Hungary szemszöge

- Pol? - löktem meg egy aprót a mellettem fekvő lányt. - Nem tudod tettetni hogy nem vagy ébren.
- Most kérlek kicsit hagynál pihenni, borzalmasan érzem magam... - emelte fel a fejét. - Tudniillik, kicsit becsiccsentettem tegnap este mielőtt utánad mentem volna...
- Jaj, kicsim. - simogattam meg. - Ennyire aggódtál miattam?
- Ühüm... - bólintott. - De még mindig nem vagyok kicsi. Majdnem egyidős vagyok veled...
- Hát jó, ha neked háromnegyed század elég kevés neked... - mosolyogtam. - De ha már így állunk, pihenj csak.
Remélem tényleg nem vészes, elég béna vagyok levesek készítésében és takarításban. De amíg pihen, addig megnézem hogy mit nyomtak képernyőn át a többiek az arcomba.

Hedvig: Semmiről sem maradtam le?

Slo': Ezzel most kifelyezetten megvártunk!

UwU: 5

UwU: 4

UwU: 3

Slo': Oké, elég volt a számolásból! ÔWÔ

Slo': Boldog anyáknapját, Hun!

Oké, ezzel nem húzták fel az idegeim. Kicsit ideges vagyok, de azt csak tegnapról maradt...

Hedvig: Oké, kinek a rohadt ötlete volt ez?!

Slo': Austria volt ez.

Hedvig: Ausztria...

Aust: Nein, nem én voltam, eskü!!

Aust: Vagyis

Magyarázatot kérek most azonnal.

Aust: Én mondtam hogy anyáknapja van, de nem én terveztem ezt!!

Töltött_káposzta(Transylvania): Na takarodj, ha még életben akarsz maradni...

Hedvig: Pontosan.

Hedvig: Annyi időd van még hogy kiköszörülöm a tőröm, és elszárnyalok az ajtódig.

Heh, imádok kamufenyegetni másokat. Biztos hogy most hibának számítana ha itt hagynám Polandot, szóval majd elmondom neki ha abbahagyta a könyörgést!

Germany: Gratulálok Ungarn, sikeresen pityereghet a sarokban párnákkal körbeépítve.

Hedvig: Miért, elment már?

Germany: Igen.

Romania: Tudtom szerint Hun tényleg anya, emiatt miért kellene ennyire felhúzni magát?

Romania: Márpedig én sokat tudok róla~

Töltött_káposzta: Elintézzem őt?

Romania: Nem kell, bocsánat!

Hedvig: Nem, nem szükséges. Elég neki egy pofon.

Töltött_káposzta: Hát jó.

Romania: Bocsánat, tényleg, ez miért olyan rossz neked? Mármint, tényleg, egy anya vagy,(igaz nem épp nálad van a saját gyereked) de ettől függetlenül ezt csak megemlítettük, emiatt nem kell vért ontani. Ugye?

Nos... Én emiatt még mindig ideges vagyok ha belegondolok. Nyílván nem gondolom ezt komolyan, csak hogy ezzel utaljak arra hogy utálom ezt a témát.

Hedvig: Csak ne említsétek őt, rendben? Nyílván nem gondolom szószerint ezeket megtenni.

Czech.Rep.: Hát jó, én már csak megértem.

Ennyi elég is volt nekem. Megnézem Transylvaniának hogy lehet annyi ideje hogy írjon nekünk. Mármint, még alig volt aktív, most viszont eléggé. Meg most eleve münincs más dolgom. Legfeljebb hogy kiheverjem az idegeimet.

Mire az ajtajához értem, hallottam hogy motyog valamit, csak nem tudtam kivenni hogy pontosan mit is. És nem tudtam egy perc után sem.
Talán megkérdezem őt.
- Erdély? - jöttem átt hozzá, mire rögtön felkapta a fejét, és a háta mögé rejtett valamit.
- Igen? - vigyorgott.
- Mit takarsz? - néztem végig rajta.
- Én?! S-sömmit, igazán sömmit! - tárta szét a karjait.
- Húzd be a szárnyad! - mondtam.
- He? - kérdezett rá.
- Nem értetted, húzd be a szárnyad! - ismételtem meg.
- Oh, rendben. - próbálta óvatosan megtenni.
- Jó, nem kell ha annyira ragaszkodsz ahhoz a dologhoz. - hagytam neki, mire megnyugodott.
- Fhúh, miért jöttél egyébként? - terelte a témát.
- Csak hogy megkérdezzem hogy eddig miért nem voltál aktív a csoportban? - tértem rá. - Illetve hogy hallani lehetett kis morajokat tőled, és hogy mi volt az?
- Nos, eddig is ráértem, csak most miért ne? A morajokról meg nem tudok semmit. - vont vállat.
- Ez esetben visszamegyek Polhoz. - fordultam meg a szobám felé, és becsuktam magam után az ajtót, és a fülemet az ajtóhoz tapasztottam. Nem számít hogy nekem nincs jogom érdekelni, ígyis-úgyis kiderül minden, nem?

- Háh, mi van ha lebuksz drága?! - nos, ebből nem sokat értek. - A végén még azt hiszik hogy valami rajongója vagyok neki. - oké, ezek szem nélkül nem érthetők.
- Hun! - szólított Poland.
- Jövök Lengyel! - válaszoltam, majd megindultam felé.

- Itt vagyok, baj van? - kérdeztem, mire felált dülöngélve, és megölelt.
- Hé-hé, ezt miért kapom? - lepődtem meg.
- Hát...nem azért hogy itt leokádjalak! - nevetett.
- Reméltem is. - toltam el finoman. - No, de akkor mi van?
- Igazából csak hiányoztál mellőlem, szóval visszajönnél? - nézett kiskutya szemekkel.
- Persze hogy, úgyis most örülnék egy kis pihenésre. - engedtem el egy mosolyt, mire felmászott rám hogy vigyem el az ágyig...

655 szó.

Váó, még ma is sikerült!
Viszonylag!
Korán!
El sem hiszem!
Kár hogy nem tudom megünnepelni piskótatekerccsel. Pedig az azért kedvenc!

De helyette van Nyeh!

A Nyeh legyen veled!

(U.I.: Imádom a fenti képet! UwU)