Max végül egy szót sem pazarolt a mellette lebzselő démonra, inkább csendben takarít tovább. Mikor a porszívózással végezve rápillant enyhe megkönnyebbülést vél felfedezni az arcán. De nem foglalkoztatja sokáig a gondolat, inkább valamerre, a vöröskétől messzebb folytatja az önmaga lefoglalását. Nem tudja pontosan meddig tarthatott a dolog, de mikor visszapakolja a tisztítóeszközöket, az egész ház csillog villog. Elégedetten pillant végig a lakáson s ez az érzés csak még jobban fokozódik benn, mikor Andynek csak hűlt helyét találja.  

Nem tudja tagadni maga előtt sem, feszélyezve érzi magát a srác mellett s valószínű, hogy nem ok nélkül. Árad azokból a zöld szemekből, hogy nem lesz Max sosem a kedvence. Bár nem bánja, hisz az érzés kölcsönös, neki sem a szíve csücske a törpicsek. 

Hogy az unalom markába ne kerüljön, nekiáll mosogatni, hisz már csak az az, ami elmaradt. A csendet csak a víz csobogása töri meg eleinte, ám később halk dúdolás is párosul hozzá, mely Max felől jön. Már épp mélyen a gondolataiba mélyedne, mikor két erős kezet érez hirtelen a dereka köré fonódni s fülénél meleg leheletet vél felfedezni. Ezzel egy azon pillanatban sikkant fel a meglepettségtől s elég kis híja volt, hogy a kezében lévő tányért ne vágja hozzá a mögötte állóhoz. 

-Néha figyelj a hátad mögé is. -kissé halkabb hangon dorombolja Logan a fiú fülébe ahogy kicsit közelebb húzza magához. 

-Eressz... -sziszegi a választ a felhőkarcolónak s igyekszik tőle minét távolabb húzódni- Nem vagyok ölelőspárna. 

-Nem. -kuncogva húzza magához csak méginkább, orrát végig vezeti nyakán, az ütőere mentén mire érzi ahogy megfeszül a karjai közt tartott személy egész testében. Ez csak még szélesebb mosolyt csak az arcára. De kis édes... gondolja. 

-Héka... -nyekergi, hangja egy cseppet sem olyan határozott, mint tervezte. Ennyit arról, hogy a vörikét nem csipázza, ez az alak még jobban kikészíti az idegei három másodperc alatt.

-Valami problémád van? -lassú mozdulattal futtatja végig ujjait a halandó keze mentén, majd kiveszi belőle az annyira szorongatott tányért. Látta hogy mikor mögötte megjelent, majdnem meg lett vele legyezgetve.

-Igen. Túl közel vagy. -mormogja az orra alatt, kezeivel a pult peremére megtámaszkodva próbál minél inkább affelé araszolni, hogy minél távolabb legyen a démontól. Még ha ez a sikere pár centi távolságban ki is merül.

-Szerintem az egyáltalán nem baj. -egyik keze a derekáról szép lassan lesiklik a combjára. Elszórakoztatja az előtte álló kissrác riadt rezzengetése. 

-Az a te véleményed. Viszont ha nem hagysz békén, az fájni fog! -bár alig találja hangját, fenyegetőzik. 

-Jaj, de félek tőled... -jegyzi meg, hangjában maró gúny fedezhető fel. Eközben combjáról keze a fenekére simít fel, mint kicsit megmarkolászik. Hisz gondolja, neki szabad. 

-Én szóltam. -morogja, ám a vége a markolászás hatására nyikkanás lesz.

Max amekkora erőt csak ki tud fejteni ebben a zavarba ejtő helyzetben, akkorával rúgja bokán a mögötte állót. Ez után szembefordul a szép szavakat morgó Logan-nel, ki egyik lábán ugrál a másikat fájlalva, majd a pultnak támaszkodva egy övön aluli rúgással is megajándékozza a démont, ki erre hétrét görnyedve helyezi kezeit a fájó pontra. 

A pillanatot kihasználva slisszan el az eperszőke hajú a démonka elől s veszi menekülőre. A sok ajtóval ellátott folyosóra befordul, majd egy tetszőjeges ajtót feltép, berohan s bezárja maga után.

De várjunk... ez az ajtó mintha zárt lett volna eddig...

***********************************************************

Itt is van az új rész ^^ Remélem mindenkinek tetszik. Igen, Max-nek egyik démon jön a másik után, hogy elkergethesse a nyugalmát xD Valaki valami ötlet, ez után már megint milyen fincsi kis szituba keveredik? Jövő szombaton hozom az új részt :3