Sziasztok! Fogadjátok szeretettel, egy szintén régebbi, kicsit rövidebb versemet. Jó olvasást Kívánok!

Címe: Rózsakert

Nincsen rózsa tövis nélkül,

mely a szívem sebzi végül.

Fáradt vagyok, mégis ébren,

hagyom, hogy folyjon a vérem.

Oly vörös, mint a nyíló rózsák,

a sűrű, lángvörös vértócsák.

Felhúzom a falat, mely szívem védi,

úgy talán nem fáj, ami régi.

Ha jön a tél, elhervadok én is,

de már küzdök csak azért is.

Tövispáncél húzódik szívemre,

ez így nincs ínyemre.

Mint  csillagok az égen,

úgy virágoznak szépen.

Illatos is, szép is,

egy nap kinyílok én is.