Slovakia szemszöge

A ma reggel egy unalmas pihenéssel kezdődött. Mivel nem volt sehova se mennem, kénytelen vagyok a kis lakásomban lenni. Persze minden ország tudja bővíteni a saját helyét, nem földrésztől függ, de ebben én kivételt játszok. Vagyis, bővíthetem, de ahhoz kell Hungary, hogy ő csinálja meg nekem. Ő nekem nem adta meg az engedélyt sok év után sem hogy a sajátomnak nevezzem a helyem.

Apropó, Hunra rátérve, ők be lettek zárva. Hungary tönkretette az saját ajtaját, de az ész velük volt, így ha el akarnának menni, átkelnek Transylvanián keresztül. Remélem hogy amikor legközelebb ott leszünk nálunk, nem kell annak a vámpírnak az otthonán keresztül átmenni. Amikor egyszer voltam ott az éjszaka, még nem volt olyan szemzavaró, de nappal elég zavaróak a kékes-lilás szobafalak, és a valószínűleg valami sötétmágiás dolgokkal teli hely. A falak a mondása szerint azért ilyenek, mert hogy elűzi a legyeket. De bakker, szerintem neki eleve nem kell ilyen, mivel a legyek itt már évezredek óta kihaltak volna éhezésben! Vagy persze, majd jönnek a halott maradványainkra.

- Amúgy tényleg! - jutott eszembe. - Japan lehet írt nekem.
Gyorsan előkaptam a telefonom, de semmi sem változott. Írtam hogy ráér-e...

Negyed órát vártam. Majd végre jelzett.

UwU♥: Oh, bocsánat hogy csak most veszem észre hogy itt vagy!

Slo': Persze hogy megbocsátok! Miért lennék haragtartó? ^◀^

UwU♥: Jó kérdés, csak tudod nehéz közben visszarászkódni hogy többen laknak itt nálam.

Slo': Ja igen, persze...

Elgondolkodtam hogy hogyan lehetne többet "találkozni" Japannal.

Slo': Valamikor tudunk gyakrabban beszélgetni?

UwU♥: Hááát, este?

Slo': Áh, azzal lefárasztanám vadászat után mégjobban a fejem...

Slo': Kitaláltam!

UwU♥: Halljuk!

Slo': Megtudod adni Vez számát?

UwU♥: Meg, de ne nevezd "Veznek", mert bármikor itt teremhet, aztán betöri a telefonom!

Slo': Akkor itt van a tervem.

Slo': Ismerek valakit aki szívesen lenne Vezlaniával együtt, ezzel lefoglalva...

Az ötlet lehet gonosz, de egy olyan embernek mint én, kétszeresen jó. Shippelhetem még keményebben Lithuaniát és Vezlaniát, emellett gyakrabban lehetek Japannal, akivel meg amolyan "elvtársak" vagyunk. Eh, nem csodálkoznék ha valaki olyan shipper mint én shippelne engem Japannal...

Miután Japonsky megadta a számot, szinte már rohantam Lithuaniához. Ez nekem tart pár percig eleve gyalog, de így fél perc alatt már ott voltam. Zárva volt, így kopogtam.

- Pillanat! - szűrődött át, majd Lithuania kinyitotta az ajtót.
- Helló Lithuania, itt vagyok ismét, hiányoztam? - játszottam egy kis belépőszerűt.
- Megint te? - kérdezte. - Miért vagy itt?
- Ááááh, semmi, csak ugye gondoltam... - mentem be. - Nem hiányzik neked valaki?
- Nos...
- Tudtam én! - vágtam perv arcot. - Vezlania eléggé itt hagyott, nemde?
- Ő neki sikerült ez így... - vakarta a tarkóját.
- Nos ember, beszéljünk úgy mint férfi a férfivel ez ügyben."És nem érdekel hogy csaj vagyok" - vetettem le magam a kanapéra. - Ha tegyük fel, valamilyen úton-módon tudnál vele beszélni, akkor rengeteg idő lenne az a minőségi idő, igaz?
- Valószínű...? - vonta fel a szemöldökét.
- Ez esetben megadhatom a számát, biztos ő is szívesen lenne veled.
- Komolyan? Honnan szereztél volna meg valami ilyesmit? Ez nem valami tréfa? - hadarta a kérdéseit.
- Megkaptam, mivel társak vagyunk Japannal, éééés, ez nem vicc, tényleg. - próbáltam komoly hangon beszélni, majd a kezébe nyomtam egy fecnit, amire még indulás előtt felírtam, nehogy várakozzon amíg előkeresem az üzeneteim közül.
- Szívesen! - álltam fel, majd köszönés nélkül elmentem, nehogy átgondolja az egészet.

Ha minden igaz, így mind a négyen jól járunk. Milyen okos vagyok, nemde! Bárcsak bátorságom is lenne ennyi...

545 szó

Huh, kéne nekem egy kis ihlet... Mármint van, de későbbre lett volna...áh mindegy...

A Nyeh legyen veled!