Nagyjából 4-5 méterrel Max mögött egy ismerős, termetes alak ácsorog - aki nem más, mint Logan. A démon kezei a nadrágzsebeiben, látszólag nem készül semmire sem. De ezt nála mikor tudni biztosan? Talán soha. 

-Ugyan miért is? -Max se előre, se hátra nem mozdul, míg kérdezi, úgy félig a kerítésen átlógva ácsorog egy lábon.

-Hát... nem is tudom. -vállat von lazábban- Talán mert egy napra szerintem bőven elég egy illetéktelen behatolás. 

-Ezt meg hogy érted? -oldalra billentett fejjel néz a feketés hajúra. 

Az ezüst szemű erre csak füttyent egyet. Eleinte nem történik semmi. Aztán hirtelen felhangzik az a már megismert magas vijjogás s alig egy fél perc múlva a bagoly szerű lény a démon vállán ácsorog. Szárnyait széttárva lengeti meg azokat ahogy egyenesen a borostyán íriszekbe néz, miknek tulajdonosa ettől egy kisebb visítás mellett borul át a kerítésen. Ezt a démon képtelen megállni egy mosoly s halk kuncogás nélkül. 

Max a másik oldalon mormogva tápászkodik fel s fájlalva simogatja hátsó fertáját - mivel arra érkezett. Haragosabb tekintetet meresztget a madár s a férfi irányába, majd mintha csak egy gyerek lenne rájuk ölti a nyelvét, aztán hátat fordítva megindul. 

Hosszú percekig néma csend telepszik a helyre, miután a halandó fiú eltűnt a ködben, mint egy szürke szamár. Aztán hirtelen csendül fel egy visítás s nem sokkal később valami mély morgást hallat. Nem telik bele sok idő s az eperszőke hajú elég sietősen mászik vissza a kerítésen, majd hátrál egészen a démonig, aki talán ha vállára fogva nem állítja meg, Max akár a világ végéig is így haladt volna tovább. Az alacsonyabb felpillant a magasabbra s már nyelve hegyén van a kérdés, hogy mégis mi volt az, amit az előbb látott, ám Logan előbb szólal meg egy nagy vigyorral.

-Én mondtam, hogy nem jó ötlet.

-A gúnyolódásodból nem kérek. -morog rá- Inkább azt mond el az mi volt. -mutogat a kerítés felé.
-Csak egy, az erre élő állatkák közül. -von vállat lazán.

A borostyán tekintetű már épp mondana valami szebbet, mikor karmocskák koppannak a fa kerítésen. Ott áll az a valami  ami visszakergette a fiúcskát.

Első pillantásra leginkább egy kutyára hasonlít ez a lény. Csak mint a bagolyszerű, ez is vagy kétszerese egy nagyobb testű házőrzőnek is. Bundája egész testén egyöntetűen sötétbarna. A mancsain látható karmok elég hosszúak s élesnek tűnnek. Bozontos farkincája jobbra-balra jár. Mellső lábaival a kerítésen ácsorog ahogy nyaktól felfelé  átlóg az elkerített kertféleségbe. Ami a leg szembe tűnőbb furcsasága az ,,állatkának", az az  hogy 3 feje van! Szemei karmazsinvörösek, pupillái apró pontocskák. Tépázott bundájú, viszonylag kis füleit hátra csapja. Megnyúlt pofáját vicsorra húzva acsarog s így láttatja természetellenesen hosszú, hegyes fogait miket néha összeharapva csattogtat ahogy a halandóra morog. 

Max enyhén Logan mögé húzódva figyeli a lényt várva hogy beugorjon s rájuk vesse magát. Ahogy már fejben fogalmazza végrendeletét -az utóbbi két napban már sokadjára- azt látja hogy a szárnyas odarepül a négylábúhoz, majd a levegőben lebeg előtte, ahogy megáll. Iszonytatos, magas hangján rávijjog s karmaival felé kap, mire a három fejű elhallgat, mancsait leveszi a fa tákolmányról s fülét-farkát behúzva hátrál pár lépést.

-Egyikük sem szívleli a váratlan, nem kívánatos vendégeket. -pillant a démon az egyre érdelkődőbb arckifejezésű Maxre- Most már azt hiszem érted, miért akarta levinni a fejed. -ez igazolja, hogy a kicsivel előbbi jelenetet látta Logan... és valószínű, hogy jót röhögött a markába a halandó szerencsétlenkedésén.

*******************************************
Tudom, tudom, vasárnap van. De itt az új rész, ne egyetek meg xD ezzel meg is húzom a végvonalát a környezet színezős rész első felvonásának és vissza is térhetünk a főbb szálakhoz. Ne ígérem, hogy nem lesz több ilyen kitekintő fejezet, de igyekszem most kicsit érdekesebb eseményekkel kecsegtetni :3