Czech szemszöge

Tegnap az a furcsa dolog történt, hogy Hun meghívott inni. Mostanában igyekszünk távol maradni mindenki elől, de Hungary ezt elintézte, hogy akarjak velel lenni.

Ugyanis melyik alkoholosta ne akarna inni a borok koronázatlan királynőjével, hmm?

Na ahoz képest, hogy pár rekesz sört eltüntettem, Hun alig ivott egy üvegnél többet. Ráadásul még azt szódával spékelte, tehát az amit ivott, annak csak annyi alkoholtartalma volt, amennyi egy átlagos üvegben. Miközben csak azért volt több.
Lényeg hogy megkérdeztem, mégis miért iszik ilyen keveset, és azt mondta hogy Polanddal holnap találkozik, nincs oka komolyra inni magát, ezt csak kibírja. "Ja hát persze, barátságnap lesz" mondtam, de ő megrázta a fejét. "Nem?"
"Nem."
Hát nem...

Helyette megkérdezte, hogy ha valaki, bárki egy messzi helyre kerülne, és szüksége van valakire, elmennék-e segíteni a létemmel. Pár pillanat gondolkodással az "gondolom" esett ki a számon, amire mondta, hogy másnap legyek lent.

Most épp arra készülök, hogy Hun valamit tervez lent nekem per nekünk.

Bár nem kellett sokat készülődnöm, csak hogy ne álljak ki a sorból, egy új maszkot felhúztam magamra, mivel mostanában ilyesmi mindenkinek kell.

Aztán meg persze mindig összehoz a sors Vezlaniával, de utána siettem le, ahol láttam Polt is. Na meg ott volt egy idegen ország számomra, akinek sárga végű vállig érő lobonca volt egy vöröses tinccsel, és egy kék ujjas vállas ruhával, aminek a közepén egy címer volt. Majd megjelent Hun is.

- Sziasztok! És üdvözlöm a rangidőset is! - tekintett az előbbi személyre.
- Igazán nem kell idősebbnek nevezni, alig vagyok idősebb a fiamnál, egy olyan pártized... csak a Római Birodalom idején illett sokat enni, és korán érősek voltunk. - legyintett. - De azért köszönöm szépen.
- Ééés akkor miért vagyunk itt? - vontam fel a szemöldököm.
- Kezdő Visegrádiak, ő itt Moldova. - mutatott a "rangidősre".
- Sziasztok!
- Ő Romania őse, az eredeti románok, avagy hogy családiasabb legyen, az anyja.
- Ez így a tökéletes fiatal hölgy.
- Azért jöttünk ide, mert Romania kórházban van, és gondoltam miért ne látogatnánk meg. És igen, Slovakiát nem hívtam meg, mert Japannal beszél folyton telefonon.
- Egyébként mi baja is van?
- Ehm, nem valami nagyon rossz, volt más súlyosabb is nála. - nevetett Hungary kínos mosollyal. - Viszont majd kiviszem őt hozzátok ha lehet, ha nem, akkor videóban lesz nektek, rendben? Mivel nekem van állnevem. - sorolta, majd mutatni kezdett. - Arra kell menni. Futva negyed óra alatt ott lehet lenni.
- És gyalog? - kérdezte Poland.
- Több, nem tudom, még csak futottam oda. És nem, nem hinném hogy repülhetnénk, mert azzal csak mégjobban kihaltabbá tesszük az utcákat. - figyelmeztetett. - Romania is azért lehet ott, mert nem látszódik rajta semmi nem megszokott.
- Például hogy nincs köldökünk, neki meg van? - kérdeztem játszva Slovakiát. Tuti ezt mondta volna ha itt lenne.
- Adom, és igen, ilyesmire gondolok! - kuncogott Hungary. - De akkor megyünk, vagy mi?

Egy ideig tartott az út, majd várnunk kellet viszonylag sokat, mivel volt pár ember, aki még ott volt. Olyan furcsa őket élőben látni.
De Hun már volt köztük, szerencsejátékot játszott már itt, így egyszerűbb volt neki nyílván.

A várakozást megtörte a telefonom csörgése, amit rögtön felvettem. Hun a videóhívást választotta.
- Szia Czech, unjátok a várakozást? - kérdezte.
- Aham, jó lenne ha sietnél. - köszöntöttem ezzel a flegma kifejezéssel.
- Csak bejutottam Romaniához, látjátok? - fordította a srác felé a telefonját.
- Románia, mi történt a hajaddal?! - jött mellém Moldova.

- [^^"]szom. - suttogta Románia, lehet csak én hallottam. - Muszáj volt anyát is hívnod?
- Megkért. - nézett felé Hungary.
- Mondhatni remek. - mondta még alig hallhatóan. - Anya, a hajammal nincsen semmi, egyszer levágtam, de tegnap visszanőtt, nem kell ezen parázni, minden oké vele.
- Persze hogy visszanőtt, mert ez a családod egy öröklődése! De mégis hiányzik fél centi belőle! - hadarta.
- Lehetne másra is terelni a szót?

- Nem. Ez igenis fontos! Ez még nálam is látható, nem csak nálad! Honnan fogják tudni a rokonságunkat??
- Szomszédok vagyunk, hasonló zászlónk van, és legtöbbször anyának nevezlek. - sorolta a válaszait.
-

Ehm, Románia, kérdezhetek valamit? - fordult Hungary felé.
- Mit? - kérdezte érdekődve.
- Miért volt véres a ka- - kezdett bele.
- Nenenenene, ezt ne anya előtt! - kérte.
- Hát jó, akkor leteszem, rendben? - oldotta meg.
- Igen, kérlek. - mondta finoman.

- Akkor viszlát, kint találkozunk! - és letette. Most egy ilyen apróság miatt?

Boldog Lengyel-Magyar Barátságnapot!

Amino cucc is van!