland kicsit köhécselt, jelezve hogy ez nem teljesen így van.

- Vagyis, persze, Lengyel számomra az egyetlen kivétel... - tette hozzá fülig vörösen.
- Na azééért~~~~~~ - erre Slovakia kapott egy kiérdemelt földreeső pofont, amit sikerült lefotóznom. Újabb darab a gyűjteményhez!
- Akkor bejöttök hozzánk, vagy kettesben maradtok? - kérdeztem.
- Erre szerintem nem kell választ adnunk. Sziasztok, mi megyünk fel! - fordult hátra, és elment.

- Ez aztán gyors volt... - fogdosta az arcát Slovakia felállva.
- Mit ne mondjak...az. - adtam igazat Slovakiának.
- ROMÁNIA MI A [^^"]SZ BAJOD VAN?!?!?!??? - hallottuk Hungary hangját nem túl messze.

Gyorsan kinéztünk az ablakon, és Hungary-t láttuk, ahogy  nehézkesen kihúzza Polandot a vízből, miközben Romania a szláv lábát fogja.

- Érdekes... - jött hozzánk hirtelen Austria, mögötte Germany. - Mi ez a drámai káromkodás egy országlány szájából?

Azóta Poland és Romania csuromvizesen elkezdtek "harcolni".
Valójában csak harapták és lökdösték egymást, de ez elég bántalmazásnak bizonyult Hun egyetlen szemében, így igyekezett szétválasztani a két szárnyast. Majd Transylvania besegített, és elterelte Romania figyelmét egy egyszerű mozdulattal.
Beleharapott a vállába.
Szóval most láthattuk a négy szárnyast együtt lenni egy dolog miatt...

- De csakis emiatt leszek itt Polanddal, világos? - morogta Hungary a fogai közt, miközben a kezeiben fogta a didergő vizes Polandot. Romania meg követte őket egyszerűen. - Csakis mert nem akarom hogy a kettő megfázzon!
- Nos, lehetne hogy ne úgy beszélj mintha az anyjuk lennél? - flegmáztam halkan vissza amire szerencsére nem figyelt fel...

561 szó.

Megkéne szoknom hogy ne este írjam meg a részeket... De én mostmár javíthatatlan vagyok, azért is így fogom! >w<

A Nyeh legyen veled!