"Ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak.
Ha magyar vagy, legyél te is rendszerszolga."

Mostanában elég szeszélyes vagyok,
akárcsak egy fodrozódó hullám.
Hol nyugodt, ha a nap süt le rám,
máskor pedig dühösen tajtékzok,
magam körül mindenkit elzavarok.
Szeretném felfedezni a nagyvilágot,
de mégis gátakat emelnek,
ezért kizárom a külvilágot.
Néha van egy-egy áradás,
de aztán jön a szabályozás.
Itt van a te helyed,
máshova nem mehetsz!
De másfelé húz a szívem...
Tudd, hol van a te helyed!
Már régóta ez a világom rendje.

Az emberek manapság betonkalitkákba vannak zárva,
hiszen egy jól működő hangyaboly is be van korlátozva.
Csak a megadott időintervallumban
ehetsz, ihatsz, szarhatsz, vagy alhatsz.
De hidd el, nem vagy te holmi szolga!
Dolgozni kell, hogy pénzed legyen és tanulhass,
és tanulnod kell, hogy jó munkahelyen dolgozhass.
Egészségesnek kell lenned,
hogy a munkahelyre bemehess,
és minden nap be kell menned,
hisz pénz kell az egéegészséghez.
Dolgoznod kell mindig, éjt nappallá téve,
hogy legyen egy hely, ahová mehetsz estére.
Dolgozd csak ki a beledet,
hogy a gyermeked megetesd.

És mégis oly sok hangyát
öl meg ez az örök körforgás...
A gyereked magányos, beteg,
de figyelj, legalább van mit ennie.
Te is beteg vagy és folyton hibáztatod magad,
hogy az otthon helyett most is munkában vagy.
Majd ha hazaérsz, kiabálsz a gyerekeddel:
hallkan játszál, nekem most is dolgoznom kell!
Valójában soha nem is vagy igazán vele,
de a fejedben mindig ott állsz mellette.
De mondd csak, az a szegény, túlterhelt, iskolás gyerek,
mikor veszi majd észre, hogy a túlhajszolt anyja szerette?
Ha legalább valahogy megbeszéltétek volna...
De nincs idő, vár a munka, kezdődik a tanóra.

Egy társas világban,
társas magányban
nincs idő szeretni,
nincs mit élvezni.
De nem veszi észre az ember,
hogy neki ez az egész nem kell.
Inkább belehörpint csak a sörébe,
"ez a világ rendje", mondja, menni kell.
S aki belátja, hogy ez nem jó,
az csak még betegebb lesz,
hisz egyedül változtatni nem mer
és nem is lehet, ez egy jól működő rendszer.

Így él ma egy egyszerű magyar ember...
"Ha ez neked így nem tetszik,
kéremszépen el lehet menni"-
mondja a sok igazhitű rendszer-ember,
aki ugyan szenved, de ezt belátni sem mer.
De nekem mégis hová kellene mennem?
Szerintem nem véletlen, hogy ide születtem.
Nem akarok élni ebben a rendszerben...
De egy rosszul működő kerék mit ér?
Senki még csak észre sem venné...
Úgy felébreszteném a sok rendszer-embert,
de egyedül én kevés vagyok ehhez.
Azt hiszem az ok ez lehet,
ami ilyen szeszélyessé tesz.