Három férfi sétál a sötét utcákon. Három olyan alak, kik nem evilágiak. Középen megy a legmagasabb, tőle egy-egy lépésre lemaradva két valamivel alacsonyabb.  

-Merre keressük? -szólal meg miközben hátra pillant. Hangvétele dallamos, enyhén doromboló. 

-Mit tudom én. -vállat von az, aki a legalacsonyabbnak hat. Mélyebb, veszélyt sugárzóbb hangja van- A lényeg az, hogy tovább bírja, mint az előző. Unalmas ha ilyen hamar haszontalanná válnak. 

 -Ott... -mutat a harmadik személy az út másik oldalán egy házra. Hangja visszhangzik, kissé rekedtes. 

Egyszerű kertes ház az, amire mutató ujjával bök. Az ablakokon át villódzó fények szűrődnek ki s hangos zene szól az épületben. A srácok összenéznek. Mindannyian észreveszik egy erősebb lélek illatát, mire széles vigyor terül el arcukon. 

 -A terv a szokásos. -mondja az eléggé vezérnek ható egyén, mire mind a ketten bólintanak. 

 -Én ráveszem hogy kijöjjön. -azzal előrébb is lép a csapat legalacsonyabb tagja. 

-Itt fogom várni... -azzal a másik hátrébb álló személy elindul a ház kertje felé, hogy valami helyet találjon, ahol észrevétlenül várakozhat. 

 -Én pedig megvárom, míg visítva szalad a karjaim közé. -a főnöknek tűnő egyén ott marad ahol eddig, mondandója végén felkuncog. 

 Ezek hárman démonok - és éhesek. Áldozatuk bárki is, ez az éjszaka gyökerestül megváltoztatja az életét. A harag, a félelem és a szenvedély három megtestesítője már várja a következő ,,vacsorájukat"...