Hungary szemszöge

- Baj van Erdély? - néztem fel a jelenleg holló húgomra.
- Jól vagyok! - köhécselte. - Csak...felköhögtem egy gyűrűt, ennyi.
- Slovakia, távolodj tőlem! - húzta el a fejét Czech.
- Nem lehet~ Jó testvér módjára összebújunk! - dőrgőlőzött hozzá Czech másik feje. - Na meg milyen menci már hogy egy kétfejű oroszlán vagyunk.
- NaGGGYon jó... - szarkaztizált.
- Poland és Romania meg hol van? - néztem szét. Már csak a fehér és arany tollaik maradtak hátra, jelezve hogy ott voltak valamikor.
- Mi nekünk kéne tudnunk? A te barátnőd és...legjobb barátod helyét kérdezted meg! - válaszolt erre Austria, mire Transylvania rászállt, és nyúzni kezdte.
- Ha ő nincs, itt vagy te! - tépkedte a csőrével.
- Igaz is! Hiszen én vagyok most a gyorslábú patás, hehe... a szárnyak jobbak. - vallottam be, de azért megindultam értük. Nehéz ilyen fura szemszögben látni a világot. Majd megláttam egy kis hadakozást köztük, rögtön közéjük toppantam.
- Miért hadakoztok mindig? - hunyorítottam.
- Ő kezdte! - kopintott Romania fejére Poland.
- Hékás!

- Wháh! - ébredtem fel az álmomból, ezzel kicsit Polandot is felélesztve. Majd átgondoltam hogy mégis milyen álom volt ez. A furánál döntöttem.
- Baj van Hungary? - pislogott rám Poland.
- Nem, dehogy kicsim. - majd rám tört a mániákus hangzású nevetés. Eskü nem ilyen gonosziat akartam, de ilyet sikerült. Gyorsan igyekeztem elfojtani mert többen is alszanak még fél hatkor.
- Most ijesztő vagy, biztos minden rendben? - aggódott.
- Nhe-he...khmm, teljesen. - ültem fel, és próbáltam nyugodt lenni. - Csak elég furcsa álmom volt.

- Értem. - fordult át a hasamra. - Akkor nem kell aggódnom. De ne nevezz "kicsimnek". Alig vagyok még mindig fiatalabb.
- Akkor minek nevezzelek? - simogattam.
- Nekem bármi jó, amivel nem jelzed az alacsonyágomat, a fiatalabbságom, és az érettségemet. - sorolta.
- Vagyis minden olyat amit én szeretek benned, de te nem magadban.
- Aha.
- Köszi Lengyel, megnehezítetted a dolgomat veled. Talán más kellene nekem...?
- Ilyennel ne viccelődj! Nem vicces!
- Hányszor mondjam még hogy soha nem váltanálak le másra! Nyílván nem gondolok ilyeneket komolyan.
- ...Pedig igyekeztem észben tartani. - gondolta át.

- No, megnézzük hogy van Románia Olasszal? - kérdeztem.
- Nézzük. Jobb dolgunk úgy se lenne a lelépésen kívül. - mondta, majd elengedett hogy fölálhassak.

- De aranyosak! - suttogta az ajtóban. Italy teljes testel kifeküdt Romanián elég félreérthetően. Ro meg kiesett, vagy mi, de eléggé mélyen aludt.

- Vigyázat! - szólalt meg a földön Slovakia.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Ez az én házam, és itt aludtam. - tárta szét a karjait. - Nem a legkényelmesebb, de annál jobban kifáradsz a mozgolódástól.
- Jájj, csak aztán nehogy idejöjjön a kőbányai fantom! - kúszott ki Transylvania az ágy alól.
-

Nehogy-nehogy, igazad van testvér! - bólogattam. - De amúgy mit keresel az ágy alatt?

- Csak szúrkáltam Romaniát álmában kicsit, semmi több... - legyintett, majd bökni kezdte Romaniát. - Desțeaptă-te, române, he?!
- Hagyjál békén engem... - csapkodott a levegőben Romania. - Még aludni akarok...
- Rajtad fekszik Italy. - közölte vele Slovakia rögtön fényképezőgépet ragadva.
- Hogy micsoda? - pattantak ki a szemei Romániának. - Italy!
- Nem engedlek el, mert bárki legmérgezhet! Én meg aggódok... - Italy tudta hogy ezt akarja mondani.
- Eressz. El! - harapta meg a rajta fekvő kezét.
- Áucs, megharaptál! - ugrott fel, mire Romania kikúszott alóla esélyt látva a szabaduláshoz.

Slovakia szemszöge

Tökéletes képek. Pont időben.
- Elég finom vagy. - próbálta Romania megnyugtatni egy aprót Italy-t.
- Ez fájt... - nyüfögte Italy.
-

Shippp! - szóltam el magam.
- Képeket csináltál erről?! - futott át Romania agyán.
- Éééés, most én elmegyek Japanhoz hátha ő is ébren vaaaaan... - hátráltam kifele.
- Ne is próbálj bármit megmutatni másnak! - bontotta ki a szárnyait.
- Futás. - suttogtam, majd rögtön bevágtam az ajtómat, és azzal kulcsra zártam. Háhá, innen nem jutnak ki egykönnyen!

Majd megláttam Japant valamit levázolva, rögtön odajöttem hozzá.
- Szóval te is ébren vagy? - ültem mellé, mire összerezzent.
- Úgy tűnik. - nyomta a mellkasának a vázlatfüzetét.
- Naaa mutasd meg! - noszogattam, mire fülig vörös lett.

- Ohhohó, csak nem olyanokat alkotsz?~ - csak mégvörösebb lett.
- Na és kikkel? - kukucskáltam.
- N-nem velünk! - fordult el.
- Heh, haver, azt sejtettem, de mondjak egy tippet? Soha ne Czechhel vagy Hunnal csinálj, mert ők ha ilyeneket látnának, eléggé megszívnánk. - nevettem.
- Heh...tudom, meg a háromszöges aszexuális is. - kuncogott.
- Te meg körös vagy! Mármint, nem a hely! Eh, mindig félreérthető vagyok! - talán kicsit én is rákvörös lehetek.
- Megértettem. Te mindig kötődsz a pulóveresekkel. Czech, én, köztünk ennyi hasonlóság van csak.
- De én mindettőtöket bírom. Az nem hasonlóság? - kérdeztem.
- Lehet... - majd láttam hogy Romania átjutott az ajtón. Nem, nem áttört az ajtón, hanem Hungary képes volt a helyemet átváltoztatni, és eltűntette az ajtómat. Miért nem adta meg még mindig az engedélyt hogy én irányítsam a helyem.
- Most véged Slovakia! - ordított rám.
- Japan, kérlek ments meg a dühödt vámpírtól! - öleltem meg szorosan.
- Mit csináltál Slo'? - meredt Romaniára, akit Transylvania fogott vissza.
- Csak lefotóztam Italy-val! Jó, az ágyban. Átölelve. De nem kell ezen kiakadnia ennyire! - visítottam.
- Ki fogod törölni? - kérdeztem.
- Neeem, yaoit még nem fotóztam! - akadékoskodtam.
- De akkor talán megnyugodna.

- Nem kell! - tolta Hun ki az ajtón ki a káromkodó Romaniát, Transylvania meg húzta. - Már elintéztük!
- Oh, Slovakia? - fordult még Poland felém.
- Öhm, mi az? - érdeklődtem.
- Csak... Megkaphatom a legutóbb készült képeket Romaniáról hogy cukkoljam vele?

801 szó.

Na gyerkőcök, a helyzet, hogy lehet tönkerment a tabletem, ezzel elveszve minden adatomat, ami rajz volt, és most kicsit depi vagyok, ugyanis így nem fogom tudni úgy befelyezni a könyvet, ahogy akartam... ¡^¡

Na és nem is tudom legalább egy hónapig digitálisan rajzolni.
,•^•,

De legalább már megvan a Nyári különkötet borítója.

A Nyeh legyen veled!