Poland szemszöge

Ismét képes volt Transylvania összehívni mindenkit, amivel most nemcsak Hunt lepte meg, hanem most engem is, mivel egésznap vele voltam, és nem akarta úgy mondani hogy a nővére ne hallja meg.

Szóval egy órával később már körülöttem társalogtak, és megtapasztaltam, hogy csak három dolog maradt ugyanúgy:

Egy, Czech és Russ visszavágóként levágták ismét a vodka-vizes játékot.
Kettő, megint egyedül vagyok.
Három, Hun megint eltűnt.

Körbenéztem, de egyszerűen nem szúrtam ki a szemeimmel. Majd mire hagytam megjelent mellettem Finland. Vagyis, szerintem ő az, mivel Hun szerint hasonló a méretei mint neki, szőkésbarnább még nálam is, és vörössapkát hord mindig. Ezeknek meg tökéletesen megfelelt.
- Hé, te vagy Unkari barátnője igaz? - biztos Hungary-re célzott. Mármint, nem egy ország kezdi "Un" betűpárral Hungary nevét. Ungheria, Ungari, Ungaria...
- Szerintem az vagyok. - próbáltam egy pontos választ adni.
- Remek, akkor biztos megismered Romaniát! Esetleg elígazítanál? - nézett bociszemekkel.
- Nos... - vizslattam ismét át a környéket, majd kiszúrtam.
- Az a kék-piros gigászi tincsekkel rendelkező szőke az. - mutattam rá egy kicsit, nehogy amúgy azt higgye hogy pletykákat mondok róla. Mondanék, de nem tehetem, mert Hungary annak nem nagyon örülne.
- Köszönöm! - intett el tőlem.
- Várj. - állítottam meg. - Tudod hol van Hun?
- Swedennel van, valahol arra. - mutatott ő is a konyha felé, majd elrohant. Aztán meg csak annyit láttam hogy Romaniának nyom a kezébe egy köteg kötelet, és valamit mond, majd Romania mosolyogva elmegy.
Lassan én is megindultam abba az irányba, ahova mutatott Finland. Tényleg ott volt Hun, a telefonját nyomkodta, és közben Swedenhez beszélt, néha felemelt hangsúllyal, aki szintúgy ezt csinálta, hangsúly nélkül.
- Węgry, megvagy végre! - jöttem hozzá.
- Heló Pol! - ölelt meg félkarral, majd pár másodperc múlva elengedett. - Most hagyj engem pár percig, mindjárt foglalkozok veled is.
- Rendben, túlélem. - mondtam neki. Legalább nem hagytam el, és tudom hol keressem. De azért hogy tényleg ne hagyjam szem elől, csak pár méterre mentem, ahol még hallani tudtam őket. Valami furcsa játék lehetett az, nem tudom pontosan.
- Most meg legalább segíts Svéd, mert te árasztottad el csirkékkel a szigetemet!
- Nem tehetek arról hogy véletlen kitörtem a kerítést, na meg talán nem kellett volna addig szaporítani őket amíg nem lesznek kénytelenek egymáson lenniük.
- Rendben, akkor legalább csinálj ládákat vagy ilyesmit, mert már annyi "pörköltnekvalót" gyilkoltam, hogy megtelt vele az eszköztáram és körübelül a harmadával végeztem csak!

Mikor meguntam a furcsa csevegésüket, megláttam mellettem Czechet és Slovakiát, ahogyan szintúgy őket nézik.
- Naaaa, egy meleg, keg egy leszbi, mit gondolsz? - kérdezte Czech Slovakiát. Ő csak faképpel nézte őket. Czech pedig ekkor vetett egy reménykedő pillantást rá, de aztán pár másodperc alatt feladta.
- Áááh, nem bírom, két napja nem vagy egy rohadt idióta, mi bajod van, kezd idegesíteni! - adta ki magából.

Slovakia feléfordult.
- Mire érted ezt? - mondta teljes nyugodtsággal.
- Hogy mire értem? Hogy mire értem?! Arra hogy nem piszkálsz senkit, úgy nézel mint borjú az új kapura, nem járkálsz át hozzám, és egyszerűen nem vagy az a régi akit ismertem három napja! - magyarázta. Slovakia csak csöndben hallgatta.
- Szerintem nem változtam. Ittas vagy, ilyenkor bármit képes gondolni és csinálni. - válaszolt sokára.
- Nem, vagyis, igen, most versengtem Russal ivásban, de nem, változtál... - majd eszébe jutott valami. - Megkaphatom a telefonod?

Slovakia bólintott, majd odaadta neki egyből. Czech keresett valamit, majd tárcsázott valakit.
- Ha én nem, ő megtudja biztosra mondani hogy változtál. - nyújtotta neki, mire páran már is odaálltak hogy lássák, köztük Hungary is.
- Ki az az "UwU", és mi [^^"]sz az a kicseszett fekete szív mellette? - kérdezte Hun a megszokott nyelvén.
- Japan, és igen, az egy kicseszett fekete szív mellette. - fordult felé Slovakia.
- Okkkkééé, Slovakia egyre bizarabb lesz. - hátrált felém Hun.

- Konnichiwa Slovakia! - hallottuk Japan hangját.
- Helló, Japan. - köszönt vissza. Itt sokáig csönd volt.
- Valami nem tűnik rendben nekem veled. - válaszolt nagysokára.

- Na! Hogy megmondtam! - vágott vissza Czech.
- Szóval tényleg változtam. - tette le Slovakia kicsit komolyan.
- Ez nem volt nagyon kedves. - suttogtam.
- Főleg nem attól akinek a neve mellé raktál egy szívet. - válaszolt közömbösen Transylvania. Itt sokan elgondolkoztak, és morajlások voltak halhatóak a Slovakia körüli tömegtől.
- Atyám borogass, már mindenki párt keres aminek körübelül a háromnegyede meleg?? - folytatta, amitől már szerintem mindenki nevetni kezdett, kicsit még talán Slovakia is. Ez viszont más volt, lehet egy fokkal hangosabb, ugyanis aztán elkezdtek kopogni, mire halkult a tömeg.

Hun elengedett, és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta az ajtót, és Hun maradék szomszédja volt. Kivéve Slovenia, ő egy kicsit "nemtörődős".
- Megbocsássatok, de mi a franc folyik itt?? - zsörtölődött Serbia. - Kosovo és erényes énem már aludt volna, erre itt röhécseltek mintha gondtalan lenne a világ!
- Ki az a Kosovo? - kérdeztük szinkronban, amiben Hungary kivételt kapott.
- Hogy mi? Kikérem magamnak, tudjátok jól hogy kire gondolok! A szöszi lázadozó kislány befont hajjal, és kék szoknyában! Ne szórakozzatok velem ezek után! - nekem mindig is az a szlávsrác volt Serbia akinek az ilyen követelődző stílusát rühellem.
- Serbia, tudod hogy a képzeletbeli barátod, "Kosovo" nem tudna semmit sem csinálni, csak a fejedben élni, így most legfeljebb téged zavartunk....a te helyeden. - nézett a többi országra is Hungary.

- Nem akarok annyira rosszban lenni veled Hun, de tényleg, mi ez a marhamutatvány ami itt van nálad? - folytatta Ukraine. Rögtön vetett Hungary egy kis szúrós pillantást Transylvaniára.
- Jó'van'na, hogy valamin nevetnek amit én mondtam, az már az én hibám? Ja, és én csináltam ezt korábbra is... Oké, megértettem, de akkor csöndölünk, és- - sorolta Transylvania, de Hungary befelyezte helyette.
- És szépen lassan megyünk vissza. Úgy is itt vagyunk egy már egy ideje, igaz-e? - fordult teljesen felénk, majd vissza.
- Bocsánat hogy így tényleg tönkretettem a sajátos csendeteket. Egyéb megjegyzés? - fejezte be végleg.
- Én, a többi szlávrokonom ellenére nem épp ezért jöttem. Csatlakozhatok amíg sikerül mindent a helyére helyezni, és elűzni a többi országot? - kérdezte Croatia a maga stílusában.
- Nos, miért ne? - erre a válaszra Ukraine és Serbia kétfele megindult, Croatia meg közénk.

- Bocsánat azért is mert nem sikerült visszaszerezni a régi Slovakiát. - jött Hungary végül Czechhez.
- Áh, nem baj, már rájöttem hogy mi a legjobb megoldás erre! - húzott elő egy vodkát Czechia, majd Slovakia szájába nyomta. - Igyál!
- És pontosan mi az? - kérdeztem nézve a fuldokló Slovakiát.
- Egyszerű, leittatjuk hogy kiessen neki egy négy-öt nap! - mondta úgy, mint hogyha egyértelmű lenne.
- Annak csak rossz vége lesz. Tudom hogy mit jelent a legdurvább másnaposság. Amikor azt hiszed nem lehet rosszabb, hányinger, görcs, durvább esetben nem csak inger, ha meg fokozzuk, már ember számára akár halálos is lehetne, de szerencsémre saját magam miatt kerültem ilyen szintre akkoriban, így a halál lehetetlen volt. - Hungary már megint képes alkoholról komolyan beszélni. Ugyanez volt már idén egyszer.
- Tudom-tudom, de épp ezért kitaláltam egy remek módszert! - lökte vissza Slovakia szájába az üveg nyelét (😏).

- Pontosabban? - érdeklődött Hungary.
- Két üveg félóránként. - próbált ellenkezni Slovakia tolásától. - És ezt megismételni addig amíg csak lehet. Legjobb a két nap, de másfél is biztos használható valamire.
- Várjunk. - kezdtem el számolni. - Ez azt jelentené, hogy ebbe a rendszerben ha ugyanolyan módon lehetne másnapos lenni mint ahogy Węgry mondta... Az azt jelentené hogy Slovakiának biztos lenne a vége!
- Hogy? - hagyta most már Slovakiának hogy levegőt vehessen.
- Czech, én...hagynám ezt az ötletet... - szuszogott.
- Gyerünk, nem vagy egy gyenge srác ugye? A világ legnagyobb alkoholistájával éltél évszázadokig, ennyit csak kibírsz, igaz-e! - bökte oldalba. - És ne feledd, ezt azért teszem hogy visszakapjam a régi idiótát!
- A régi idiótát... - ismételte Slovakia hallkan. Kicsit frusztáltnak tűnik.
- Na gyerünk, még egy! - bontott ki egy új vodkát Czech.
- Ne kérlek, ez már sok! - kérte Slovakia, mire Czech ledermedt. Körbenéztem. Azóta már mindenki elment.
- Czech, jól vagy? - rázta meg egy kicsit Hun.
- Semmi, semmi...kis deja vu. - tért vissza Czech, majd Slovakia helyett megitta maga. Majd mikor látta a furcsálló nézésemet, ennyit mondott:
- Mikor múltkor megkért valamire és én elleneztem, a csapattal kellett keresnünk...

Már úgy este kilenc lehet, én Hungary mellett állok, miközben nézem ahogy Czech és Slovakia elmennek. Majd  ky tv Hun becsukja az ajtót, megragad, és bevonszol az ágyára.
- Hu,qngary, mit csinálsz? - kérdeztem félve.
- Áááh, semmit~~ - félek.
- Ne is! - mondtam, erre magához húzott.
- Naaaa, tényleg nem csinálok semmit! - túrtbele a hajamba.
- Ez már valami. - jegyeztem meg. - Én meg fáradt vagyok.
- Hát feküdj le. - vont vállat. Nekidőltem, és úgy kicsit élveztem a jelenlétét. Majd meguntam, és átcsúsztam a lábaira. Ideig csak gondolkodtam a napról, majd éreztem hogy Hungary nem bír magával és már megint a hajamat bizgerálja. Hagytam, mivel nem zavart engem. Pár pillanat múlva viszont eldurvult, ami már akkor vettem észre amikor már húzott hozzá.
- Hun... - állítottam meg.
- Hm? Valami baj van? - kérdezte.
- Nem tényleg semmi...csak... Szerinted Czech meggondolta magát, és valami más módon próbálkozik Slovakiával? - folytattam.
- Szerintem igen. De nála kétszer át kell gondolni.  - válaszolt, majd hátradőlt. - Jössz?
- Hát jó. - bújtam a mellkasába,(ami megfelel nekem párnának is) és folytattam a napom átgondolását. De ahogy sejtettem, Hungary nem tudta fékezni magát és váratlanul megharapta a nyakam, amire kicsit felnyögtem, majd egy enyhe unott pillantást vetettem rá.
- Állj le legalább addig amíg el nem alszok. - suttogtam.
- Akkor siess. - suttogta vissza.
- De lehet még egy kérdésem? - néztem az arcára.
- Kettő is. - mosolygott.
- Miért van egy kék "IKEA" matrica ragasztva a szemkötődre?

1475 szó!

Éééés, rohadt késő van...

A Nyeh legyen veled te éjjelibagoly!