Drága hazánknak lesz még külön háttértörténete, ez kifelyezetten a találkozásukról szól!

(Az irónia hogy Slovakia van a fenti képen... nyami...)

Hungary szemszöge

- Nya, de hogyha eennnnnyire utáljátok az eljövendő helyzetet, nem javíthatnánk rajta egy kis "felelsz vagy mersszel"? - tette fel Slovakia. Mind egy szobában voltunk, és csak végiggondoltuk hogy mégis mi lehet bennünk a baj, miért kéne nekünk az amit EU mondott. De egy ideig csak csöndben voltunk már mikor Slovakia kinyitotta a száját.
- Bocs, de most szerintem a legnagyobb rajongója a játéknak is mély depresszióban van. Mégjobban. - célzott Austria Romaniára.
- Hogy mi? - nézett fel a plafonról Romania.

- Te meg mit keresel fent? - bámulta Slovakia.
- Értsétek meg, én nem vagyok hajlandó elmagyarázni. - repült Poland mögé, enyhén meglökve, ezzel lenyomva. Szerencsére a lány eleve üllve volt, szóval nem eshetett baja, de biztos meglepődött.
- Hey, ezt miért? - hajolt fel.
- Ez sem rossz. Igazából finomabb akartam lenni... - majd megkérdezte: - De tényleg, mit mondtatok?
- Mocsok. - suttogta Poland hozzám bújva.
- Nem mocsok! - öleltem át. - Csak olyan mint én. Mocskos.
- Oh, ship-ötlet ismét. - ment volna Slovakia valószínűleg a szobájába.
- Visszatértem. - ugrott be az ablakon Japan tipikus semmilyen hangsúllyal.
- Egy nap volt míg visszajöttél? Ez aztán gyorsaság ahhoz képest hogy gondolom minden jót hoztál! - örült meg Slovakia.
- Bizony, hiszen van itt különféle manga shippelhető karakterekkel, na és persze Hetalia is! - sorolta.
- Megmagyaráznád hogy mégis mikről beszéltek, de most teljesen mondjátok el, érthetően? - kérte meg Czech.
- Nos, a ship egy kitalált, létező, vagy lehetséges párkapcsolat szerűség, amit úgy szoktak "használni" mintha már létezne, és emellett szoktak ezekrő- - magyarázta volna Japan, de Czech közbeszólt.
- Na-na, most már rájöttem hogy ez nem nekem való, szóval inkább unjuk magunkat. - hadarta Czech.

- Nem kell unnunk magunkat, hiszen nem azért, de itt van Hungary és Slovakia. Igaz most nem kell épp semmit sem csinálnunk, de ez csak még unalmasabb hogy így nem tudunk más csinálni. - jött át az ész Austriára.
- Azt gondoljátok hogy Hungary megadja a hangulatot? Szerintem jobb a "Felelsz vagy mersz"! - jelentette ki Slovakia.
- Ha tudnád Slovakia... Múltkor mikor kerestünk, Hungary fergetegesen jó volt! Szinte már sírtam a röhögéstől! - mosolygott Austria ezzel visszavágva.
- Te amúgy is tudnál akár napokig a szemeidből ontani a napi folyadékmennyiségedet. - sóhajtott Germany. - Bár amióta Prussia beköltözött a szekrényembe és reggelente arra kelek hogy a lábamon ül, sokkal inkább megértelek. De szerencsére a wörk közben az íróasztalomon létező Haribo megnyugtat.

- Tényleg azt gondoljátok hogy nekem most tele van a fejem ötletekkel ez után az okatatásos sokk után? - kérdeztem. A legtöbben bólogattak.
- Nos, kénytelen vagy, azt hiszem... - nézett oldalra Transylvania.
- Vaaaagy mond el hogyan jöttél rá a szexualitásodra! - vigyorgott Slovakia.
- Jaj ne, csak azt ne, kérlek ha az-az amire gondolok! - mondta Czech.
- Oh, arra még én is emlékszem~ - gúnyolódott Slovakia. Tudom mire gondol, de az nekem nem volt olyan kínos. Mármint, abban az időben lehet, de na, most nem kéne ezen rágni nagyon.

- Pár nappal mégjobban a múltban esetleg? - futott át a fejemen, ahogy az arcomon mosoly is.
- Úgyérted Hun...? - emelte fel a fejét Poland a vállamról.
- Ühüm! - hümmögtem.
- Biztos akarod részletesebben elmondani minthogy vadnak néztél és majdnem kinyírtál? - folytatta.
- Nos, ez jó kérdés... - gondoltam ezt végig:

- Há! - kaptam oda a fejemet. - Nem menekülsz, bármi zamatos dolog vagy is!
De nem, csak egy letört ágra léptem. Újabb kudarc. Bezzeg Erdély sokkal ügyesebb csak látni is bármit. De várjunk csak. Hogy lehet itt törött ág? Alig van állat itt, legfeljebb Csoda járhatott itt végig. Dehát nyár eleje van, tocsog szinte minden, látnám ha itt járt volna bármi.
- ERDÉÉÉÉLY!!! - kiáltottam.
- Ne riogasd itt az állatokat Magyar! - jött ki a fák mögül.
- Igaz is. Figyelnem kéne.
- No, miért kellek?
- Esetleg nem te voltál ez a pár törött gally?
- Nem jártam erre egy ideje. Nem hinném hogy én löttem volna Magyar... - rázta a fejét.
- Értem. Ez esetben sok sikert továbbra is! - búcsúztam tőle. Majd szinte mire eltűnt Erdély, megláttam a szemem sarkából valamit.
- Végre. - húztam vigyorra a szám, majd az iránya felé tartottam. Szinte már futottam amint már hallottam is. Sosem értettem hogy miért ilyen jó a hallásom.

Persze mostmár értem...

A hangok egyre ijesztőbbé kezdtek válni, ami egy aprót megrémített. Lassítottam, majd megálltam. Kicsit félő suttogás szerűek. Egy fa melletti bokor megmoccant, mitől csak mégjobban elhagyott a bátorság. Mi van ha egy teljesen vad élőlény? Nem Magyar, erős ország vagy, akár egy farkas párral is képes lennél puszta kézzel végezni! Igen, biztos.
Közelebb jöttem. Hirtelen szárnyak buktak ki mögüle.
Elég...szép...
hosszúak...
és húsosak...
És ha sikerülne elkapnom, talán még hasznom is lenne belőle nem csak mint móka-vadászat...~
Előkaptam a tőröm, ami már régóta szinte tűhegyesen várt. Tökéletes lenne még egy kis vörössel a végén. Odaosontam hallkan, majd rögtön erővel nekirontottam.

Hát, sok sikert ezzel kicsi én, ha igazi vad lett volna már rég fájdalmaid lennének ilyen bénán.

A tőrt sikerült pont nem beletalálni húsba, helyette a fehér állat elszállt. Vagy nem. Kettő volt? És sas?

Nem, a másik a földön feküdt. Másik? Elég szokatlan a másik mostmár távolihoz képest. Vagy várjunk....
Megnéztem alaposabban a földön maradtat. Ez nem egy állat. Emberszerű eléggé. Lehet egy ország madárszárnyakkal? Mármint, nem mintha az enyém nem lenne szárny, csak az valami másfelépítésű.
Viszont elég apró, és nem láttam még errefele. Új lenne? Minden esetre, nem tudhatom meg ha halo-
Nem is halott! Hiszen valamennyire azért mozog keveset a fekvésen kívül. Ájult lehet. Vagy alvó. De még inkább ájult. Ez esetben nem hagynám itt...

Felemeltem egymagam. Pihekönnyű. Háh, rossz tréfa volt.

Zseniális volt, kicsi én!

Valószínűleg lány az arcáról, de elég mocskos.
- ERDÉÉÉLY!!! - kiabáltam ismét, de egyúttal nem jött ide. Vállat vontam, majd elvittem magammal.

Igazából az amíg várni kellett ahhoz hogy felébredjen, rohadt unalmas volt. Emlékszem.

Ahogy lehelyeztem a földre, megláttam hogy enyhén véres a kezem. Ahha, szóval most sikerült neki kipattintania a szárnyait. Ez olyan mindig hogy a szárnyakat vastag bőr fedi, ha szétszakítjuk a bőrt, elkezd vérezni. De ez nem olyan vészes ha így születtél, viszonylag gyorsan lesz rajta ismét bőr.
Végignézve rajta, rövid, szabadon lógó barnás-szőkés haja, és sápadt bőre volt. Lesz egy kis idő míg teljesen visszatér az életbe...

Este volt mire már remegtette a szemeit, majd nagynehezen kinyitotta. Élénk kékek. Nem is tűnik már olyan mocskosnak mint amilyen a sártól eleve.
- Wháh, ne bánts engem! - kapott észbe.
- Szerinted mit akarnék tőled ha a jurtánkban vagy? - kuncogtam.
- Öhm...talán megölni! Vagy, kifosztani! De esk-esküszöm hogy nincs semmim csak rokonaim meg életem! Meg, talán "Fehér", de ő a barátom. De azon kívül semmim! Mit csináltál egyébként vele?? - hadarta.
- Hohohóó, nyugalom van. - jöttem közelebb hozzá, mire meg távolodott amennyire tudott. - Nem akarok semmi ilyesmit, tényleg!
- Akkor miért vagyok itt? Miért vagy te itt? Mi történt velem? - kezdett hadarni ismét.
- Majdnem megöltelek. - mondtam ki végül nyíltan.
- Tak-tak-tak! Én megmondtam! Mégis miért akartad? Könnyű célpont vagyok? - kezdett ismét hadarni.
- Ehm, azt hittem, hogy egy sas vagy, bocsánat...hogy majdnem leszúrtalak... Mióta vannak szárnyaid? - tértem el a tárgytól.
- Hát, biztos mától ha Június négyet írunk... - nyugodott meg egy aprót, látva hogy nincs rossz szándékom.
- Hogy-hogy? Ma születtél? - érdeklődtem még. Bólogatott.
- Akkor azért láttam hogy még kicsi vagy! És miféle szél hozott erre? - folytattam.
- Lehet elvesztem, ha más helyen vagyok... - hajtotta le a fejét.
- Aztán kit ismerhetnék meg személyedben? - mosolyodtam el.

- Hogy is volt...persze, khhmm. Polska lennék, lechita ország. - mondta határozottan.
- Lechita...? Érdekes, nem is olyan rossz hangzású. Mit szólsz ha nevezlek "Lengyelnek"? - gondoltam át.
- Nem zavar engem. Sőt, kifelyezetten tetszik! - szerintem megbarátkozott a gondolattal hogy nem bántom.
- Nem tűnsz egy idegesítő szlávnak, máris jó volt megismerkednünk!
- Valójában szláv is vagyok...
- Ez esetben sem zavar, hisz' nem tűnsz olyannak!
- De rólad nem igazán tudok semmit...
- Oh, igen, már el is felejtettem. Magyar vagyok, de mindenki az egyetlen testvéremen kívül Hungary-nak ismer!
- Azt hiszem már hallottam rólad valamit.
- Ahhoz képest hogy ma születtél elég sok mindent tudsz. De nem is baj, sokan ismernek, mivel ügyes vagyok harcban, és hogy termékeny földjeim vannak!
- Igen, valami olyasmit hallottam hogy pont az előbbiért maradjak tőled távol... De ezek szerint nem igazán lett ebből probléma! - kezdett el mosolyogni. Majd megjelent mellettem Erdély, amit jelzett a vállam megfogásával.

- Ejnye Magyar, nem szép dolog lányokat lopni! - köszöntött a maga módján.
- Nem is loptam! Csak beszereztem. - fontam össze a karjaim.
- De nem- - akadt meg.
- Ne-ne-nem, ez csak tréfa volt, gyakran szoktunk ilyesmit csinálni, nem komoly! - mentegetőztem.
- Hát...rendben... - húzta fel a lábait.
- Elvinnélek...kihez is? - kérdeztem meg.
- Bohemiához. Ismered? - mondta.
- Oh, gondolom - már amennyire ismerlek - hogy Csehről beszélsz! Ma már nem vinnélek el, mivel ritkán vagyok másnál, de holnap reggelre megoldható. - magyaráztam.
- És... esetleg itt maradhatok addig amíg holnap reggel nem lesz? - kérdezte a kék szemeivel nézve engem.

- És? - zökkentett ki a magánzónámból Czech.
- Öhm, hogy érted hogy "és"? - majd rájöttem. - Elmondtam a történetet miközben átgondoltam?!
- Valószínű. - vont vállat Romania mellettem.
- Na de és utána?? - kérdezte Austria is.
- Lemosott engem. - válaszolt helyettem Poland - tetőtől-talpig, majd vele együtt aludtam az első éjszakámon.
- Amúgy szószerint így történt. - nevettem. - ezek szerint nem csak nekem volt ilyen emlékezetes az a nap!
- Hát...igen, talán... - pillantott oldalra izzó fejjel, miközben még mindig engem ölelt...

1490 szó!

Fhú, este írtam megint, szóval rövidre fogva:

A Nyeh legyen veled!