Szóval! - kiáltott fel Slovakia, amire sokan felfigyeltek.
- Mi szóval? - húzta fel magát Hun.
- Japan is végre itt van, és mivel őszerinte kaptunk pár kérdést Wattpadon, gondoltam miért is ne, kitölthetnénk ha már így összegyűltünk, nemde? - folytatta.
- Mi az a Wattpad? - jött a kérdés Poland szájából.
- "Mittudom" én, de jól hangzik, nem?! - fordult Japan felé Slovakia. - Szóval Japan? Ki az első?

- Nézzük... - nyomkodta a tabletjét Japan. - Itt azt írja hogy "Wy"... Ki az a "Wy"?
- Várjatok! - jelentkezett America. - Mindjárt kikeresem a névjegyzékek közül!
- Segítsek valamiben, Ame? - jött mellé egy enyhén ittas Russia, és átkarolta.
- ben most nem tudsz. De azért köszi drága! - nyomott neki egy puszit, majd visszafordult.
- Akkor addig következő! - szólalt meg lassan Japan a várakozásból. - Slovakia, ez neked szól.
- Tényleg? Ezt igazán nem gondoltam volna! - kapta ki a kezéből. - Felolvashatom?
- Már én úgysem tudom... - vont vállat.
- Oké, szóval „mikor fogod elmondani a többieknek, hogy lá-” - itt megakadt.
- Hmm? Nem halljuk. - közölte Austria.
- ...Hát nem most, há! - vágott vissza Slovakia. - majd nyáron kénytelen vagyok a tervem miatt....áucs... - suttogta. - Ahogy látom Japan a kövi a tied.
- Oh, megmutatod? - kérte az említett, mire odadta neki, és elkezdte olvasni. „Mit gondolsz Szlovákiáról?”
- Ez engem is érdekel! - vigyorgott Slovakia.
- Idegesítő, idős, szláv csávó, aki mindig beleszól a dolgaimba!

- Hun, ez nem neked szólt! - csitította Poland a barátnőjét.
- Nem érdekel, válaszoltam. - kuporodott össze Hungary.
- Valójában, nem igazán. - gondolta át Japan. - viszonylag magas alkata, és szép vörös szemei vannak, mint egy manga gyilkos. És persze még megvan neki is az a sajátos stílusa, de mégsem szakad el a szlávoktól. Nehéz lenne ezt leírni...

- Nyjaj, ne nyálazzuk be Hun otthonát ennyire! - vörösödött el Slovakia. - Ki a következő?
- Czech! - felelt.
- Czech most be van rúgva. - suttogta Slovakia. - Máskor?
- Máskor nem érek rá, kértek tőlem műveket. Most kéne. - válaszolt.
- Hát jó. - sóhajtott. - Akkor Czech hol van?
A tömeg kirángatta őt, míg ott nem volt halható távolságban nem volt.
- Czech, „Megmutatod azt a fotóalbumot?” - olvasta.
- Eeeeh? - kérdezte. - ÓóÓhHh, eggen megvanh, cshak nhincs Ittttth! THávóól van az énnn hellyemen. Dhe emlékszekk pááárra, ott van az a képem amikkó' Slováákia egyszer Huhn és PolAnd ssszéke közé áhllt, és a frászth hozta rájukkk, és Hun elverte HÁháhá... - nevetett.
- Assszem' ezt megoldottuk. - közölte Pol.
- Sssszerintem is? - gondolta át a történteket Slovakia.
- A kövi Finland. - jelezte Japan.
- Én? - izgult fel Finn.
- Azt mondja hogy „Öleld meg Swe-t”...?
- Swe? Vagyis Sweden?(Mr.SwEdEn?) - kérdezte. - Hát jó, de hol van?
- A szekrényemben. - mondta Hun.
- Hogy hol?
- Jól hallottad rokon, a szekrényemben, ami a szobámban van. Minecraftozik, amit én is csinálnék ha nem kellene itt lennem!
- Rendben? - vette célba Hungary szobáját. Pár perc múlva visszatért, tele sárga-rózsaszín IKEA matricákkal.
- Na? Ahogy látom megtaláltad... - mondta Hungary.
- Meg! És meg is öleltem! Bár lehet kicsit szorosan bújtam hozzá, mert véres lettem... - válaszolt.
- Kövi! - mondta Slovakia.
- Pol. - közölte Japan a következőt. „Egyél chilis bagettet!”

- Hogy m- - kérdezte volna Poland, de Hungary már betömte a száját.
- Egyél Lengyel! - parancsolt rá. Erre Poland elkezdte rágni, majd nagynehezen legyűrte.
- Milyen? - kérdezte Austria. - Megértem ha nem kedveled, de én kifelyezetten kedvelem a magyar kajá-
- Nem vagyok válogatós. - mondta, miközben egy szerzett zsebkendővel törölte Hungary orrát. (Vagy csak a helyét, mivel még mindig nincs rendes orruk szegényeknek) - De ezzel rájöttem, hogy [^^"]rwa rég ettem bármit is.
- Fincsi gabko a legjobb. - helyeselte Hungary. - Apropó Lengyel, mostantól muszáj enned. Muszáj.
- Muszáj? - nyüfögte.
- Muszáj.
- Következő Japan? - fordult felé Slovakia.
- America. - mondta.
- Nah, legalább kicsit szünetelhetek... - tornáztatta meg a kezeit USA. - Miben segíthetek?
- „Egy hétig járj Adidasos ruhákat"...? Ez a mondat magyarul helyes? - sutyorogta az utolsó mondatot.
- Nem bánom, legalább olyan leszek mint anyának az Eiffel-torony volt. Csak én járkáló reklám leszek. - mondta.
- Ez rövid volt. De felhívnád UK-t ha már így megemlítetted a szüleidet?
- Hmm? Miért?
- Övé a következő.
- Jaaa, wait a minute "pls". - tárcsázta Englandot America.
- Hello? - hallatszódott.
- Apa! Tudod, a barátaimnak van egy kérésük hozzád, szóval megtennéd hogy, tudod! - kezdte America.
- United States, éppen aludtam volna... - válaszolt.
- Csak annyit kérnénk hogy „csókold meg Franciát!” - jött oda Japan.
- Megteszem, Bye! - tette volna le.
- Wait, nem mutatod meg? - lepődött meg America.
- Minek, takarnám az arcunk! - válaszolt.
- Legalább biztos lesz! - bizonygatta Switzerland is, aki odajött "Franciát" hallva. Majd ha arról van szó, lefordítja szívesen.
- Ahogy akarjátok. - sóhajtott. Ritkán adja be a derekát, de ha már fáradt, annál könnyebb neki. Odajött a már alvó Francehoz...

- Nemár, nem gondoltam volna hogy szószerint a kamerát fogja takarni! - akadt ki Slovakia.
- Így jártál, a szüleim elg szégyenlősek. - közölte America.
- De akkor ki a kövi? - kérdezte ismét.
- Canada kéne ha volna. - felelt Japan.
- Remek, újra tárcsáznom kell valakit... - kezdett keresni America, majd megtalálta. - Tessék, itt van.
- Heló tes, mit akarsz? - kérdezte Canada a vonal másik végéből.
- Kérdezik hogy „Ukrajna vagy Izland?” - válaszolt helyette Japan.
- USA hol van? - mondta a válasz helyett.
- Testvérship. - motyogta Slovakia.
- Itt vagyok, csak válaszolj! - hadarta America.
- Nos, az oroszok jófejek...szóval Ukraine, mert vele van kapcsolatom...

- Következő? - kérdezte ismét Slovakia miután letették, pedig ebből a szóból már mindenki levest főzött az agyvizével.
- Germany hova keveredett? - nézett körbe, majd kiszúrta nagynehezen. - Doitsu, kellessz!
- Mi az? - jött oda.
- „Wie geht”...„es dir”...? - olvasta nehézkesen el.
- Oh, kein schlechtes Deutsch... - állapította meg. - Ich fühle mich gut! Persze amíg van Haribóm. (Nagyon béna a németem, ezért leellenőriztem googleval.)

- Oké, én nem tudok németül... - jegyezte meg Slovakia. - Kö-
- Ne merd mégegyszer kimondani! - parancsolta meg Hungary.
- Austria. - mondta már Japan kérdés nélkül is.
- Igazán? - kapta fel ez az érdeklődését Austriának.
- „Én vagyok a szörny az ágyas alatt!” - mondta Japan.
- Jaj ne... - látta Hungary maga előtt Austria
- Hogy mííí?! Nem Hungary 12 pontja volt az aki éjszaka furcsa hangokat ad ki?! Vagy nem csak az?! Lehet hogy többek vannak ott?! - hadarta Austria apró könnyek közt.
- Kövi? - suttogta Japannak Slovakia.
- Oké, itt ismét van egy ismeretlen, szóval...China. - mondta.
- Aaaahhjj, már megint hívogassak. - törődött bele a sorsába America.
- America miért hívsz ismét aru?! - hallatszódott ismét.
- Ehm, China, üzenni akar valaki valamit. - magyarázta Japan.
- Oh, Japan! Persze, szabadon mondhattok bármit! - nyugodott meg.
- Azt írja, "vénember!" - nézte meg Slovakia.
- Hogy mi aru?! Sīluòfákè ez a hála, amiért beengedtelek a saját otthonomba mindenféle védelemmel?! - mérgesedett fel.
- Ne-nem, én csak f-felolvastam, tényleg! - mentegetőzött.
- Örülj hogy hiszek neked... - tette le. Néma csönd következett.
- Úgy viselkedik mint egy vénember. - törte meg a csendet Romania.
- Mondja itt a legidősebb! - vágott vissza Poland.
- A most következő Indonesia. - mondta Japan.
- Hjaaaajj! - akadt ki America, de azért őt is tárcsázta. - Ez a rossz akkor amikor megvan a fél világ száma...
- Ki az? - kérdezte a hívott szám.
- Az most nem számít Indo, kérdésünk van.
- Apa? Kérdés nekem? - mondta.
- Igen. Mégpedig hogy „Mi a kedvenc dalod”?
- Nos, ez egy naggyon nehéz kérdés... Nincs kedvencem igazán. - felelt.
- Köcce azért. - búcsúzott Slovakia, majd Japan felé fordult.
- Már csak Chad van. - mondta, mire America már beletörődve kereste a számát.
- Áh, nem találom. - mondta. - Nem tudni hogyan néz ki a zászlaja, vagy ilyesmi?
- Te nem tudod? - kérdezte Japan. - Nos, függőleges csíkozású trikolór, balról jobbra kék, sárga, és vörös.

- Szóval egy másik Románia? - kérdezte Hungary.
- Ellepnek a románok? - jelent meg erre Transylvania is, aki a kezét szívta.
- Veled mi történt? - kérdezte Finland tőle.
- Megszúrtam magam. - válaszolt.
- Mivel? - kérdezett továbbra is.
- Tűvel. - folytatta.

- Te varsz? - érdeklődött ismét.
- De csak mert a mocsadék molyok kirágták megint a ruháimat!
- Felírva Karácsonyra egy gyűszű!
- Tényleg, mi lenne ha annyi Romania lenne mint mi összesen? - gondolkozott el ezen a név gazdája.
- Fájdalom. - válaszolt röviden Pol.
- Csakis az. - értett egyet Transylvania.
- Köszönöm nektek. - szarkaztizált Romania.

- Szerintem fájdalmai Hunnak lennének nyaktól fenékig! - vihogott Slovakia, amitől mindenkire rátört szintén. Az egyetlen aki nem mosolygott legalább, az Hungary, Poland, Sweden a szekrényben, és a mindig könnyező Austria volt...

1249 szó!

Fhúúú, még aznap kiraktam a részt, hála Omi-nee drágának!

De most megyek házit írni!

A Nyeh legyen veled!