11. rész
-A válasz egyszerű. Nem kell mást tenned, mint...
-Nah, mondjad már. -unszolja, merttürelme kezd fogyatozni.
-Először is Logan. Nem egy nehéz eset, lehet vele tárgyalni, már amiben. Csak a rúgdalózás épp azok közé tartozik, amikben nem. Szerintem egyszerűen csak hagyd neki magad és lemegy benne a pumpa.
-Te most komolyan azt akarod, hogy feküdjek be alá, mint valami rossz lotyó, ha csettint egyet?! Neked elment az eszed, ha azt hiszed ezt bevállalom. -karjait mellkasa előtt összefonva szegi fel állát morogva.
-Tippet kértél, ez a leghatásosabb tipp. Engesztelés. -vállát lazán megvonja- Érdekel a Ryannel kapcsolatos is, vagy annyira felszívtad magad, hogy átmentél se lát se hall-ba?
-Mondjad. -kifújva a benn tartott levegőt pillant rá. Reméli, hogy hozzá használható információt is kap, hisz még mindig tőle tart a leginkább.
-Nah, ő már nehezebb eset. A látszat elég csalóka nála.
-Ezt hogy érted? -vág közbe.
-Oh, nem lövöm le a poént. -rávigyorog- Majd magadról rájössz. Szóval mondhatom?
-Hadd halljam. -bólint egy kisebbet, mire olyan tekintetet kap válaszul, hogy ,,Akkor ne szólj bele, míg nem végeztem" és veszi is a lapot.
-Szóval. Ott tartottam, hogy ő már kevésbé egyszerű. Többszáz éve élünk egy háztartásban, de még teljesen én se ismertem ki, mindig tud valami újat mutatni. Bár a mostani helyzetet tudom hogy kell lereagálnod. -mikor hatásszünetet tart egy olyan sürgető tekintetet kap, hogy majdnem kitör belőle a kacagás annak láttán- Fogod magad, odamész hozzá és elmagyarázod neki, hogy nem akartál te tőle semmit, lekapni meg végképp. Mert gondolom nem az volt a célod, hogy míg csicsikál kicsit szórakozz vele. -közelebb hajolva fürkészi a szöszkés hajú fiú arcát.
-Remélem nem gondoltad komolyan a kérdést! -morran rá a vöröskére kedvesebben, a dühtől enyhén kipirult pofival- Nem elég, hogy melegnek nézel, még valami kukkolónak is?! Hát nem, nem vagyok egyik sem. És nem akartam vele semmi rosszat tenni, csak észrevettem, hogy nem olyan félelmetes ha nem vág morcos képet. -az utolsó mondatot már elfordított fejjel morogja.
-Jól van, nyugi. -kuncogva hátba veregeti- Nem kell így felkapni a vizet. Ha neki is elmagyarázod, kisebb az esély hogy kis darabkákba szaggatva végzed. -ahogy Max összerezzen a mondat végén ismét kitör a zöld szeműből a nevetés.
-Nem röhög... -vakkant rá, majd nekiáll szemezni az éjjeli szekrényen pihenő tányérral, mit csak most vesz észre-Azt nekem hoztad?
-Nem banyek, magamnak, hogy lásd míg megeszem és éhendögölj. -forgatja meg szemeit- Igen, képzeld neked hoztam. Ha az említett módon meghalnál, az túl unalmas lenne.
-Nekem meg mennyivel egyszerűbb lenne. -mormogja s magához veszi a tálat.
Már az ominózus buli óta egy falatot sem evett, ami ki tudja hány órája vagy talán napja lehetett és mióta a démonokkal találkozott azóta majdhogynem szűntelen rohant és egyéb fárasztó dolgok, az alvást leszámítva. Szóval egy szó mint száz, a szeme már kopog az éhségtől - és ezt a sok történés miatt csak most vette észre. Nekiáll csipegetni. A tálra vajas pirítós és rántotta van bőséges mennyiségben felpakolva és bár más eléggé kihűlt, mire észrevette hogy egyáltalán van reggelije, így is jól esik neki. Közben visszafordul az ágy felé, hogy megköszönje az ételt, de Andynek csak hűlt helyét találja.
********************************************************
Jah, hogy tegnap volt szombat? Hosszú hétvége, tudjátok, már azt se tudom milyen nap van xD Viszont megkésve, de itt is van az új rész ^^ Remélem nem kövez meg senki, az egy nap csúszásért O:)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro