Ma is a tükörbe nézek,
de már nem magamat látom,
valami eltört,
valaki megtört,
minden megváltozott.

Felkelek reggel,
mert kell,
de ma sincs kedvem
semmihez, főleg nem
ehhez az élethez.

Nincs miért élnem,
nincs kiért léteznem,
nem találom a helyem
a saját életemben sem.
Mit kéne tennem?

Éjjelente rémálmok
gyötörnek Rólad,
nappal eszembe jutsz
minden egyes szóval,
még mindig Rólad szól
nekem minden szólam.

De te eltaszítottál,
porig aláztál,
elnémítottál...
Mégis vágyom Rád! -
kiáltom némán.

Nem hallasz már, igaz?
A könnyeimben fuldokolom,
Te voltál a vigaszom,
most miért kell folytatnom?
Nélküled nem akarom.