Czech Republic szemszöge

Ma reggel rögtön képes voltam reggel mindenkinek írni.

Czech.Rep.: Srácok és lányok, tegnap Slovakia elmenekült, de nem találtuk meg, valaki estleg segítene.

Romania: Ki lesz ott? Személy szerint úgy vagyok hogy otthon kell maradnunk.

Czech.Rep.: "B" terv: Hungary is ott lesz.

Romania: Űgy értem lent kell lenni? Mindjárt ott is vagyok!

Romania: Deee, azért tartsunk másfél méter távolságot...

Switzer: Eljött az időm... Hol a bicskám?!

Iubiera mea: Az meg minek?

Switzer: Minden van benne ami kell! +w+

Romania: Van benne kötél?

Switzer: Az pont nincs. De van fűrész, kenőkés, kés... Szóval ami egy túlélőnek először esik a kezébe!

Aust: Muszáj menni?

Iubiera mea: Igen, talán menni kéne, mert annyira csak nem utáljuk hogy elvesszen, és esetleg megdögöljön!

Polska: Egy, Hungary, igazad van. Kettő, azért kicsit fogd vissza magad, nem kötelező.

Czech.Rep.: Szóval kinek van akkora szíve hogy egy ekkora csalónak segítsen?

Vez_Europe: Megfűztem Lietet, hogy jöjjön velem!

Aust: Hát jó...Germany és én mindjárt lent vagyunk...

Váó, nem hittem volna hogy ennyien lesznek segítőkészek.

Czech.Rep.: Most mindenki megindul akkor, és lent találkozunk a tó mellett. És nem, nem lökhetitek, húzhatjátok egymást a vízbe, értve? Romania és Poland?

Polska: Múltkor Rumunia kezdte, szóval nekem rendben.

Romania: Kishíján értve. De nem ígérek semmit!

Mikor végre mindenki megjött, készek voltunk már szinte mindenre, mivelhogy Hun képes volt késni két órát ismét, azalatt meg mi megoldottunk minden fontos mondanivalót amiről a többiek lemaradtak. Például hogy hol kerestük már, és a többi.

Úgy tűnik Hungary, Vezlania, és a többi fiúk hamar megunták a keresést, ugyanis egy órával később lelassultak, mintha eddig is ilyen tempóban lettek volna.
- Ehm, Slovakia nincs most... - kezdte Switzerland. - Ezért Hun, szórakoztatnál minket valamivel közben?

- Szíves örömest! - vidult fel az említett személy. - Mit szólnátok egy "gyönyörű"(vagyis, sejtettem hogy idézőjelben mondja) esti mesét, gyerekek?
- Nekem jöhet. - mondták a németek.
- Nos... - kezdett bele. - Nem is olyan messze, valahol Európában délre volt Románia, egy szingli kétezres éveiben járó vámpír, akinek leginkább a magyarokra jött ki a vám-pír.(Hirtelen de hangos lett az erdő!) Egyszer kapta a hírt hogy a bajtársának bátyja megkedvelte az anyját, már tragikus szinten. Nosza, rögtön megindul felé, mivel nem szeretett volna a több mint egytized féltestvérei után mégtöbbet, meg szerette volna csak úgy Moldovát hülyébbnek találni. Útközben összefutott Erdéllyel, aki miután rögtön meglátta odakiáltott:
"Hová mész Románia?"
"Hova mennék, megyek Moldovához, erre senki más nem lakik!"
Tudni illik, Moldova egy sűrű erdő után lakott nem sokkal, ha utat vágunk, át kellett volna azon kellni.
" Nem ajánlom most átvágni azon a bozóton! Tegnap ment be szintúgy a drága nővérem élelmet találni, és még nem tért vissza! Bárkire képes lenne rátámadni ételért. Vadászó képessége meg pocsék, mivel egy szarvast sem tud elkapni." válaszolt óvintve. Románia ezzel mit sem törődve ment tovább.
Alig ment két percnél többet, mikor odarepült elé az emlegett Magyarország.
"Állj meg, ha van kajád add nekem, ha nincs, kiszívom a véred!" fenyegette.
"Vámpír vagyok szintúgy, kannibálnak tetszik lenni Magyar?" ezzel megmentette magát, de Magyar itt nem adta fel: "Hová tetszik így sétálni?"

- Én azt mondanám hogy "Közöd?" - szólt bele a történetbe először Romania.
- Ez most nem számít, a szórakoztatás a lényeg. Az meg ahogy látom elég jól megy. - mutatott a nevetést visszafolytó németekre, majd folytatta. - "Vajon hová mennék, minek mondanám el? Csak hallásra ismerlek, semmi több." folytatta az útját. Itt azonban Magyar nem adta fel: "Már értem, nem akarsz egy olyat mint én féltestvérnek..."
" Honnan tudsz te erről?" hökkent meg az ország, mire a magyar rögtön rávágta: "Nyílvan rájöttem, tudni illik Török a nevelőapám, akit egyenesen gyűlölök. De íme itt vagyok, tudok ajánlani egy alkut! Ha elmondod hol van Török és Moldova, futni hagylak, kannibalizmus nem az én kedvencem szintúgy. Ezzel nem lenne miért féltestvérnek lennünk." Románia rögtön elfogadta az alkut, megmutatta az irányokat, a lány meg mintha ott sem lett volna, elrepült az erdő végéig. Ott aztán betoppant Moldova házába: "Van kajája kendnek? Ha nincs maga és Török megfelel!"
"Megbocsásson, most lett kész a gulyás, én nem szándékoztam maga fiatal asszonynak tálalni." válaszolt a hölgy csípőre tett kézzel, és szúrós szemmel.

- Heh, ezt viszont jól eltaláltad! Tényleg ilyen az anyám!
- Hányszor akarsz még beleszólni?! - utánozta Hungary az előbb említett pozíciót halálpontosan, ahogyan leírta. - Szóval Magyar még párszor fenyegette, majd Moldova nagysokára megadta amit a magyar kért, Magyarország felfalta a gulyást - ami egyébként pörkölt volt - maga Moldova meg az erdőbe ment más ételt kutatni magának.
Mikor épp szedte a poros kocsisút mentén növő vadsóskát, megjelent mellette Svájc.

- Igeeeen, én is benne vagyok a történetben! - tört elő a gyerekesség Switzerlandból.

- Svájc egy igazi túlélőnek számított a szélső erdőben, ritkán volt olyan helyzet hogy kimerészkedett belőle, és ez olyan alkalom volt.
"Miért szedsz az út szélén nőtt vadsóskából Moldova?" kérdezte a keresztes német.
"Eleszik éppen az ebédemet, szedek valamit, hogy ne maradjak éhen." közölte Moldova.
"Ne edd meg a poros sóskát Moldova drága, menjen vissza a házába, mindjárt jövök kárpótolni magát." állította fel a földön térdelő románt. "Csak annyit mondjon, ki volt az aki íly galád módon étlen hagyott?
"Nem tudom ki volt, csak hogy ki lehet, ugyanolyan vámpír volt mint a fiam, egy lehet a magyar ikrekből." magyarázta.
"Nos, jövök magával, igaz én csak semleges vagyok, de hátha azért mégis segíthetek valamivel magával." indult vissza a hölggyel. Mire visszaértek, Románia az ablakból leste az azóta már alvó országot - mivel hogy Magyar az este nem aludt - így Moldova nyugodtan visszament az otthonába. Svájc viszont úgy döntött hogy Magyart ezután kikéne űzni valahogy, így Romániával kivonszolták ágyastul, mert jobb ötletük nem volt, egy messzebbi helyre vitték. Azonban Magyar erre felriadt, látta hogy viszik. Nyílvánvaló volt hogy észreveszik ha hirtelen könnyebb lesz az ágy nyolcvan kilóval, így fogta magát(itt Hun nekiment egy faágnak) faágat, kavicsot, mindent felszedett, hogy ezzel ne tűnjön fel nekik a súly különbség. Majd egyszer véletlenül túl erősen tört le egy tetszetős ágat, ami rögtön reccsent egy akkorát, hogy felfigyelt rá a két ország.
"Ki volt ez a zaj?" Magyar csöndben maradt.
"Biztos valami állat volt, sok van erre." magyarázta meg Svájc. Lassan Magyar már állva volt, amikor meg látta hogy nem vettek észre semmit, fogta magát, felkapta Romániát, és elszállt vele, mikor az kérdezte, mit csinál, annyit felelt: "Alkut kötöttünk, te megszegted, nem vezettél el Törökhöz, ezért most nem menekülsz a körmeim közül!" - felyezte be Hungary.

- Ennyi volt? - kérdezte Vezlania.
- Nem egészen. - folytatta Hun szétnézve. - Két tanulsága van a történetnek.
- Mik azok? - kérdezte Austria.
- Első: Szószerint vegyed az alkukat, vagy kiszívják a véred. Kettő: Jegyezzétek meg hogy a pörkölt nem gulyás!

Négy óra múlva még mindig nem volt meg Slovakia, így Switzerland felajánlotta hogy ő még mindig keresni fogja, mi meg mehetünk haza.
- Ez elég nagy felvállalás, nemde? - kérdeztem.
- De. Épp ez tesz engem ilyen jóvá! - válaszolt. - Meg most úgy is jó kedvem van Hungary miatt, szóval gyorsan menjetek mielőtt meggondolom magam!

1118 szó!

És nem este írtam meg!
*taps*
De most nincs semmi amit mondanék, talán hogy még mindig lehet az Aminóba jelentkezni.

És hogy ne felejtsétek el a rajzversenyt! Még van egy hetetek!

A Nyeh legyen veled!