Czech Republic szemszöge

- Rájöttetek hogy mi volt rég?! - szólalt meg Slovakia.
- Szilveszter...? - találgattam.
- Honfoglalás, nem annyira régen szovjet hatalom...? - próbálkozott Hungary.
- Nem úgy, hanem itt a körünkben! - rázta a fejét.
- Mondom hogy szovjet hatalom! - vágott vissza Hungary.
- Nem Hun, egy "Felelsz vagy Merszre" gondoltam! Ugye benne vagytok?? - kérdezte.

- Miért is ne... - vont vállat Romania.
- Engem se zavar annyira, úgy is unom magam ha épp nem ihatok... - feleltem.
- Lehetne akkor már az egész csapat? - nézett bociszemekkel.
- Nem. - vágta oda neki Hungary.
- Magyar, úgy is belerángatnak téged, tudod. Velem is ez van, megjárjuk, majd hagyjuk remélhetőleg örökre. - tisztázta le Transylvania.

- Nyah, legyen... - törődött bele.
- Oké, mindenki jöjjön ide! - kiáltott Slovakia, mire a vegyes népek betódultak a szobába.
- Most komolyan, a mi szobánkba hívtál mindenki mást? Lengyel, Erdély, az én szobámba, mert biztos elférünk?!?! - dühödött fel.
- Hun, biztos elférünk! - nyugtatta Poland.
- Vee~ Remek az ágyatok! - mászott fel Italy a francia ágyra, majd elfeküdt rajta elég kényelmesen.
- Bocs, késtünk?? - ugrott be az ablakon Russ Americával a jobb vállán.
-

Nem késtetek sokat, de hol voltatok? - érdeklődött Slo'.
- Ehmm... A-az most nem számít! - hagyta meg nekünk America, majd Russia leelengedte őt.
- RR-russ, én még szédülök! - mibolygott a felhőkarcoló ölébe.
- De amúgy tényleg mindenki itt van? - Slovakia azért körbenézett.

- Eh, várjatok! - kopogtattak az ajtón. - Idehívtak minket?
- Gyere be nyugodtan. - mondtam, mire megjelent Estonia két kézzel maga után vonszolva Lithuaniát, mögöttük meg Finland volt Swedennel.
- Nem tudom hogy előbb mit kérdezzek. Azt hogy miért van Lithuania úgy beállva, hogy bámul a földön, vagy hogy Sweden miért hordozza Finnt? - nézett végig rajtuk Hun.
- Lithuania már egy ideje ezt szokta hobbiként űzni, míg Finland... Magyarázza meg maga. - magyarázta Est.
- Jó kérdés, Sweden csak felemelt és...teleragasztott "IKEA" matricákkal... - szedett le egy matricát a sapkájáról. - Rózsaszín és sárga "IKEA" matricákkal...
- Oké, de ezek szerint mindenki itt van. Kedvetek van "Felelsz vagy Merszezni"? - kérdezte ismét Slovakia. Sokan egyetértettek, jó kérdés miért.
- Oké, akkor legyen elsőnek... Italy! - mutatott a - már igazak álmát alvó - latinra.
- Heh... ez esetben Hungary! - gondolta meg magát Slovakia.
- Pedig már megnyugodtam... Jó, felelek, Felvidék. - tért vissza a témába Hungary. Hűha, nem lehet boldog ha "Felvidéknek" nevezte...
- Akkor csináltátok már Polanddal azt a..."bizonyos" dolgot?~ - jaj ne, most komolyan ilyen témát hoz fel?!
- Persze hogy, Poland teljesen imádta hogy én dominálok, csak hogy még megemlítsem. - mondta teljes nyugodtsággal, meg egy kis iróniával spékelve. - És most megfizetsz, mert téged választalak, Felvidék, Slovakia, vagy hogy hívjalak!
- Felelek.
- A kurrrv.... Akkor még mindig nem találtál egy kicseszett nevet magadnak?
- Nem. Bár van egy ötletem, de nem mondanám el nektek. De most! Megint én választok... - húzta mosolyra a száját. - Czech!
- Merek, mert ti mind féltek. - fordultam felé.

- Akkor csókold meg azt akit szeretsz a legjobban! Mert tudom hogy senkibe sem lennél soha szerelmes. - tette hozzá még Slovakia.
[^^"]zdmeg Slo', te hülye vagy, vagy csak újrajátszod az első itteni ilyen játékunkat, csak épp velem és nem Hunnal?
- Épp most nincs itt sör...! - próbáltam poénnal eltűntetni a kínos szitut, de nagyon nem sikerült. Szívás.

Felálltam, és mondani szerettem volna valamit, de nagyon nem értek dolgok megfogalmazásához, szóval még álltam egy kicsit. Majd megszólaltam végül:

- Én...izé, nem akarok semmi félreértést, de én soha senki iránt nem fogok érezni semmit. Nem mintha valaha éreztem volna, de tettek már előtte hogy ne is akarjak érezni szerelmet... Mégis sokan tudhatják vagy sejtik hogy kit kedvelek a legjobban, és szinte testvérként gondolok rá. De nem, nem vagyok beleesve, mert még nem tudom milyen az érzés, de biztos nem az. És nem, nem vagyok hajlandó szájon csókolni Mad'arskot! Mert érzem hogy sokan félrértenének, és mert fogalmam sincs hogy tetszene ez nekem. Érzem hogy bűntudatom lenne...

Az egész jó beszédem után nagyon senki sem tudott mást, csakis pislogni. Bár Lithuania eddig is csak ezt csinálta.

Nagysokára Hun is felállt, és mellém jött.
Kínosan éreztem magam. Konkrétan megemlítettem egy olyan szövegbe, amit nehezen hoztam össze érthetően. Mi van ha tényleg hiszi hogy komolyak a szándékaim?? Mert az biztos hogy belül csak üresség van bennem, meg pár liter alkohol. Utálaton és haveri kapcsolatokon kívül nincs más érzés fajtám.

Hun viszont nem úgy tűnt mintha az egészet értette volna, mivel Slovakia hülye kérése, és az én névemlítésem alapján megragadta az állam, és egy olyan tíz másodpercre komolyan összerakta az ajkainkat. Biztos nem értette...

- Ezt felejtsük el mind örökre, rokon! - suttogta. Szóval mégis...
- Megértetted? Mind megértettétek? - miért nem folytott meg még Poland? Miért nem működtek együtt Romaniával hogy kinyiffantsanak, mert a kiszemeltük megcsókolt egy idióta játék miatt?!

- Kösz, testvér! - erőltettem egy mosolyt magamra.
- Inkább csak rokon, nem érzem magam tökéletes szlávnak. Na meg... - itt már suttogni kezdett a fülembe. - Mégis, csakis a húgodat szeretném eljegyezni...!
- Velem mi lesz? - nyafogott Poland.
- Bepótoljuk később, rendben kicsim?~ - fordult vissza Poland felém.
- Nem vagyok kicsi! Amúgy sokkal tartozol, csak úgy szólok, Węgry, hogy végleg ne annyira érezzem magam rosszul... - duzzogott tovább.
- Aaaaahhww, PolHun durci, remek anyag... De előtte CzeHun ezerrel!! - élénkült fel a szokásosabbnál is jobban Slovakia. Kezd mégjobban irritálni...

803 szó.

Hűha...ez a rész eléggé érdekes lett...

De akkor, nem fogok itt pofázni többet!

A Nyeh legyen veled!