Egy lebegő kis részecske voltam az üres mindenségben, egyedül. Aztán jöttél te! Te, aki megvilágítottad lelkemet fénnyel, beragyogtad mindennapjaimat és nem kértél cserébe semmit csak azt, hogy mosolyogjak rád. Olyan voltál, mint egy angyal. Te az én angyalom vagy! Az az ember, aki segített nekem az ürességből kilépni a fényre és szembemenni a világgal. Az az ember, aki megtanított engem élni, rávilágított arra, hogy az életnek értelme van.