4. rész
Végül a halandó fiú jobbnak látta, ha együttműködőbb felet játszik, de azzal a feltétellel, hogy kimásznak a démonok a személyes légteréből - így most két méterre tőle, három irányból állják körbe. Vele pontosan szemben áll a legmagasabb, a vöröske az egyik oldalról figyeli, a kis csapat harmadik tagja pedig a háta mögül tartja rajt szinte lehetetlenül fekete szemeit.
-Kezdjük egy rövid bemutatkozással. Én Logan vagyok. -indítja el a beszélgetést- Ők pedig a társaim, Andy és Ryan. -az előbbi névnél a zöld szeműre, az utóbbinál a feketeségre mutat- Másodszorra is feleszem a kérdést, neked mi a neved? -másodszorra, hisz legelősöd is ő kérdezte mikor összefutottak, akkor viszont nem kapott választ.
-Max. -morogja oda kelletlenül- Mondhatnám, hogy örvendek, de nem így van.
-A véleményedre nem voltam kíváncsi. -vakkantja oda neki Andy. A srác csak most ceszi észre a vörös hajún, hogy hajában bolyhos fülecskék bújnak meg, míg hátsójánál lompos farkincája van. Ezek az első szóváltásuknál még boztosan nem voltak rajt...
-Csigavér. -nyugodtabb hangon s hasonló mosollyal szól Logan azokhoz kik közt már most is szikrázik a levegő s látszik is az egyéneken, hogy egymásnak tudnának ugrani bármikor- Nincs szükség felesleges kakaskodásra.
-Te nekem csak ne oszd az észt. Nem vagy a főnököm, a véleményed meg nem izgat. Meg amúgy is, kik avagy inkább mik vagytok ti és mit akartok tőlem?! -hangját kissé megemeli már a mondandója végére.
-Talán ha a véleményem nem is, más majd fog. -kissé sejtelmesebben jegyzi meg, majd megköszörüli a torkát- Túl sok a kérdés. A semmiért ennyi választ nem fogsz kapni.
Már épp mondana valami cifrábbat a körbekerített fiú, mikor háta mögül meghallja azt a halk hangot, amitől a hideg végigszalad a gerince mentén.
-Démonok vagyunk és a lelked megfelel nekünk... Ezért magunkkal fogunk vinni... -a hang tulajdonosa a legmagasabb férfire pillant, a további szavait hozzá intézi- Ennyi tudás neki is jár...
-Milyen bőbeszédű vagy ma. Máskor meg napokig meg sem szólalsz. -fejét ingatva kuncog az ördögszerű küllemű, de erre választ nem kap, így inkább csak a halandónak bólint párat jelezve, hogy társa igazat beszél. Bár társainak nevezi a másik kettőt, de kis csapatukban ő a vezér, aki a legtöbb döntést hozza és akinek az akarata előtt jobb fejet hajtani.
-Démonok nem léteznek. -veti oda flegmán a fiú, bár hangja elég halk. Hinni akar a saját állaspontjában, de ezt a hármat látva elbizonytalanodott benn.
-Ha nem hiszel nekünk most, majd később fogsz. -egyszerűen megrántja a vállát szavai mellé Andy- Viszont egy biztos, te most szépen velünk jössz.
-Álmodik a nyomor. -magabiztosan kihúzza magát, ám mikor látja, hogy a vöröske indulatos léptekkel megindul felé lábai remegni kezdenek s nyakát behúzza.
-Mint mondtam, nincs kakaskodás. -mondja a srác mellől. Hogy mikor került oda? Az egyik pillanatban még A pontban volt, a következőben pedig B-ben.
Hirtelen mozdulattal fog a fiú vállára, majd egy erős mozdulattam magához rántja. Szabad kezét a derekára vezeti, válláról átsimít a tarkójára s így arcát a mellkasához nyomja. Mikor a nála jó tíz-húsz centivel alacsonyabb végre kivergődik karjai közül eléggé megdöbben. A környezet teljesen megváltozott...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro