Max miután megreggelizett elslisszol lefürödni is s egyéb reggeli dolgokat végez el. Ahogy laposkúszásban járkál a folyosón jobbra balra bár nem lát egy démont sem, még megmarad ébersége. Ahogy Andy a szituációt lefestette, most jobb lenne nem összefutni egyik új lakótársával sem. 

Legnagyobb szerencséjére egy jómadárral sem akadt még össze mióta a házban fel s alá kering. Így pedig, hogy senki sem szab neki határokat, önkényesen kimászik az egyik ablakon, amely a kis kerítéses kertféleségre nyílik - oda vezető ajtót nem vélt felfedezni még. 

Ma is olyan ködös az egész tér, mint tegnap. Alig látni két métert előre. De ez nem szab határt egy kíváncsi Max felfedezőútjának. Az egyik kerítés mentén elindul, s ujjaival a derekáig érő, falapokból álló építményen dobol, ahogy előre halad. 

Már egy jó negyed órája mehet egyenesen előre, de még mindig csak ugyanaz a kietlen semmi várja a kertben. A mélyzöld fű a bokájáig ér s már a köd miatt lecsapódott, azon megragadt vízcseppektől cipője átázott. Már pont elgondolkodna rajt, hogy ez talán valami térbeli törés és igazából nem is ment előre egy centit sem, mikor valami magas dolog körvonalát véli felfedezni az elkerített sáv közepe táján. Arra veszi a lépteit. 

Egy pár méterrel arrébb cipője alatt a fű suhogásához valami más hang is társul. Mikor lenéz, megtorpan, pontosabban kissé inába szállt a bátorsága. Kisebb-nagyobb csontok sárgásfehérlenek a zöld csomók közt. Egy fura szagra csak most figyel fel, pedig elég észrevehető. A csontocskákon valami rózsaszínes-zöldes anyag még itt ott megtapad - rothadó húscafatok.

Max nyel egyet, majd realizálja, hogy még a nagyobb csontok sem akkorák, hogy emberé legyenek. Ez azt jelenti, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy ami ezeket itt hagyta, az rá is veszélyes lehet. Ismét a kíváncsiság fogja el, még ha ujjain látni, hogy enyhén reszket is. Bár kicsi a valószínűség, még nem lehetetlen. 

Kisebb, de viszonylag biztos léptekkel halad ismét az árnyalak felé, mihez minél közelebb ér, annál jobban látja. Egy öreg, kiszáradt fa. Ha még nem lenne elég fura az, hogy az aljnövényzet színe árulkodik róla, hogy ezeknek bőven van elég vizük, még tesz egy lapáttal rá az, hogy a lombkorona nélküli ágak mozognak. De a szél még csak nem is lengedez.

Mikor a fiú pár méterrel a növény előtt megáll, már biztos benn hogy itt a természet törvényei sem olyanok, mint a földön. Nála a fa nagyjából kétszer-háromszor nagyobb, az ágai viszont úgy helyezkednek el, hogy akár könnyűszerrel meg is tudná mászni. 

Ahogy tüzetesebben méregeti hirtelen arca fal fehér lesz. Lehet, hogy itt húsevők a növények? Mert akkor elég nagy bajban van, hisz végül is úgy festhet, mint aki önként tálalná fel magát...

A gondolatait egy éles, magas hang töri meg, minek hatására kezeit fülére kell tapasztania. A hang egyre közelebbről szól. Valami felé tart...

***************************************************************

Frissen, egyenesen a sütőből egy új rész ^^ Egy kicsit lehet hogy rövidke, de nem akartam lelőni a poént, mi is az, amire főhősünk bukkan. Inkább várjatok csak egy hétig s addig találgassatok :3 Amúgy most pár részig egy mellékszál veszi kezdetét, ami annyira nem fontos, inkább csak kiszínezi a történetet, ez annak a kis kitérőnek az első része.