(*Berak fentre egy depi Romaniát mert miért ne*)

Hungary szemszöge

- Gyerünk Finland, nem olyan vészes. - bíztattam a srácot.
- De a víz...meleg! - sipított.
- Ez az egyik lényege a sok-sok közül. - magyaráztam. - Most berántanálak, de azzal nemcsak ezt, hanem engem is gyűlölnél.
- Igaz... - rebegte, majd kis bátorságot vett, és belemártotta a lábát, de persze rögtön vissza is húzta. - ÁÁáh, ez nekem nagyon rossz!
- Nos hát kénytelen vagyok... - sóhajtottam, majd megragadtam Finn vállát. - Oké, lassan beleraklak, rendben?

- Ühüm. - hümmögött. Megragadtam, és beleresztettem lassan, majd kicsit gonosz lettem, és elengedtem mikor már a nyakáig ért, ő meg elsüllyedt.
- Utállak. - mászott ki derékig vizet köpve.
- Én nem. De ugye azért nem olyan rossz, igaz-e? - mentem vissza mellé.
- ...Talán. - adott igazat nekem.
- Azért! Sokan jönnek azért órákon át az országba hogy kipróbálják, neked miért ne tetszene? - kuncogtam, majd leültem egy szélső padkára. Ő követett engem, mivel még kezdő benne. Még.

- És most? - nézett rám.
- Élvezzük ahogyan ázolgunk. - vontam vállat.
- Ez nem túl izgató... - jegyezte meg.
- Lehet közbe még pár dolgot csinálni persze, beszélni, és még ilyesmiket... - pontosítottam.
- MAGYAR!!! - szűrődött át Transylvania hangja.
- Mi az? - kérdeztem vissza flegmán.
- Kopognak! - kiabálta.
- Jó, nyisd ki, és [^^"]zdmeg Erdély aki ott van! - ha magyarosak vagyunk, hát használjuk ki!
- Együtt esetleg?
- Legyen... - adtam fel, majd odaszóltam Finlandhoz. - Várj meg, egy pillanat az egész.
Kimentem, mire Poland rögtön letámadott, és a nyakamba ugrott, de én mentem ennek ellenére egyenesen az ajtóhoz.
- Helóka Hungary drága! - na itt van a egyik legidősebb ellenség.
- Oké Erdély, gyere! - kiáltottam, mire megjelent ő is.
- Óh, hogy mindkét lányom itt van! És ahogy látom az egyik épp kihasználta a gyönyörű földjének a természeti adottságait! - célzott rám Turkey.
- Hagyd Török, nem vagyunk a barom lyányaid! - ábrándította ki Transylvania.
- Igazán? Vér? - kezdett egy hatalmas kérdősort.
- Nullás. - válaszoltuk szinkronban.
- Szemszín? - folytatta
- Olajzöld. - oké, ez hosszú lesz.
- Türkiz. - sóhajtott Transylvania.
- Bőrszín?
- Nagyon sápadt.
- [^^"]rva sápadt, mivel talán vámpírok vagyunk!
- Haj szín?
- Sokféle, vöröses, kis részében élénkzöld, de nagyrészt élénk sárbarna.
- Aranybarna, de te nem látsz minket?
- Esetleg méret?
- Na jó, most lett elegem, tudod miben fogunk hasonlítani mindjárt?! Abban hogy rohadtul kivájom a szemed! - húztam fel magam.
- De akkor legalább nevezel "apucinak"? - nézett kutyaszemekkel, de ekkor már Erdély becsapta az ajtót, majd miután szétkáromkodta magát a saját helyén, én már készültem Finnhez. Persze Poland ragaszkodott hozzám, de hamar meggyőztem szerencsére.

- Egyébként... - kezdett valamit mondani Finland. - Örülök hogy valamelyik rokonomnak van párja...tényleg!
- Hmm? Miért? - fordultam felé kérdően.
- Hát...mégis milyen jó lenne ha valaki jeggyűrűt kapna karácsonykor!
- Jaj ne, te komolyan vetted Czech beszívott verziójának a baromságát?
- Nos, nem, őt nem vettem komolyan, de az amit mondott, az nem volt olyan nagy hülyeség...
- Hát, mást kell találnod! Mivel tudod nincsenek ujjaink ebben a világunkban, másrészt meg-
- *Gaaasp* Te már készültél erre?!
- Mondhatni, igen. - hirtelen milyen büszkének érzem magam!
- De amúgy mióta gondoltok komolyabban egymásra? - tért rá komolyabban.
- Nos...sok ideje, de talán igazából most van egy hónapja hogy tudunk erről. - közben megérkeztünk, és én már külön szobában voltam átöltözni. Majd követtem Finlandot, és hamar a szaunája mellett voltam.
- Foglaljon helyet! Hisz hölgyeké az elsőbbség. - nyitotta ki a fülke ajtaját. Bevallom, kicsit féltem Finlandtól, mivel már éreztem a forró párás levegőt, magyarul itt hagyta az otthonát miközben már készen állt mindenre. Befűtött. Miközben nálam volt. Felég a lakás, én hibám?!

- Most jössz vagy nem? - kérdezte.
- Jah, persze, csak elgondolkodtam... - léptem be, mire végigjárt az a fura érzés. Párás, és forró. Valahogy így tudnám elképzelni egy magyarországi nyarat. Sok az eső, és csak úgy repülnek a fokok az égbe.
- Nem ülsz le? - paskolta meg mellette a padot. Bólintottam, majd leültem mellé.
- Most teljesen olyan vagy mint egy ma szülött bárány. - nevetett.
- M-miért is? - fontam karba a kezeimet.
- Nem bírod.
-

Már hogyne bírnám...Cs-csak egy, még szokatlan nekem, kettő pedig...pedig...
- Hmm? - mosolygott gúnyosan.
- Na, most nem vagyok egy rothadt állat, amit Pollal eszünk ünnep idején!

Poland szemszöge

Hungary még mindig sehol sincs. Pedig már hét múlt, Transylvania is elvonult már a saját helyére, én meg mindig várok. Fogalmam sincs hogy mikor mennék haza ha annyira ragaszkodok hozzá. Negyed nyolc. Szerencse hogy legalább a gondolkodásom mély, és az idő gyors. Hol lehet már? Mit lehet annyi időt tölteni egy nyavalyás gőzkabinban? Jó, azt nem mondom hogy persze az odaút hosszú lehet, de tőlem a Északikig úgy tizenegy perc, Hunnak lehet negyed óra, azon nem kell mit nézni.

Végül eldöntöttem hogy Hungary nélkül kell kipihennem magam az éjszaka. Ekkor volt nyolc óra. Lassan megindultam a szobája felé, mivel gondoltam hogy Transylvania alszik már. Bár hiába voltam csendes, az ajtó zárát tönkretéve berepült Hungary.

- Nem esett komoly bajod? - kérdeztem.
- Eh, jó vagyok ahogy vagyok. - üllt fel a padlón. - Gyakorolnom kellett volna a repülést már egy ideje, minthogy fel-le mások cipelésével...
-

De legalább itt vagy! Megint kék IKEA matricákkal... - tettem hozzá.
- Egen, Sweden lesett minket a szaunában, így kicsit kihessegettem. Kicsit. Nem történt semmi komoly dolog. Nem indul ki belőle egy világháború.... Neeeeemm... - magyarázta.
- De én már kissé fáradt vagyok beszélgetéshez, szóval lehet hogy...tudod, megyünk. - vetettem kis pillantást a szobája felé.
- Persze Poland, megyünk aludni ha már beleuntál a várakozásomba! - nevetett. Meglepő hogy neki még van ereje nevetni...

839 szó.

ÁÁÁÁÁÁÁÁH, MEGKAPOM A FEJMOSÁST HOGY MEGINT NEM ÍRTAM IDŐBEEEEN!!!

Pedig annyira bírom ezt a könyvet, erre tessék!
Hogy lehetek *szip* ekkora szemétláda*szip*?!

Mindegy...

A Nyeh legyen veled!