Nagyjából negyvenen vagyunk a csarnokban, szememmel Crystal fehér ruháját keresem. Odamegyek hozzá, és mielőtt Jasmine elkezdené a beszédet, elpanaszolom a bajom.
Hogy Roy sokat képzel magáról. Hogy Roy lenéző velem. Hogy Roy idegesít.
Nem értem, miért. Nem kéne idegesítenie. Crystal csak nevet rajtam. Aztán Yasmine felszólal.
-Köszönöm, hogy idejöttetek, fontos behelenteni valóm van - elmondja, hogy a kiválasztott a katonák áldozata lett. Temetésére holnap kerül sor, itt, a völgyben. Úgy tesznek, mintha ismerték volna, de egyikünk sem ismerte. Egy idegen a számukra, és talán számomra is. Elég furcsa érzés.
A vezető a gyászbeszéd után kijelenti, hogy a harcosok közül jelölnek ki mellém valakit. Legalább nem kell egyedül csinálnom ezt az egészet. Várja a jelentkezőket.

Aztán meglátom, hogy Roy jelentkezik. Látni sem akarom. Nem hogy vele tervezni Drake ellen.
Crystal felém fordul.
-Látod? - mosolyog gúnyosan. Én nem tudok nevetni rajta. El sem tudom képzelni, milyen lehet vele a közös munka. Biztos borzalmas.
-Látom - válaszolok bosszúsan. - Menjünk!
-Hova?
-Nem tudom. El innen.

A szobámban ülünk.
-Angie, mi bajod van vele?
-Kivel? - ugy teszek, mintha nem tudnám, kiről lenne szó. Persze átlát rajtam. - Vele? Semmi.
Tudom, hogy nagyon jó barátok. Nem értem, Crystal hogy viseli el őt, de tiszteletben tartom.
-Látom rajtad!
Sóhajtok egyet.
-Az, hogy szemét és bunkó. Ráadásul most azt várja, hogy bocsánatot kérjek tőle.
-Mert? - megint mosolyog. Valami eszébe jutott, amiről inkább nem is akarok tudni.
-Mert én is bunkó voltam! Azt hitte, hogy kioktathat a saját életemről.
-Ezt régen sem vetted jó néven - nevet, és most én is felröhögök.
-De legalább igaza volt? - kérdezi komolyan.
Megint sóhajtok.
-Igen.
-Akkor bocsánatot kérsz?
-Nem - makacsul válaszolok. A szemébe nézek, és látom rajta, hogy szeretné. - Ha annyira akarod!
Felkelek, kinyitom az ajtót.
-Melyik a szobája?
-Huszonhármas - mosolyog, és én duzzogva elindulok.
Bekopogok, de nem kapok választ. Még egyszer kopogok, már az öklömmel, mikor megrezzenek.
-Össze ne törd! - megfordulok. Már megint fülig ér a szája. Állandóan. - Engem keresel?
-Ami azt illeti, bocsánatot akarok kérni - de nehéz volt kimondani. Istenem, soha többet nem beszélek vele.
-Ennek örülök, ugyanis mivel társak leszünk, nem lenne jó, ha utálnál.
-Mi van? - kérdezem kerek szemekkel.
-Te még nem tudod? Pete helyét én veszem át! - ezért vigyorgott annyira. Ő annak örül, hogy bosszanthat. Nem. Nyugodt maradok.
-Egyedül csinálom a küldetést - jelenten ki. - Nem kell a segítséged.
-Én nem hiszem, nem szégyen, ha nem tudod egyedül!
-Már mindent tudsz rólam? Egyedül csinálom - elmegyek mellette. Beviharzok a szobámba Crystalhoz.
-Ez egy nagyon rossz ötlet volt! - felrobbanok. Vele? Én?
-Mi az?
-Ő lesz Pete helyett! - lehuppanok az ágyra, és hanyatt fekszem rajta.
-Legalább ismered azt, akivel együtt kell csinálnod!
-Nagyon jó - szólok halkabban. - Ez sokat segít.
-De komolyan, jobb így, mintha egy vadidegennel mennél! Nem? - aranyos Crystaltól, hogy ki akar békíteni vele. Szerintem azt szeretné, hogy mi hárman barátok legyünk. El kell keserítenem. Nem fog menni.
-Egyedül csinálom, eldöntöttem.
-Biztos vagy benne?
-Már mondtam Roynak - vállamra teszi a kezét.
-Angie, te tudod, hogy mit vállaltál? - elengedem a kérdést.
-Lemegyünk ebédelni?
-Menjünk!

A csarnokban ülve vitatjuk Crystallal az elmúlt évek élményeit. Mindegyikben szerepel Roy.
Az ebédnek vége, egyre kevesebben vannak itt.
-Minden évben kimentem a sírodhoz, de ott sem voltál! - most már csak mosolygok ezen, de akkor sokszor sírtam. Nagyon sötét időszak volt az életemben.
-Hát igen. Az a nővérem volt.
-Ki? - kikerekrdik a szemem. - A csontváz? - közönyösen bólogat.
-De ő elköltözött, amikor betöltötte a tizennyolcat, nem? - Liza sokszor vigyázott ránk, amikor a szüleim dolgoztak. Aztán elköltözött, apa meghalt. Crystal nem sokkal azután tűnt el. Megváltozott az életem. Nehezen dolgoztam fel.
-De, de - bólogat. - De az eltűnésemkor visszajött, és láttam, hogy Drakenek dolgozik. Meg akart ölni, a saját nővérem.
-Hogy? - nézek értetlenül.
-Elmenekültem.
-Aztán megtaláltak a harcosok. Azt már mondtad - átölelem. Így is felkavaró lehet neki.
-Itt mindenki utált. Nem viselték el, hogy más vagyok.
Szegény Crystal! Roy megsajnálta, és barátok lettek. Bocsánatot kell kérnem tőle. Megint.