(Próbáltam rajzolni digitálisan telón... Fent látható Vez és Lithuania cukker shipkölyke)

Hungary szemszöge

- Megint mit csinálsz, Erdély? - jöttem a konyhába.
- Csak, gondoltam felmelegítem a tegnapi töltött káposztát, semmi több. - válaszolt.
- Értem... Poland megint hova tűnt? - folytattam.
- Hát azt én nem láttam hogy hova ment, de elment. - vont vállat. - Kérsz esetleg töltött káposztát ha kész?

- Most nem. Inkább várom Polandot. - ülltem le. A hideg kőre. "Felfázás veszély, Hun, állj fel!"
- Van még pálinka? - kérdeztem felé fordulva.
- Jaj, nem-nem, megint kezdődik a "Fogom magam tönkreteszem a májam, mert hiányzik a barinőm"? - még mielőtt válaszolhattam volna, folytatta: - Kizárt, ismerlek, és tudom hogy túlélsz egy kis időt anélkül a szláv ország, és pia nélkül. Nem fogom engedni hogy alkohol közelében legyél amíg Lengyel nincs.
- De Erdééélllly-
- Én nem tudom mit jelent a "de", szóval túléled, és vársz!

Transylvania szemszöge

- És most ihatok? - nyüfögött Hun.
- Amíg nem leszel depressziós, addig még szó sem lehet róla! - tettem csípőre a kezem. - Amúgy is, két perc telt el mióta ezt már kérdezted, nem tudnál másra is gondolni?!
- Világoskék szemek... Aranyos pulóver... Hosszú, élénkbarna haj... Japan visszamegy Ázsiába... Alacsony fiatalos termet... Szintén aranyos nézés... Puha bőr... - lassan kezdett intim részeket is sorolni, így igyekeztem lelépni minél hamarabb, közben folyton nézve hogy hova nyúl.(Nem úgy, perv társaim!)

- Sziasztok, visszajöttem! - nyitott be Poland.
- Hála az égnek, végre itt vagy már, aggódtam Magyar miatt hogy majd a hiányodba pusztul bele! - örültem meg.
- POL!!! - ugrott rögtön rá Hungary, persze nem szószerint. - Hol voltál már, [^^"]rvára hiányoztál nekem!!!

- Csak...elbántam Romániával... Csak egy kis bunyó volt! - mondta.
- Bajod esett? Vagy nincs semmi komoly bajod? - ragadta meg az arcát.

- Öhm...nem esett nagy bajom, csak egy pofont kaptam, de én kezdtem, szóval... - hümmögte.
- Értem, de ne kapj össze vele többé. Sőt, senkivel se! Egyáltalán miért is szoktátok egymást püfölni? Régen elég jóban voltatok egymással. - Hun, ne legyél már ilyen hülye, egyértelmű hogy miért!
- Hát... Nem is tudom hogy mondjam... - hebegte Poland.
- Tudod mit? Ha nem fogjátok egymást zaklatni, akkor már a múlt, nincs szükségem magyarázatra. - mosolygott, majd fogta magát, és csak úgy meglepetésből megcsókolta.
Fúj...

- Ezt miért kaptam? - kérdezte Poland, miután elszakadtak.
- Csak hiányzott ez nekem, baj lenne neked esetleg? - Ne. Ne legyél ilyen nyálas már, lyány!
- Nem, dehogy, nem zavar. Csak megleptél. - rebegte Pol. Igen, ez meglátszik. Miért vagy ennyire...ilyen, Hungary!
- Egy volt a céljaim közül. De jó meglepetés volt, ugye?~ - mondta olyan akcentussal, mint amit gyakran lehet hallani Romaniánál.
- Khmm. - köhécseltem.
- Mi az? - fordult felém Hun.
- Itt vagyok már egy jó ideje. És nagyon nem szeretnék zavarni. - magyaráztam.
- Szeretnéd hogy elmennyünk valahova máshova mint itt melletted? - kérdezett rá.
- Ha lennétek olyan kedvesek, és megtennétek. - tettem hozzá.
- Oké, Lengyel! Menjünk a szobámba! - kapta fel a barátnőjét Hungary.
- Aztán ne legyetek túl hangosak! - kiáltottam nekik még oda, mire Poland kicsi rózsaszínt vetett az arcára. Kicsit talán nem túl undorítók...

Miután kihallgattam őket, és semmi huncut dolgot nem hallottam, átmentem a saját szobámba is, szembe nézve a tömött Romaniámmal.
- Szép napot! - köszöntem neki. Még mindig nem tud visszabeszélni.
- Oh, felhasadt a kezed? - ülltem mellé az ágyra, majd megragadtam. - Talán összetudnám varrni. Csak...

Ránéztem a nemrég használt tűre. Már nincs elég cérna befűzve még egy ilyen kis szakadásra se.
Nehéz lenne félszemmel áthúzni a cérnát a tűn keresztül.
- Van egy feladatom számodra. - oldottam le a szemkötőt a bal szememről, és a figura kezébe adtam. - Vigyázz erre, és ne lopd el mint Slovakia!

Így már könnyebb volt. Gyorsan visszakötöttem a címert a szememre, majd pár öltéssel elharaptam a szálat.
- Így ni! Gyönyörű vagy. - Várjunk, ezt pont én mondtam? Neki?!
Kezdek megbolondulni...

575 szó.

MáR mEgInT eStE!¡!¡
És unom az eszem...

A Nyeh legyen veled!