Hölgyeim és Uraim!
Eljött hát a várva várt idő,
a két örök ellenfél újra
összecsap most Önök előtt!

A jobb oldalon kék színekben
láthatjuk a mindig logikus agyat,
míg a bal oldalon piros színben
ellenfele: az örökké lojális szív áll.

És kérem szépen elhangzott
a startot jelző lövés,
kezdődjék hát a mérkőzés!

Miért, mondd miért van ez?
Ha szeretnék valamit, akkor az
miért mindig máshogy sül el?

Már fojtogatnak a ki nem mondott szavak,
de amikor ott állok előtted,
a szívem nem engedi kibukni belőlem,
amit legszívesebben ordítana az agyam.

De amikor meg szívből cselekednék,
akkor az agyam az, aki közbelép:
„Ezt nem teheted meg vele,
ne süllyedj le az ő szintjére!"

A kék észérvekkel áll elő,
a szív kitér az ütés elől!
Most a piros az érzelmekre hat,
de ezekre nem hallgat az agy.

Kedves Nézőközönség,
micsoda remek mérkőzés!
Ilyet még egyet nem látunk
sehol ezen a nagy világon.

Eljött a félidő, komor csend
száll le most a stadionra,
megpihen a szív és az agy,
s a pástra valaki más lép fel.

„Hagyj abba mindent,
amit csinálsz, szeretsz.
Nem kell már semmi sem neked,
csak egy kis alvásra van szükséged.

Nincs már semmi,
amit szeretsz.
Nincs itt senki,
akit szeretsz.

Csak hallgass szépen a
fekete depresszióra,
és hajtsd a fejed
örök nyugovóra!"

Letelt már a szünet,
jöjjenek vissza a színek!
A szív szúr, az agy cselez,
ez kitér, az ajj... Majdnem!

Lassan letelt a mérkőzés ideje,
de a meccsnek nem volt semmi értelme.
Hol a szív, hol az agy szerzett pontot,
de a küzdelem végig kiegyenlített volt.

Mára sem hirdetek nyertest,
lehet, valaki más lesz a győztes.
Holnap ismét folytatódik a küzdelem,
hiszen ez egy örökké tartó gyötrelem.