Logan egyik kezét Max álla alá csúsztatja, majd enyhén megemeli azt. Mélyen belenéz az elködösült, borostyán színű íriszekbe. Szereti, mikor az emberek ebbe az állapotba kerülnek, olyan... sebezhetőek. Lassan hajol közelebb, majd puha ajkait végig futtatja a másikéin s ez után lágy csókba vonja. Hiába akarna ellenkezni a halandó fiú, a démon képességeivel arra is képes rávenni, hogy érintéseire sokkal intenzívebben reagáljon s hogy képtelen legyen ellenállni. 

Ahogy elszakad tőle, majd nyakához hajolva nyelve hegyét végig futtatja ütőere mentén, egy halk sóhajt csal ki belőle. Kezét lassan csúsztatja eközben az eperszőke hajú fiúcska pulcsija alá, majd ujjai egyre feljebb haladnak bőrén végigcirógatva. 

Mikor épp elérné kezével a célját, megtorpan. Lassú, inkább gunyorosnak nevezhető tapsot s felé közeledő lépteket hall. Válla felett hátra pillantva Andyt látja meg hozzá közeledni, ahogy az fejét lemondón ingatja. 

-Egyéni csúcsot akarsz dönteni, a ,,kit mennyi idő után viszek ágyba" egyszemélyes versenyedben? Biztos vagy benn, hogy ilyen hamar rá akarsz mászni?

-Most mit fáj neked? -halkabban felkuncog- Vagy te akartad volna magadnak? Én benne vagyok az édes hármasban is. 

-Nem, inkább kihagynám. -kezeit maga elé emelve meg is torpan- Csak gondoltam szólok. 

-Miről is? 

-Csak annyiról, hogy ha most megdöntöd, azzal csak nekem segítesz. -fogja magát, elhasal a kanapéra s kezeivel kitámasztja állát- Több haragot tudsz ezzel kiváltani belőle, mint én. 

-Hogy te mindig a legjobbkor tudsz megjelenni, hogy elrontsd a pillanatot... -mélyen felsóhajt. 

-Tudod, nekem ehhez van tehetségem. -szélesen elvigyorodik- Szóval... csiszolod nekem kicsit azt a méregben főlő lelkecskéjét, hogy mikor elém kerül már tökéletes legyen az ízlésemnek? 

-Aztán én meg maradjak éhen, mi? -alkarjával a még mindig kábulatban ácsorgó Max feje felett támaszkodik meg- Azt lesheted. 

-A te hibád, hogy hagytad, én válasszam ki, kit hozzunk magunkkal. -ártatlanabb hangszín mellett vonogatja a vállait.

-Csúnya húzás volt pedig. -fúj egyet- Még egyszer ilyen szűzies kölyköt ide nem hozunk. -eldöntötte, kijelenti. 

-Most miért? Neked is jobban áll a mérgelődés. Teperj kicsit nála normálisabban, hátha akkor tudod te is kicsit irányítani a szálakat. -ajánlja fel, átfordul a hátára.

-Mi jutott eszedbe? -állapítja meg ahogy hosszú másodpercig szemléli a fetrengőt- Na ki vele. 

-Palimadárnak nézel, hogy ingyen és bérmentve megosszam veled a tippjeim? 

-Halljam, mit akarsz. -mélyen felsóhajt- Utálok veled üzletelni, mindig túl sokat kérsz. -teszi hozzá azért a személyes véleményét.

-Mégis mindig belemész a feltételeimbe. 

-Talán le kéne szoknom erről a rossz szokásomról. 

-Szerintem nem kell, jó így. 

-Ha te mondod... Szóval? -várakozón pillant rá.

-Gyere, inkább egyezkedjünk négy szem közt. Szegényt meg hagyd, hadd térjen vissza a földre. Mire felocsúdik addigra te meg már úgy is tudod, mivel fogod majd jobb belátásra bírni. 

-Rendben. -ellép a fiúcskától s csettint egyet közvetlen a szemei előtt, majd míg az visszakászálódik a földre, a két démon elsétál a folyosón, amerre a szobák vannak. 

A halandó fiúcska egy pillanatig még látja a másik kettő árnyékát, majd eltűnnek a szeme elől. Nem tervez utánuk menni, inkább leül az egyik fotelbe és fejét fogva gondolkozik, hogy ez mégis mi a kénköves bűnbánat volt, no meg arról, hányféleképpen nyírja ki azt a nyavalyás felhőkarcoló démont, ha még egyszer a közelébe jön. 

**********************************************************************

Igen, tudom, nem elég hogy megint elfelejtettem, melyik nap van szombat, ráadásul még unalmas részt is hoztam, de higyjétel el, hamarosan jobb lesz a sztori xD