Poland szemszöge

Egy nap telt el mióta Romania és Hungary lecsapolt egy döglött siklót, és szerencsémre Hun gondoskodott is arról hogy ne érezzem egyedül magam. Örülnék ha mindig így törődne velem...
Bár ezt nem hinném hogy megtörténne. Ha valaha is együtt élnénk, vagy valami hasonlót csinálnánk, vagy EU szól bele, vagy a történelem és a sors. De legalább most van itt, velem, és nem valahol szívja a vérét valakinek harccal, vagy csak...mert magyar, vérengző vadállata Európa múltjának.

Hungary szemszöge

- Poland, kimegyünk a többiekhez? - kérdeztem nagysokára a hátamnak dőlt ülő Polandnak.
- Biztos menni akarsz? Olyan kényelmes vagy! - nyüfögött.
- Most minden tőled függ! Kiengesztelőben vagy. - emlékeztettem.
- Akkor még neee... - dőlt a fejével a vállamra. Majd eszembe jutott valami nagyon gonosz.

- Kekszi hangod van! - néztem mosolyogva rá, amire felriadt.
- Hej! - lengyelül beszél. Ez természetes ilyenkor.
- Nekem ne akadékoskodjál lengyelül, mert [^^"]rvára nem értek szinte semmit sem a zsizsegésedből. - nem bántásnak szántam, csak hogy kicsit gonoszabban felvidítsam.
- Nie, jól van, úgysem komolyan gondoltad...ugye? - kérdezett még a biztonság kedvéért.
- Döntsd el. Akár magadat is, lehetsz még a hátamon. - poénkodtam, amit vett is.
Igazi kereskedelmi forrás ez a tréfálkodás.

- Szívesen. - terült szét rajtam ismét, amire csak úgy nyögtem eggyet. "Bakker." kaptam a szám elé, de Poland már felém fordult.
- Fájt? - vágott meglepődött arcot.
- Nem dehogy, ne is érdekeljen. - hümmögtem a kezeim mögül. - Csak egy kis baki, ez az egész...

Majd csöndben maradtunk. Kicsit már vágytam a többiekre, de most Polanddal egyedül kell lennem. Ezt meg tudom tenni érte. Hiszen őt szeretem a legjobban ebben a céltalanul kezdődő világban.

Majd Poland felsikított és magához ölelt remegve.
- Mi az? - fordultam mellé.
- Myszka... - habogta, majd a tekintete felé fordultam.

Nem nagyon láttam többet egy szürkésbarna foltnál, aki össze-vissza mászkált folyton. Majd egy pillanatra megállt, és kitudtam venni mi is az.
- Egér? - halkultam el unottan. Bólogatni kezdett, és elengedett, jelezve, hogy menjek oda, és intézzem el.

Odamentem az állathoz. Valamivel eléggé el volt foglalva, lehet valami régi morzsa, vagy mi. Hátrafordultam, ahol Poland hevesen rázta a fejét.
- Veszélyes... - suttogta félve.
- Ugyanmár, megoldom. - koncentráltam, és a következő pillanatban megragadtam a kártevőt, ami szótlanul próbált menekülni. Éreztem hogy teljesen megijedt, az egész teste lüktetett a szíve dobogásától, itt rögvest szívrohamot kaphatna.
- Nem kell félni, tök ártatlan... - mutattam neki amire elfordult.
- De legalább ne engedd a közelembe! - visított hallkan.

- Nem kell azért ennyire irtózni ettő- Áucs! - kiáltottam fel, mivel az egér véletlenül rám talált harapni. Erre Pol ismét sikítani kezdett.
- Nyugalom, biztos éhes. Az utóbb is biztos azért állt meg. - simogattam meg a kis jószágot.
- Engem is úgy fognak az egerek felfalni, mint Popeil fejedelmet! - folytatta a kétségbeesett hangot.
- Ez? Ez nem fog semmit sem tenni. - néztem ki. - Talán kiviszem, hátha mások el tudják vinni valamilyen helyre.
- Rendben. - sutyorgott szinte hallhatattlanul, mire kisétáltam a többiekhez.

- Hé, srácok! - köszöntem. Slovakia rögtön felém fordult. Talán arra vágyott, hogy Polanddal jövök kézenfogva, vagy valami romantikus per erotikus gesztussal. De a kezeim láttára rögtön odafutott hozzám.
- Azta Hun! - kiabált bele a mellkasomba. - Egeret fogtál?

Egy kis ideig csak bámultam. Az állat megugrott a kezemben, majd abbahagyta a dobogást. Nem számítottam ilyen váratlan köszöntésre. Ahogyan ő sem.
- Fogtam. - hajtottam le a fejem. - És itt volt végig nálam, amíg Magyar-Felvidék bele nem kiabált, és megpusztult!

- Jaj, ne már, a siklót meg nem féltetted annyira! - sértődött meg.

Itt megálltam. Igaza volt. A sikló más volt, de mégis ugyanaz. A barátaim ijedtek meg tőlük. Csak ez más véget ért. Nem azért mert egézségtelen egy ide-oda járkáló kártevő vérét kiszívni. Talán azért mert jobb volt Polanddal szórakozni vele... Jobb is volt, hogy egy egértől ijedt meg Poland, különben is, mi történt volna egy siklóval ugyanebben a helyzetben?

Igen, ez elég elhamarkodott rész lett, de személy szerint a kedvencem!

Szóval ja, szeretem az ártatlan állatok halálát. ^^"

Na de hogy legyen egy köszönési mód, itt egy idézett Omi-nee-től:

A Nyeh legyen veled!