15. rész
Logan visszaterelgeti Max-et a házba. Odabenn leülnek egy-egy fotelba s a démon mesél még az itteni élőlényekről. Nem sokban különböznek, mint az emberi világban élők. Leginkább csak abban -azon kívül hogy az állatok nagyobbra nőnek-, hogy erősebb öntudattal rendelkeznek és nagyobb bennük az életben maradás ösztöne, mivel kevesen vannak.
Amíg egyik nem háborgatja a másikat, addig teljesen nyugodtan megélnek egymás mellett - persze nem mindenki mindenkivel puszipajti. Mint ahogy a felhőkarcoló uraság elhintette az infót, például Logan nem szívleli valami nagyon a sokfejű kutyát, míg Andy pedig a madárkával való összefutásai után állandóan megtépve somfordál vissza a házba.
A halandó fiúcska megállapítja, hogy ez a démon is tud normális társaság lenni, ha épp nem valami agymenése folytán átvált a perverz nagybácsivá aki elől sodrófával felszerelkezve kell inkább elhátrálni, de hátat jobb nem fordítani neki. Viszont a vöröske is kért valamit az infókért, így jobbnak látja a sorsa elé menni, maximum turbó sebességgel rohan vissza.
-Na és... -kicsit elgondolkozik, hogy fogalmazza meg a kérdést- Mit kérsz ezekért az információkért?
-Honnan jött ez a kérdés így hirtelen? -fejét oldallra bilenti.
-Hát izé... A vöröske azt mondta- -nem tudja befejezni a mondatot, mivel Logan félbeszakítja.
-Jah, így már értem. Andy mindenért vár valamit cserébe, és te azt hitted, itt mindenkinél így mennek a dolgok. -a fiú lassan bólint válasz gyanánt- Nem, nekem nem kell semmit szolgáltatnod cserébe. -kissé elvigyorodik- Ha valamit akarok, azt elveszem. -s emellé olyan pillantással méri végig a kisebbet, mire az önkéntelenül is hátrébb csusszan a fotelében, hogy minél távolabbra kerüljön még a tekintetétől is. Ezt az ezüstös szemű nem állhatja meg egy jóízű kacagás nélkül- Hogy fél a kicsike...
-Nem tudom, te mit szólnál ha egy perverz állat így méricskélne. -vakkantja oda.
-Hát... az biztos, hogy nem így reagálnék. De mások vagyunk. Te az én szemszögem nem értheted.
-Heh?
-Ha a tippem nem csal, se elöl se hátul nem vesztetted még el.
-Semmi közöd hozzá! -morogja, de a démon igazát eléggé igazolja, hogy az eperszőke hajú fiúcskának még a füle is kivörösödött a mondat hallatán.
-Ennyire nyilvánvalóan ne adj nekem igazat, még a végén előbb kedvem támad megrontani téged, mint terveztem. -halk kuncogás mellett simít végig a piros pofin. Max egy kicsit ledermedt, ahogy dolgozza fel a hallottakat. Majd mikor leesik neki, szinte kizuhan az ülőalkalmatosságból, ahogy felpattan s bevédi magát ott hátul.
-Nem nem nem nem és nem. -hátrál el tőle pár lépést- Ne is álmodj róla.
-Ugyan... ne légy ilyen indulatos. -lassú, ráérős mozdulatokkal kel fel az ő helyéről, majd közelíteni kezd a fiúcska felé, aki minden lépéséven együtt hátrál így a távot megtartva.
Azonban egyszer csak háta egy falhoz simul s ekkor leesik neki, hogy Logan direkt csapda felé terelgette.
A démon kezeivel a halandó feje két oldalán támaszkodik a falnak ahogy kissé lehajol hozzá. Egyik térdét annak combjai közé ékelve gátolja meg, hogy ismét rúgással próbálkozzon.
A borostyán tekintetű fezeit a fedetlen mellkasra tapasztva próbálja eltolni magától, azonban úgy érzi, ereje egyre jobban hagyja el, teste kezd elnehezedni. Ismét azt az édeskés illatot érzi, mint mikor a démon a konyhában kapta el, de most mintha jobban magával ragadná egy szinte már öntudatlannak mondható állapot. Félig lehunyt szemhéjai alól figyeli csak, ahogy a feketés hajú egyre közelebb hajol hozzá. Az agya kikapcsolt, képtelen akárcsak megmozdulni is.
***************************************************
Egy újabb rész meghozva. Remélem mindenkinek tetszett, egyéb hozzáfűzni valóm pillanatnyilag nincs a dologhoz xD
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro